zsíros kenyeret.
– Éhes? – kérdi és már hoz is két szeletet lila, virágmintás porcelán tányéron, a specialitásból.

- Mangalica! Én sütöttem ki a zsírszalonnát, adtam hozzá egy kis tejet és sót! Valóban finom a házi sütésű kenyérrel!
Közben bekapcsolja a klímát, az az kinyit pár ablakot, és lever egy pár virágcserepet,de ezt is mosolyogva teszi. A beáramló szellő meglengeti a lelógatott légypapírt, már csak egy kaméleon hiányzik. Elvira bekapcsolja a Junost tévét. Na ez már kuriózum. Valami Dél-Amerikai kézmosó opera megy.
- A kedvencem! – mondja.
Erre Orsolya is oda pillant az igencsak megkopott mozaikkő fölmosása közben. A teraszon szép lassan gyülekeznek az emberek, mintha egyirányú tábla jelezné e helyet.
- Még tíz perc! – szól ki Elvira.
- És az úr? – szól vissza láthatóan a falu erőse, némi féltékenységgel.
- Az úr az Apeh-tól van!
- És mivel jött ide?
- Kint áll a lovam az útszélén, neki viszem a vizet!
Megköszönve segítségüket, amely kedvességgel párosul, pénzt persze nem fogadnak el. Baktatok vissza az autóm felé, kannával a kezembe. Kellemes gondolatok kavarognak bennem. Hát ha hoz még az utam errefelé… Megitatom a lovam, mely gyógyult állapotban fölnyerít és annyit mondok:
- Gyiá!

------

Kocsma élet Orsolyásan!


Ahogy a párom fogalmazott, ha úgy érzed bátran lődd kapura a labdát, hisz lövésből lesz a gól! Nem hagytam ki a ziccert a gólvonalon végig guruló labdához odaszaladtam és spiccel olyan gólt rúgtam, hogy majd kiszakadt a háló, vagy luftot s azóta is keresni kell a cipőmet?

Megitatom a lovam, mely gyógyult állapotban fölnyerít és annyit mondok: Gyiá! Indulok az utam, kijelölt célom felé, de... Ha már ezt a szót kell használnom, az régen rossz rám nézve! Ugyan is meg megbokrosodott a lovam, szétszaladt a mén úgy szólván, mert az autóm hűtővize újra felforrt. Hát ide már egy kanna víz kevés lesz, gondoltam, és mivel éppen hogy csak beértem az imént általam elhagyott kis településre újfent a kis kocsmába vezetett az utam, hát ha van itt egy autószerelő, s kitől lehet ezt leggyorsabban megtudni, hát a kocsmárostól!

Belépek az ajtón, ezúttal nem kell bekopognom, hisz nyitva van. Elvira meglát, s a szemei láthatóan fölragyognak:
- Nem látom a kannát?
- Nagyobb a baj! - mondja Imre. - Nem tud egy autószerelőt?
- Hát nem lóval jött? - kérdi a falu erőse, aki a pultnál áll és lekanyarít a torkán
egy felest.
- Kisüsti! - és egy korsó sörrel leöblíti, majd leül a hozzám legközelebbi asztalhoz.
- Csak nem kevés lett a víz? - jelenik meg Orsolya