újabb események régebbi események további események
08:13
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
16:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Nurse cikkei

össz. olvasottság: 134 átlagpontszám: 5.14

Rendezés: szerint

2012. december 2.

Kenyér

Kenyér Kenyeret sütöttem. Csak úgy, passzióból.
Nem azért, mert messze a bolt, vagy éppen zárva van, és nem gondoskodtunk előre a mindennapi betevőről. Nem is valamiféle betegség miatt, ami esetleg speciális diétát kíván. Nem. Egyszerűen csak ki akartam próbálni, milyen az igazi, adalékanyagoktól mentes, házikenyér. Bevallom, vájt teknőm nincs, ma már nem jár a házaló cigány, akitől vehetnék süldő kakasért, mint annak idején a nagyanyám. Szakajtóm sincsen, sem kovászom, de még csak kemencém sincs az udvar végében. Hajnalban sem keltem, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
44 4 4
2012. december 1.

A tanító

A tanító - Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát. - Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén! - Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
77 4 4
2012. november 22.

Ki vagyok?

Ki vagyok? Újabb találós kérdés, ki találod-e ki vagyok, mi vagyok?
Tudjátok, azt hiszem, félnek tőlem az emberek. Talán rosszul értelmezik a közeledésemet, vagy nem is tudom pontosan, mi a probléma. Ha tudnák, hogy én csak örömömben, baráti jobbot nyújtva sietek hozzájuk, biztosan más lenne a fogadtatás. Jó, azt elismerem, hogy nem érkezem mindig szelíden, de meg kell értenetek, micsoda boldogság nekem, ha néhanap kitörhetek magányos fogságomból. Igen. Én életem java részében saját otthonom fogja vagyok. Ez ideig - óráig nagyon kellemes. Például senki ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
50 4 7
2012. november 21.

Na, ki vagyok?

Na, ki vagyok? Találós kérdés: Kiről, miről szól a történet?
Komolyan mondom, megüt a guta. De tényleg! Most jövök az apámtól, és ahelyett, hogy megdicsért volna, két hónap szobafogságra ítélt. Csupán csak azért, mert eljátszogattam egy kicsit azokkal a facsemetékkel ott lenn a pusztában. Kinek fájt az, hogy egy kicsit bolondoztam? Biztos a hülye húgaimnak. A bezzeg gyerekek! Úgy, de úgy utálom őket! Már a nevük is tiszta röhej. Májusi eső és nyári zápor. Ahogy ezek ketten pipiskednek, meg hízelegnek az öregnek! Soha semmi csínytevés, csak mindig jó ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
60 6 17
2012. november 20.

A nő ( csupa nagybetűvel)

A nő ( csupa nagybetűvel) Lassan, kiszámított mozdulatokkal készülődött. Hosszasan áztatta testét a forró, mandulaolajtól illatozó vízben. Hódítani akart, ma mindennek tökéletesnek kell lennie.
Fürdés után felvette a csipkés, szinte áttetsző fekete melltartót a hozzá illő alsóval. Belenézett a tükörbe, aztán hirtelen meggondolta magát, ledobta a falatnyi fehérneműt, hogy egy másikat vegyen fel helyette. Vöröset. Mint a körmén a lakk. Elégedett volt a látvánnyal. Lassú, finom mozdulattal, centiről centire húzta fel a testszínű harisnyát, combjára igazította a vörös harisnyakötőt. Hosszú ideig válogatott a ruhák között. Először fekete szoknyát húzott, éppen csak a térdéig érőt, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
118 1 9
2012. november 18.

Félreléptem

Félreléptem Emlékszem, nyár volt. Talán július közepe. Fülledt meleg ült a városra, amit nem enyhített a napközben hirtelen lezúduló zápor sem, inkább csak még elviselhetetlenebbé tette az amúgy tikkasztó forróságot.
A homlokomról csurgott a verejték, ahogy ültem a baleseti sebészet kezelőjében. Az orvos a bokámról készült röntgenfelvételt tanulmányozta elmerülten, aztán hirtelen hozzám fordult.rn- Tulajdonképpen mi történt, kisasszony?rnrnAz a nap teljesen másképp indult, mit a többi. Azon a reggelen más színe volt a kávénak, más íze a kenyérnek, másképpen szólt a rádió, és valahogy még az undok Kovácsné is szebbnek látszott a földszint hatban, mint egyébként. Pedig ha a Kovácsné megszépül, akkor valami ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
116 4 6
2012. november 17.

Nyújork, New York

Nyújork, New York Az esélytelenek nyugalma. Hajnali ébredés, várakozás a peronon. Hideg kezével fojtogat a reggel. Gondolattalan utazás. Szürke párába vesznek az elsuhanó városok.
Olvasnék, de a betűk megmakacsolják magukat. Egyesével vonulnak ki az ülések közötti térre, aztán befurakodnak a szomszéd újságjába. Hagyom őket. Érkezés. Unott arcok az aluljáróban. Vattakabátjában, falnak dőlve szundikál egy hajléktalan. Találkozás. Egymásba vágnak a szavaink. Sok a mondanivaló. Robog velünk a busz. Nem látunk a tájból semmit. Nem is érdekes. Egymásra figyelünk. Az ellenőr kedves. Mosolyog. Szép ez a nap. Duna korzó. Emlékek ébrednek. ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
49 3 2
2012. január 15.

A fogadalmakról

A fogadalmakról Azt előre kell bocsájtanom, hogy nem vagyok az újévi fogadalmak híve. Egyáltalán semmilyen fogadalomnak nem vagyok híve.
No, nem azért, mert olyan rettenetesen nagy önfegyelembe és energiába telne megtartanom őket, ne adj Isten, olyan felületes lennék, hogy azonnal törlöm a memóriámból, amint kiejtem őket a számon. Nem, erről szó sincs. Csupán annyi a bajom velük, hogy képtelen vagyok megtartani őket. Rajtam kívülálló okok miatt. Megértem én, ha azt mondod, hogy mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és ha már beosztotta, azt arra fordítja, amire kedve tartja. Sokszor nem is az idő az, ami gátat szab ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
51 4 7
2011. december 18.

Albérleteim - Lidi néni 2.

Albérleteim - Lidi néni 2. Napokig nem volt semmi probléma. Aztán valami belebújt a Lidi nénibe, mert fura dolgok kezdtek történni körülötte.
Nem sokáig foglalkozhattam ezekkel a dolgokkal, mert néhány nap múlva megérkezett Ő, Lidi néni, teljes életnagyságban. - Hát, Te ki vagy? – szegezte nekem a kérdést köszönés helyett. - Én vagyok az új lakója, biztos mondta az unokája! - Nem mondanak azok nekem semmit, - nézett szemrehányó tekintettel a fiatal nőre - csak elviszik a dolgaimat. Azokat a szép csipketerítőket, meg a kenyeremet is, a gyönyörű zacskóimat. Ne bízzon meg bennük, Aranyoskám! – hajolt közel hozzám, hogy a fülembe ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
57 1 1
2011. december 17.

Albérleteim - Lidi néni 1.

Albérleteim - Lidi néni 1. Napokig nem volt semmi probléma. Aztán valami belebújt a Lidi nénibe, mert fura dolgok kezdtek történni körülötte.
Egy ilyen malőr nem maradhatott titokban az egyetemen. Hála a fiúknak, akik telekürtölték vele nem csak az egyetemet, de a kollégiumot is, és bizony, amiről két ember tud, azt már tudja mindenki. Nem beszélve a sok irigy csoporttársról, akik eddig is fura szemmel néztek Szonjára, de attól a naptól már rám is ujjal mutogattak, és összesúgtak a hátam mögött. A lányok már csak ilyenek. Nem úgy a fiúk! Ők aztán nem rejtették véka alá a mondandójukat, ami a szívükön az a szájukon. Sorra szólítottak ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
47 2 4
2011. december 11.

Patkányok

Patkányok Várta, hogy jöjjön a magasság, de minél jobban akarta, annál inkább zuhant mind mélyebbre. Repült, de nem fel, mint eddig, hanem befelé egy mély, tölcsérszerű alagútba. Az úton képek villantak be az életéből.
Hosszú percekig nem mozdult. Nézte az aprócska ablakon lassan erekké dagadó páracseppeket, ahogy utat találnak maguknak a lerakódott porban. Hallgatta a motoszkálást maga körül. Patkányok. Egyre több és több van belőlük. A szemeiket is látta, ahogy egyre közelebb óvakodnak. A dögök! Mennyire utálta őket! Hallgatta a saját zakatoló szívverését, próbálta csitítani a vissza-visszatérő remegést, ami a gyomrától indult, hogy uralkodjon minden porcikáján. Még a haja tövében is érezte a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
79 9 16
2011. december 9.

Albérleteim - Szonja III.

Albérleteim - Szonja III. A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.
Egy nap bekopogott a szobánkba az egyik lány – soha nem tudtam megkülönböztetni őket, olyan egyformák voltak – a Rita. Szonja éppen fociedzésen volt, így egyenesen nekem szegezte a kérdést: - Tudsz nekem szerezni tablettát? - Milyen tablettát? - még a lélegzetem is elállt. Sejtettem én, miféle gyógyszer kell neki, de nem tudtam, mit válaszoljak. Ha igent mondok, akkor azt mondom, helyeslem, ha nemet, akkor az én lelkemen szárad, ha valami gikszer becsúszik. Miért nem Szonját kereste meg? - ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
60 5 8
2011. december 8.

Albérleteim - Szonja II.

Albérleteim - Szonja II. A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.
Biztos voltam benne, hogy Szonja egy méregdrága lakásban lakik, valami előkelő negyedben, sőt már olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy saját lakása van, amolyan rózsaszín, tündi-bündi kis szerelmi fészek, ahol a hódolóit fogadja, amolyan Seherezádésan. Másnap aztán felkerekedtünk. Szonja elől, én egy lépésnyire lemaradva mögötte. Jól sejtettem, az „úri negyed” felé vette az irányt. Hirtelen gyöngyözni kezdett a homlokom, miből fogom én kifizetni a részemet ezen a drága környéken? Mert, hogy ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
57 5 4
2011. december 7.

Albérleteim - Szonja I.

Albérleteim - Szonja I. A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.
Otthon persze nem szóltam a dologról. Gondoltam, addig jó, amíg anyám nem sejt semmit, minek izgassam olyan csekélységekkel, hogy már megint albérletet keresek! Elég lesz magyarázkodni majd akkor, ha találok valami normális helyet. Talán kisebb lesz a csete-paté. Mert, hogy lesz, az bizonyos. Addig is jártam haza, mint eddig, talán kicsit gyakrabban, hétvégére ugyanis nem tudtak belopni a kollégiumba, ahol az időm nagy részét töltöttem. Katonáékhoz csak tiszta ruháért jártam, csakis akkor, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
72 6 12
2011. november 28.

Albérleteim - Katonáék II.

Albérleteim - Katonáék II. Valójában nem ez volt a nevük, de a környéken mindenki csak így hívta a családot, ahova néhány óra múlva bekvártélyoztam magam. A ház szép volt, három nagy szobával. Mi ketten laktuk a legnagyobbat, aminek az egyik végéből aprócska hálófülke nyílt. Ezt az
Katona úr, akarom mondani, elvtárs, - mert elvárta ezt a megszólítást – kiszuperált katonatiszt, egész nap otthon volt, és katonás rendet és fegyelmet követelt mindenkitől. Még a felesége és a lánya is Főhadnagy elvtársnak szólította, és az ellenkezés legkisebb jelét sem mutatták irányába soha. Amúgy csendes és magányos ember hírében állt, soha nem láttam, hogy kitette volna a lábát a lakásból, de még a nappaliból sem nagyon. El sem tudom képzelni, mit csinált egész álló nap, hiszen a zenét nem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
55 4 3
2011. november 27.

Albérleteim - Katonáék I.

Albérleteim - Katonáék I. Anyám persze engem okolt, meg apám nyughatatlan természetét – máig sem értem, mi köze van a kettőnek egymáshoz, különösen úgy, hogy apámnál jámborabb embert én a világon nem láttam – és biztosra vette, én voltam az oka, hogy el kellett jönnöm az ikrektől
Hiába hoztam elő Bélukát, meg az áldatlan körülményeket, azonnal kész volt mindenre megfelelni. A cipőt, azt a drága bőrcipőt, nem kellett volna szana - széthagyni az előszobában, a nénikkel meg biztosan tiszteletlen voltam, különben meg lehetett volna beszélni a lámpagyújtás időbeni korlátait, ők is csak emberből vannak, nem igaz? Minden esetre úgy engedett vissza szünet után, hogy első utam az ikrekhez vezessen és akár sírva, vagy éppen térden állva, de könyörögjem vissza magam, vagy nem is ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
52 4 1
2011. november 26.

Igor

Igor Hirtelen jött a tél abban az évben. Egyetlen éjszaka alatt borult fehérbe minden, sosem látott mennyiségű hó esett, hogy aztán a viharos szél méteres akadályokat emeljen belőle az utakon, a tanyák köré, a városok határába.
Iskolák maradtak zárva, munkahelyek ásítoztak üresen, az utcákon csak az járt, akinek feltétlen mennie kellett. Falvak vesztek el megközelíthetetlenül, járható út szinte csak a városokban akadt. Lánctalpas, katonai terepjárók vitték a kenyeret és a tejet a kis településekre, hirtelen nagy becsülete lett a krumplinak és a száraztésztának. Egyre csak esett a hó. Milliónyi apró csillag izzott, világított a szürke hajnalon. Hideg volt, amolyan csontig hatoló, minden rést megtaláló, semmivel sem ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
53 9 10
2011. november 20.

Üzenet a konyhából Orsolyának 4.

Üzenet a konyhából Orsolyának 4. Rég írtam Neked Drága Orsolyám! Talán el is felejtettél már, vagy joggal gondolhattad azt, hogy én feledkeztem meg Rólad némiképp.
Pedig ez még csak részben sincs így Orsolyám, csupán annyi történt, hogy letértem egy kicsit az útról. Pedig nagyon egyszerű az egész. Az utakat járni kell, mert különben benövi őket a gaz, elnyeli az por. Aztán új utak születnek, amiken megint járunk egy darabig, de tulajdonképpen mindig arra a másik útra húz a szívünk, arra, amiről botor fejjel letértünk. És így lesz aztán az életünk egy sor új és régi út, új és régi kapcsolatokkal, útelágazásokkal és pihenőkkel, amik néha izgalmasak, aztán ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
67 7 5
2011. október 3.

Most nem kell több

Most nem kell több Pillanatnyilag nem kell semmi több.
Látom az arcodon, hogy örülsz nekem, és én is ugyanígy érzek. Jó, hogy itt ülünk egy forró teával a kezünkben, a lábunkat magunk alá húzva a kanapén. A testünket átjárja a jóleső melegség. Talán a teától, de az is lehet, hogy valami sokkal különlegesebb dologtól, nem tudom, de talán nem is lényeges. Tudod, olyan ez, mint amikor belépsz a házba, és mielőtt a cipődet letennéd, leülsz egy kicsit. Csak egy pillanatra megpihenni. Nem fáradtság ez, nem is lustaság, hanem csak egyszerűen örülsz ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
63 6 2
2011. szeptember 15.

Végjáték

Végjáték A huszár bánatosan lapult a kisfiú zsebében. Csapdába esett. Egyre csak az járt a fejében, hogy mindennek vége. Ez egy olyan börtön, amiből nem egykönnyen szabadulhat. Mi lesz így szegény királynővel?
A Népliget árnyas fái között langyos szellő fújdogált. Délutánra járt az idő. A játszótér felé vezető úton egy kisfiú közeledett az anyukájával. A gyerek, aprócska biciklijével pár méterrel előrébb járt, mint anyja, de még így is folyamatosan kérdezgetett. - Ne menj olyan gyorsan, még valami bajod esik – szólt utána a nő, mire a fiúcska megállt egy pad előtt. Elmélyülten nézett egy, a padra kiterített, majd ottfelejtett sakktáblát. Soha nem látott még hasonlót, így azonnal faggatózásba kezdett ...

Folytatáshoz kattints a cikkre
fel le
48 4 4
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: