újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel

Pár találás

2010. július 18. - Látogatók száma: 63

Elképesztő, hogy társkereső klubok tele vannak tizen, - és huszonéves fiatalokkal, akik nem találnak párt maguknak.Vajon miért?

Nagyon elgondolkodtat a dolog, mert azt elhiszem, hogy korombeli már itt kereshet magának párt, de fiatal? Miért.
A fiatalok szépek, fittek és csinosak. Társaságba kell járni és beszélgetni.
Igaz nincs külön csajozós vagy pasizós szöveg, de beszélgetni lehet, és ha két ember beszélget, akkor sok minden kiderülhet a másikról.
Egy ismerősöm azt mondja megőrültem, a mai kor embere csak a számítógép előtt tud ismerkedni, mert a szavait valahonnan összeollózza és kész.
A ma gyermekei nem tanulnak meg beszélni.
Én emlékszem még általános iskolába meséket kellett kitalálni és elmondani egy megadott témáról.
Ja, igaz és olvastunk sokat a kötelező olvasmányokat is és azon felül is. A könyvek, filmek tartalmát el kellett tudni mesélni, hogy a többieknek is legyen kedve megnézni, vagy elolvasni.
Igaz, ma már ez nem divat.
Pedig milyen jó játék volt Shakespeare nyelvezetében elmesélni egy történetet, vagy eljátszani. Érdekes is volt és kihívás is volt a dolog.
Ma maximum írásban felelnek a gyerekek, de keveset beszélgetnek.
Ami divat, a trágár beszéd. A mi időnkben nem beszélgetett senki azzal, aki trágár szavakkal beszélt.
Én a gyermekeimet megtanítottam a könyv szeretetére. A lányom még általános iskolában kiolvasta az összes Shakespeare és Jókai könyvet.
A fiam a verseket szerette nagyon.
Végül is rajtunk szülőkön is múlik a dolog, mert ha mesekönyv és más könyv is van otthon, akkor olvashatunk azokból is a gyerekeknek.
Megpróbálhatjuk a verseket is szavalni nekik.
Jómagam sok idézetet mondtam egyes helyzetekben, amit megtanultak.
Csúnyán nem beszéltem és nem beszélek ma sem.
Azt, hogy basszuskulcs, vagy anyacsavar, netán bassz bariton ilyet mondok, de ezek nem csúnyák, csak a mögöttes gondolatai, de azok bent maradnak.
Igaz, mióta 14 éve a párommal együtt élünk nem veszekedtünk és nem kiabáltunk egymásra soha, semmit. A nézeteltéréseket négyszemközt csendesen lerendeztük, de nem kiabáltunk egymásra semmit.
Ez példa. Az ember szerintem a saját élete példájával nevel, vagy oktat a legtöbbet. A gyerek azt teszi, amit otthon lát, úgy beszél, ahogyan otthon hallja.
Ez így van, bárki is tiltakozik ellene.
Az Én édesapám, bár nagyon szerettem és tiszteltem, de ami igaz, az igaz. Ivott és dohányzott, de ha vitáztak is vagy "verekedett " az édesanyámmal, akkor inkább csak kiabált, de soha csúnya szót nem mondott rá, vagy nem szidalmazta.
Igaz nem is érdemelte volna meg.
Lehet talán Én azért nem dohányzom, mert a cigarettától rossz illata volt az apukámnak, amit nem szerettem.
Bár egyszer egy táborban egy fiú nagyon tetszett és azt mondta Ő nem állna szóba olyan lánnyal, aki dohányzik, mert azt megpuszilni vagy megcsókolni olyan, mintha a hamu tartóba nyalna bele az ember, az meg büdös.
Egyszer egy osztálykiránduláson, közép iskolába a többiek hecceltek, hogy nem merek elszívni egy szál cigit, mert anyuka kedvence vagyok. Hát, mondtam a cigarettához nem bátorság kell, hanem gyufa, cigi és a pofád. Beleszívtam egy szálba és kész. Bebizonyítottam, van bátorságom, de minek csináljak olyat, aminek nem látom értelmét.
Kérdeztem most nagyobb vagyok, vagy netán több? Nevettek mondták, nem.
Na, ezért nem cigizek válaszoltam.
A gyermekeim közül a lányom sajnos cigizik, de a fiam egyszer beteg lett és a gégészeten azt mondták kap gyógyszert, de ha cigarettázik egy fél év múlva fel kell vágni a garatját. A fiam, akkor azt mondta, hogy míg él nem fogják elvágni a nyakát. Letette a cigarettát, és azóta sem gyújtott rá soha.
Inkább motorozik és egészségesen él. A lányom azt mondja, ha terhes lesz abbahagyja. Én győzködöm, hogy akkor már késő, de azt mondja leteszi idejében. Remélem. Én nem dohányoztam soha és értelmét sem látom a füstölésnek.
Hát, így van ez kinek a pap, kinek a papné, vagy a paplan.
A párválasztásra meg nem értem az, aki 19 és 30 éves kora között nem talál magának értelmes, hozzávaló lányt nem tudom hogyan. Olyan nagyok az igényei, az elvárásai, vagy mi a helyzet? Rengeteg lány van és fiú is miért nem találkoznak.
Eszméletlen program halmaz az országban és nem találkoznak?
Azt jobban megértem, ha valaki elvált, vagy valami olyan dolog végett nem talál, mert a településen valamiért a családot megjegyzik és nehezebb, de nem értem - tele fiatalokkal a társkeresés?
Akkor az, aki özvegy vagy ötven éves vagy idősebb az mit várhat?
Fiatalkoromban soha nem volt ilyen gondom. Mentünk táncolni, kirándulni, sportolni és rengeteg lehetőség volt ismerkedésre, kapcsolatok kötésére. Vagy éltünk vele, vagy kihagytuk.
De ma nem hiszem ennyire rossz lenne a helyzet?
Bár azt meg kell mondani, ma a lányok kicsit el vannak szállva a szépségüktől, a fiúk meg a kigyúrtságuktól, de ha megszólalnak, legtöbbször futás!!!
A beszédkészségük, szókincsük csekély általában, nem személyre szabottan mondom, akinek nem inge ne öltözködjön.
Most, hogy belegondolok mielőtt kiment külföldre a fiam, Ő is azt mondta itt az a lényeg , mit fizetsz, mivel viszel és hova?
Kint megtalálta azt a lányt, aki a menyasszonya ma, és szerény, pedig "jó anyagi" családból származik, de soha nincsenek földtől elszállt igényei, vagy elvárásai.
Nagyon szeret, hogy miatta tanulgatom az angolt. Ha itthon vannak sokat segít a kiejtésben és nagyon figyel, hogy megértsen. Örülök a boldogságuknak nagyon.
A lányom is megtalálta élte párját és összeházasodtak, bár volt rossz választása neki is, de ma már túl vagyunk rajta.
A menyeket és vőket illetően Én óvatos duhaj vagyok, mikor kérdezik milyen?
Mondom jó, de majd 10 év múlva megmondom.
Hogy miért? Mert, ha 10 év múlva is együtt élnek és örülnek egymásnak, akkor jó. Addigra kiderül. Számomra nem az a fontos, hogy engem szeressenek, az egy dolog hanem, hogy egymást szeressék és tiszteljék.
Bár az egyedüli fiúknál szabály, hogy a szülőt, - főleg az anyját - szeresd, tiszteld.
Nekem nincsenek ilyen gondjaim és nem is voltak, bár volt olyan anyós, aki nagyon nem szeretett, de Én soha nem bántottam, sőt annál kedvesebb voltam vele, bosszúból is talán, hogy még jobban érezze nem érdekel a bántalmazása, nem megyek bele a vitába, Én tisztelem. A sors mindig döntött.

A cikket írta: Divi Éva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 4. 14:25
A mostani világ már nem olyan mint régen sajnos. Itt már más a helyzet nem a fiúk udvarolnak hanem a lányok.
Tisztelet azért a kivétel.
2010. július 24. 09:48
szerintem az lesz a jövő, hogy az emberek nem is laknak együtt, csak találkoznak időről időre. sokkal kellemesebb, mint folyton alkalmazkodni
2010. július 24. 09:25
Sokkal könnyebb csak "nyöszörögni", hogy nincs olyan ember akivel együtt tudna élni valaki. Kimerithetetlen téma amit feldobtál.
2010. július 19. 14:20
szinte kimeríthetetlen ez a téma
tetszett
:)
2010. július 18. 20:44
Kedves Évi! A sorsa már mindenkinek el van rendezve, minden történésnek oka van! Érdekes dolgokat írtál le! Köszönöm, hogy olvashattam! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: