Eljött az este, az addig üres, csöndes település igen csak forgalmas, zajos hellyé változott. Elvira és Orsi előbb elmentek, úgy mond előkészíteni a terepet, mint tulajdonos, személyzet és szombat esti primadonna egy személyben. Mi Józsival csak később csatlakoztunk hozzájuk. A teraszon az idősebbek sakkoztak, míg a kuglipályát gyerekek gyötörték és az:
- Anyu hagy maradjak még! - alkudozás folyt.
- Tamás szólít meg az ajtóban - és üdvözlésre nyújtja felém kezét, a falu erőse. Megszeppenésemet alig tudom leplezni. Erős Tomi ismétli és elmosolyogja magát.
- Imre vagyis Imi - majd én is kezet nyújtok.
- Én vagyok a kidobó, aki a rendért felel! Cserébe az ital amit elfogyasztok és a vacsora ingyen van.
De az én szemem már mást pásztáz.
- Nem sokára itt lesz! Csak átöltözik! – szól Orsi, aki most a pult mögött tevékenykedik, kiszolgál.
Még jó hogy észrevett, mert a sűrűn, gomolygó cigaretta füsttől, aligha látnám, de a nagy hangzavarban is csak nehezen értem meg. A nem ehhez szokott külső szemlélőnek úgy tűnhet, mintha káosz lenne, pedig mint mondják megszokott szombat esti kocsmaélet. A játékautomata pörög, csak úgy nyeli a fémpénzt, mint valami feneketlen bendő. A flippert hárman-négyen is körül állják, és a ne tedd már rá a poharat kiáltás hallatszik, a játékhoz rendelt zenével, vinnyogó hanggal és váltakozó fénnyel.

A főszám a billiárd, sorszámot húzva mikor és ki jut az asztalhoz. A fal mellett ülő, de rálátó poharazgatók is ellátják őket jó tanácsaikkal, amolyan kibicként, hogy melyik golyót, melyik lyukba lökjék. Aztán szép lassan, elcsendesül a nép. Nem hallani a játék automaták okozta hangzörejt, sem a billiárd golyók koccanását. Kint a sakkparti félbe marad, a gyerekeket haza vitték már rég, csak hagy nézzék otthon az esti mesét. A sűrű, gomolygó cigaretta füst is oszlani látszik és csak egy-egy halk suttogás hallatszik. A frissen felragadt légy is abbahagyja elkeseredett zümmögését a lelógatott papíron.

Aztán belép a nő. Minden férfi szempár rá szegeződik és vágyakozó tekintetektől végig kísérve halad el mellettem, s közben reám mosolyog, még el nem éri az ideiglenesen felállított pódiumot. Az előadás jól sikerült, legalább is a tapsviharból és a tetszésüknek jelét adó füttyökből, bekiabálásokból erre következtetek. Tekintetünk végig egymást kereste az előadás alatt és úgy éreztem, hogy a dalok csak nekem szólnak. A vendégek éjfél körül mind haza távoztak, így is hajnali kettő mutatott az óra, mire rendet raktunk, kitakarítottunk a fölajánlott segítségemmel. Közben Orsolya fölszolgálja nekünk, a délutánról megmaradt specialitást. Még mi Józsival igencsak fölöntöttünk a garatra, pár pohár erejéig a lányok is csatlakoztak. Aztán jött a költői kérdés: Hol fogok aludni? De ez már nem is volt igazán kérdés, mert Elvira már az előadás előtt előkészített egy szobát Orsival.

És itt megállunk egy pillanatra … van amiről még nem ejtettem szót! Elvira körülbelül százhetven centi, negyvenes évei elején járó, barna, vállig érő hajú, zöld szemű, filigrán testalkatú hölgy. Mint említettem már telt keblű. Házassága zátonyra futott, melyből megörökölte a kis kocsmát, háromszobás házát és egy Maci nevű kutyát, gyermek nem született neki. Imre negyvenes évei közepén járó, százhetvenöt centi magas, sportos testalkatú, barna rövid hajú és barna szemű, aki egyedülálló és üzletkötéssel foglalkozik. Igazán tartós kapcsolata még nem volt. Aki üzletet indult kötni, de kis autója cserbenhagyta útközben, mint már azt tudjuk.