újabb események régebbi események további események
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
19:50
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:45
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:01
Anyu új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:59
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
13:52
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
13:47
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Erotikus

Vágjunk bele!

2011. december 27. - Látogatók száma: 512

Először mindig tiltakoztam, szabadulni próbáltam a szorításából, sietnem kellett volna haza, hiszen későre járt, de a férfi nem engedett el, addig nem.

Rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is szeretem az élvezetnek ezt a módját, mindent azért nem pótol. Valami hiányzott. És akkor elkezdtem keresni, kutatni, mire is van szükségem? Mi az, ami még ennél is fontosabb lehet? Aztán rájöttem, hogy ez a kis eszköz az érintést csak imitálja, minden érzés nélkül, mégiscsak egy tárgy, egy kicsit illúzióromboló kezdett lenni. Még nem tartok ott, hogy beérjem ennyivel...
Elkezdtem keresgélni a neten kapcsolatok után, kinek van éppen rám szüksége? És rá kellett jönnöm, nem vagyok egyedül ezzel a gonddal. Emberek sokasága keresi a párját. Én is beálltam a sorba. Regisztráltam egy társkeresőbe.
Meglepődve tapasztaltam, hogy van bennem valami, ami sokak fantáziáját elindította. Már csak ügyesnek és okosnak kell lenni, hogy éppen azt válasszam ki a sok ajánlkozó közül, akivel mindezt a valóságban is meg tudom tenni. Egyre jobban belelovaltam magam ebbe és itt saját magamat megcáfolom, kezdtem következetessé válni a szex, a kapcsolat irányába és szinte mániákusan kerestem a megfelelő partnert... Nem kellett sokáig várnom, hogy rám találjon egy a beszélgetésből kiderült, nem éppen kezdő, korban hozzám illő férfi, akinek az előre vetített adottságai nekem kezdtek imponálni...
Végül meggyőztem magam arról, ha meg sem próbálom, honnan fogom tudni, hogy igazat beszél és ha mégsem, akkor ő vagy én vagyok az alkalmatlanabb? Vágjunk bele! - gondoltam.

Elindultam az úton, hogy bebizonyítsam, amit mindig is tudtam, hogy társ nélkül nem élet az élet. Napfény nélkül elhervad a virág. Még szeretni akarok és szeretve lenni. Bármennyire is negatív élmények sokasága keresztezte addigi utam, nem tudott eltéríteni a szándéktól, hogy még egyszer, vagy kétszer meggyőződjek arról, hogy a férfi szemében nő vagyok, egy a sok közül, de nem akármilyen. Nem adom fel olyan könnyen...
Gondolatomba befészkelte magát a tudat, végül-is mit veszíthetek, és meggyőztem magam, nem hátrálhatok meg, mitől kellene tartanom? Legfeljebb nem jön össze. Ennyi.

Ahogy közeledett az időpont, egyre nyugtalanabb lettem, vajon milyen benyomást keltek benne, amikor először meglát, és fordítva bennem, amikor meglátom. Nem hagyott ezen sokáig töprengeni...
Egy órám volt mindössze, hogy összekapjam magam. Bámulatos mire képes az idő, ha szorít! Tudtam, hogy hamarosan megérkezik, értem jön és már nem érdekelt semmi más. Hajtott a kíváncsiság. Vajon mit tartogat számomra, milyen meglepetést? Milyen szerető lesz? Milyen szemérmetlen, mégsem zavart akkor ez a gondolat...
Előbb ismerte meg a lányomat, mint találkoztunk volna. Már javában csevegtetek, miközben én már messziről lefigyeltem őt, ahogy jöttem vissza a boltból.
Akkor ott az utcán megismerkedtünk. Egy kis időt eltöltött nálam, de egyre sürgetett. Aztán beültem mellé az autóba. Nem sokat vacakolt, már alig várta, hogy hozzám érjen. Mindig ilyen gyorsan teszi? – gondoltam. De már a kezem után nyúlt és megcsókolta. Hatással volt rám. Nem szoktam én ehhez.
Aztán tankolt enni s innivalót a közeli …marketben. Láttam, gyakorlott vásárló lehet, sokkal inkább, mint én, aki még nem jártam az Aldiban sem.

Aztán vidáman csevegtünk. Felszabadultan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Olyan természetes szövege volt, olyan csibészes. Tetszett a markáns arcvonása, a rekedtes, kissé talán érdes hangja. Nevettem sokat, a beszólásain, perceken belül egymáshoz egyre közelebb kerülve, és ő szüntelen a kezemet kereste, másik keze a kormányt fogta, majd felbátorodva a combomon ott is felejtette,… és én hagytam… néztem a tájat, az elsuhanó fákat, a mezőket, ahogy egymás után előbukkantak, és rácsodálkoztam a természet szépségére… Az ismeretlen vidéket megyek felfedezni – gondoltam, miközben megérkeztünk.

Minden olyan más volt, mint amit idáig megszoktam. A kissé rendezetlen udvar, a zsúfoltan berendezett ház, a bútorok, melyek pontosan ott voltak, ahol lenniük kellett. Úgy éreztem, otthon vagyok.Vele nem kellett keresnem a szavakat, azonnal megtaláltuk egymással a hangot.

A következő órákban már egymást igyekeztünk felfedezni, a tusoló alatt, az ágyon, ami egy személynek sok, kettőnek kevés, minden apró részletre figyelve, semmit sem kihagyva, mindent kipróbálva, önfeledten. És én hagytam, szeressen úgy és addig, ameddig akar. Sokáig tartott az ölelése. Aztán azt mondtam hirtelen, elég volt… otthagytam durván,… sok volt nekem, de csak egy rövid időre...

*
Nem tudtam, csak sejtettem, hogy eddigi kapcsolataimban mindig azt a férfit kerestem, akire fel tudok nézni. Erre a felismerésre rá kellett jönnöm, mert sehogy sem értettem miért szenvedek attól és miért ilyen sokáig, ha az életemből egy-egy időre eltűnik a vonzódásnak eme formája. Szükségem volt az izgalomra, amit ez a kapcsolat jelentett számomra...
Most is hiányzik. Nem érzek mást, mint egy nagy űrt...

Emlékezetemben még ma is ott van az első domináns személyiség, aki mindig elérte nálam a célját. Fiatalok voltunk, bohémek, szinte alig cseperedtem nővé, máris meg kellett ismernem egy rámenős, még alig férfi erőszakos nyomulását. Először mindig tiltakoztam, szabadulni próbáltam a szorításából, sietnem kellett volna haza, hiszen későre járt, de a férfi nem engedett el, addig nem. A rámenőssége felizgatott. Nem tehettem mást, mint megadtam magam, akkor végre elindulhattam hazafelé.

A cikket írta: zsoltne.eva

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 26. 11:43

megtekintés Válasz erre: hamisgyöngy - 2011. december 31. 13:16

Ahha:-) Akartam egy fotót illeszteni, hogy lásd, de majd írok egy cikket erről a béka-effektusról és ott megkuksizhatod:-)
Tudod, én a béka, sokszor találkoztam gólyával és mindannyiszor ezt a módszert alkalmaztam... eddig bejött:-)

Kedves Hamisgyöngy!

Nekem is bejött! Nem hagytam, hogy lenyeljen a gólya! :-) Tudod én a béka azóta is sokszor találkoztam a gólyával és még nem nyelt le, pedig próbálkozik. :-)

Puszillak,
Éva
2012. február 24. 10:39

megtekintés Válasz erre:   - 2012. február 15. 11:19

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2012. február 15. 11:19

megtekintés Válasz erre:   - 2012. február 15. 10:39

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2012. február 15. 10:39

megtekintés Válasz erre:   - 2011. december 27. 20:56

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2012. január 2. 09:11

megtekintés Válasz erre: hamisgyöngy - 2011. december 31. 13:16

Ahha:-) Akartam egy fotót illeszteni, hogy lásd, de majd írok egy cikket erről a béka-effektusról és ott megkuksizhatod:-)
Tudod, én a béka, sokszor találkoztam gólyával és mindannyiszor ezt a módszert alkalmaztam... eddig bejött:-)

Szia... Gyöngy!

Azóta olvastam a béka-effektusról szóló cikked és talált. Nem tudtam eddig, hogy ezt a módszert alkalmaztam a nélkül, hogy tudtam volna mit jelent. Már tudom. Ezért vagyok még itt! Meg azért, mert nem adtam fel soha! :-)

Pusz,
Éva
2011. december 31. 13:16

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 31. 07:44

Ez érdekes. A béka szorítja a gólya nyakát?... Hmm :-)

Ahha:-) Akartam egy fotót illeszteni, hogy lásd, de majd írok egy cikket erről a béka-effektusról és ott megkuksizhatod:-)
Tudod, én a béka, sokszor találkoztam gólyával és mindannyiszor ezt a módszert alkalmaztam... eddig bejött:-)
2011. december 31. 07:44

megtekintés Válasz erre: hamisgyöngy - 2011. december 30. 15:06

Kedves Éva!

A társkeresés történjék akár a virtuális vagy a való világban, sosem egyszerű. Ha sebzett madárként indulunk, nehéz bizalommal fordulni a másik felé. Ha régóta vagyunk egyedül, el sem hisszük tán, hogy fontosak lehetünk valaki számára. A való világban nehéz ismerkedni, rohanunk, nem vesszük észre, ha tán észre vesznek bennünket:-), a virtuális világ meg egy egészen más világ. Ott lehet álarc mögé bújni, hiszen arctalanul lehet csak igazán felszabadultan vétkezni.

Látok egy képet...
gólyát, a gólya csőrében egy békát, aki szorítja a gólya nyakát, hogy még véletlen se tudja lenyelni... és egy felirat: Soha ne add fel!:-)

Puszi: hamisgyöngy

Ez érdekes. A béka szorítja a gólya nyakát?... Hmm :-)
2011. december 30. 15:06
Kedves Éva!

A társkeresés történjék akár a virtuális vagy a való világban, sosem egyszerű. Ha sebzett madárként indulunk, nehéz bizalommal fordulni a másik felé. Ha régóta vagyunk egyedül, el sem hisszük tán, hogy fontosak lehetünk valaki számára. A való világban nehéz ismerkedni, rohanunk, nem vesszük észre, ha tán észre vesznek bennünket:-), a virtuális világ meg egy egészen más világ. Ott lehet álarc mögé bújni, hiszen arctalanul lehet csak igazán felszabadultan vétkezni.

Látok egy képet...
gólyát, a gólya csőrében egy békát, aki szorítja a gólya nyakát, hogy még véletlen se tudja lenyelni... és egy felirat: Soha ne add fel!:-)

Puszi: hamisgyöngy
2011. december 28. 08:31
Valaki előszeretettel csak azért van itt, hogy gáncsoskodjon, lepontozzon. Piszkálja a csőrét a szexuális tartalmú szöveg. :-)

Sejtésem van ki lehetett, kinyilvánította párszor ezzel kapcsolatos ellenérzését, de nem ártana magába szállnia kissé.
2011. december 28. 06:12

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. december 27. 23:20

Szia Éva!

Bátor vagy, hogy bele mersz vágni a netes társkeresőbe. Én sose mernék, mindenféle hajmeresztő történetet hallani. Szerencséd volt!

Ment a max pont!

Szia Virág!

Hát igen, az mindig egy dilemma, ki van a vonal másik végén?
Sok minden előzi meg, mielőtt belevág a társkeresésbe az ember. Körbejárja, vacillál, kerülgeti. Többnyire egyedülálló, vagy elvált keresi a párját, de akad köztük, és ez zavaró tud lenni, olyan is, akiknek már van kapcsolata. Na az ilyet kerülni kell. Nyilván nem akar második lenni senki, aki komolyan gondolja.

Kössz a pontot is!
Éva
2011. december 27. 23:20
Szia Éva!

Bátor vagy, hogy bele mersz vágni a netes társkeresőbe. Én sose mernék, mindenféle hajmeresztő történetet hallani. Szerencséd volt!

Ment a max pont!
2011. december 27. 21:07

megtekintés Válasz erre:   - 2011. december 27. 20:56

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Kedves István!

Szerintem ebben most nincs igazad, mert az csak egy érintőleges dolog, tárgy. Nyilván az sem elhanyagolható.
Az ember az érzéseket is magáénak szeretné tudni. Az érintést nem pótolja egy eszköz.Mi köze az érzéseknek a belső szervekhez és miért kifakult, ha már nevén nevezed, miért nem fehér?
Az, hogy mi a sok, vagy elég, azt mindenki maga tudja.

Köszönöm, hogy olvastál és a pontot.
Éva
2011. december 27. 20:57

megtekintés Válasz erre: Józsi - 2011. december 27. 20:30

Olvasom kedves Éva!

Üdv.
Józsi

Köszönöm, hogy olvasott! :-)
 
2011. december 27. 20:56
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. december 27. 20:30
Olvasom kedves Éva!

Üdv.
Józsi
2011. december 27. 18:47

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 27. 18:30

Kedves Ailet!

Kis kíváncsi! Mint a vízöntők általában. A mi gondolataink nem mindig találkoznak a másik gondolataival. :-)

Puszi,
Éva

Hát persze :))) Mert egyediek vagyunk... :) mint mindenki más, csak ők máshogy... :)
2011. december 27. 18:30

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 27. 18:27

Szia Éva!

Persze, mi vízöntők nem tudunk anélkül szeretni, hogy felnézzünk is a másikra hosszú távon, meg aztán a lehengerlő személyiségek a gyengéink :) De mi lett a jelölttel? Vagy ez csak helyzetjelentés volt? :)

Pusz:Ailet

Kedves Ailet!

Kis kíváncsi! Mint a vízöntők általában. A mi gondolataink nem mindig találkoznak a másik gondolataival. :-)

Puszi,
Éva
2011. december 27. 18:27
Szia Éva!

Persze, mi vízöntők nem tudunk anélkül szeretni, hogy felnézzünk is a másikra hosszú távon, meg aztán a lehengerlő személyiségek a gyengéink :) De mi lett a jelölttel? Vagy ez csak helyzetjelentés volt? :)

Pusz:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: