Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
- Vagy csak ilyen hamar megszomjazott? - de már Elvira bontja is a hideg tonikot.
- Ölcsi, szólnál Józsinak most rá van szükség! - mondja Elvira
- Ő a szerelő? - kérdezi Imre
- Igen és a párom! - mondja Orsolya, de már pötyögi is a számokat telefonjába.
- Öt perc és itt van!
- Az autónál leszek! S az utolsó korty tonikot is megiszom!
- Visszavárom! - mondja Elvira, vigyorgó, széles mosollyal, rákacsintok.
Megjelenik Józsi, bemutatkozás és rá is tér a lényegre:
- Az autó motorháztetejét már fölnyitottam előre.
- Indítsa be a motort! - kis lovam, mintha kehes lenne, olyan csúnyán pöfög.
- Állítsa le! - megnézi a hűtővizet.
- Hát ez bizony hengerfejes - fejét csóválva mondja.
- Mivel péntek délután van ebből már csak hétfőn délelőtt lesz autó, az az paripa!
- Az autót nyugodtan rám bízhatja!
- A szállást majd megoldjuk! - mondja Orsolya. - Ugye Elvira? - mert a kíváncsiságtól fűtve ők is megjelentek.
- Köszönöm, de nem akarok a terhükre lenni!
- De bevihetem a városba is! - szól közbe Józsi. Így is történt.
A városba megszálltam egy motelbe. Másnap szombat délelőtt beültem egy kis kávézóba az ablak mellé, munkahelyemmel kapcsolatos telefonjaimat intéztem és kortyolgattam a még gőzölgő, tejszínhabos feketét és közben jókat harapok a mellérendelt briósomba, közben arra gondoltam, hogyan s miként üssem el az időt.
Talán a sors akarta így? Nem akartam hinni a szememnek. Elvira és Orsolya kosárral a kezükben sétálnak láthatóan jókat nevetgélve. Kirohannék, hogy köszönjek, de addigra ide érnek és amint meglátnak már bent is teremnek az asztalom mellett.
- Porcukros a szád széle! - jegyzi meg Elvira.
Zavarodottságomba nem tudom, hirtelen mivel töröljem le.
- Bocsánat, hogy letegeztem!
- Szerintem mindannyiunknak könnyebb lenne így! - vágtam közbe és egy-egy stampó Unicummal szentesítettük.
- S mihez kezdesz a hétvégén, hogy így alakultak a dolgok?
- Az igazat meg vallva, fogalmam sincs épp ezen töprengtem.
- Hát akkor jössz velünk? – szólt közbe Ölcsi, az az Orsolya.
- Bográcsozunk és este Elvira énekel! Jó buli lesz meglásd!
- De ki fog vezetni? – kérdezi Imre.
- Hát Józsi, ő hozott be minket és lebeszéli az alkatrészt is hétfő reggelre – így is lett.
A bogrács, melyet Elvira készített remekmű lett, pár pohár vörösborral leöblítve.
Jól éreztem magam, a vendéglátás a maga egyszerűségében, már-már tökéletes volt. A délután folyamán, de talán már a találkozásunk óta különös vonzalmat éreztem Elvira iránt, ami lehet, hogy több, mint szimpla szimpátia.
------
Kocsma élet Orsolyásan - a folytatás!