Kérdezd a férfit
Hogy lehet túlélni, ha nem azzal a férfival élsz együtt, akit a legjobban szeretsz? A férfiak ugye nem szoktak ennyire szeretni, ennyire mélyen? Ha állandóan vágysz a másikra, de úgysem lehetsz vele, akkor mit csinálsz? Hogyan lehet így leélni egy életet?
| Felhasználó | Válasz | Dátum |
|---|---|---|
| Pinokkió | Szerintem változtass életmódot! Vedd körül magad barátokkal(!), lehetőleg férfi barátokkal. Előbb utóbb rájössz, hogy köztük van egy-kettő, aki sokkal többet jelent/ér neked, mint a mostani nagy Ő-d! Addig meg ne akaszd fel magad! Hidd el, meg fogja érni a kis próbálkozás! | 2011. szeptember 5. 07:26 |
| Kérdező | Már gondoltam a nemcserére is. Munkámmal rendben vagyok , bár kisebb problémám ott is van. Párt nem találok, ahogy írtam. Sok pszichés gondom van. Gondolkodtam már a pszichológusban is, de mivel annyira szégyellem, nem mentem el. Megölni pedig nem tudtam magam, hogy véget vessek a szégyenteljes állapotnak. Csak arra tudok gondolni, hogy inkább öljenek meg, de ne folytatódjon ez a szégyenteljes állapot. Annyi minden értelme volt az életemnek, és most csak ez a fiú az értelme. Az érzelmeim nyilván hozzákötnek, de világosan látom, hogy nem szabad vele lennem, mert saját magam ellen vétkezem. Mostanában keresek szeretőt is, ami világos, hogy azért van, mert ha én lefekszem mással, és nem azzal a fiúval, akkor azzal én lehet, hogy halálra ítélem magam. Hamarabb vetek véget az életemnek. Mintha minden egy irányba menne, hogy befejezzem a földi szenvedéseimet. De nyilván 25 évesen még nem így kellene lennie. |
2011. szeptember 4. 19:22 |
| Kérdező | Köszi a válaszokat. | 2011. szeptember 4. 19:18 |
| Kérdező | Én nem vagyok házas. Szingli vagyok. Csak volt egy fiú, akit szerettem, és aki velem csalta a párját, és másokkal még. Nem szeret engem, de én szeretem. Nem tudom vele megszakítani a kapcsolatot, viszont nem akarom, hogy valakinek a riherongya legyek. Arra vonatkozott a kérdésem, hogy hogyan lehet úgy tovább élni, ha nem azzal vagy, akivel igazán akarsz lenni? Nem akarok nyilván együtt lenni egy ilyen ocsmány emberrel, de ez az érzéseimen nem sokat változtat. Ő volt az életem értelme. Évekkel ezelőtt volt értelme az életemnek, számtalan célt felsorolhattam volna, és az elmúlt két évben váratlanul ő lett az életem értelme, de nem értem, hogy miért, és hogy hogyan lehetne azt elérni, hogy ne legyen az életem értelme? Erre vonatkozott a kérdés. A helyzet lehet, hogy rém romantikusnak hangzik, talán viccesnek, de mivel ma már létezni sem tudok, és már a vegetálást sem bírom, emiatt sürgősen szükségem van megoldásra. Párt nem találok, talán az segítene rajtam? De elvileg nem úgy van ez, hogy az embernek előbb önmagával kell tudnia számot vetnie, és utána jöhet egy párkapcsolat? De én perpillanat nem tudok számot vetni magammal. | 2011. szeptember 4. 19:17 |
| Pumukli56 | Nagyon egyszerű a válasz. Tégy úgy mint a mai 45 év feletti férjes nők 80 százaléka. Élj a családoddal és szeretkezz a barátoddal. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. A te eseted nem egy különleges dolog. Majd lenyugszol és rájössz arra hogy a férjedet is szeretted egykor. Talán nem érdemli meg hogy meggondolatlanul elhagyd. Remélem nem iszik mert akkor más a helyzet. De ezt majd a következő kérdésednél megbeszéljük. | 2011. szeptember 4. 18:32 |
| Lakyluck | Simán Kedvesem! Ha megtekinted a Facebook és az IWIW ismerőseimet 16000, 1800 felett találod.Ma is rám csörgött az egyik kedves hölgy, akinek nem tudtam mást mondani, mint, hogy az ember élete annál sokkal drágább, hogy egy másik személyre áldozza... Mindannyian hülyülünk,ahogy öregszünk. Te csak egy pasit ismersz, pedig száz vár rád . Kérünk szépen,használd a józan eszedet, nyiss ablakot a világra. |
2011. szeptember 3. 20:40 |
| Black Ice | Én mint férfi tudok annyira szeretni sőt még jobban mélyebben sőt... Ha nem azzal élsz akit a legjobban igazán tisztán őszintén szeretsz az csak létezési társadalmi vegetálás de nem élet. Harcolni kell a boldogságért szívvel és lélekkel vagy marad a beidegződési biztonsági irányelv és a nem teljes tiszta lélektársi hiszen az igazival kiléphetsz önmagadból és soha nem leszel teljesen önmagad hanem már része és részed egy másik lélek. Vagy marad a bezártság egy húsvér test rabságában folyamatosan károsodva a halálig. Akkor meg már meg késő a mi lett volna ha dolgokra. Nézz önmagadba mi a célod és mi ami igazán számít az élet nevű játékban. Sírjál ezt kívánom neked... De a boldogságtól... Ez is az 1ik legcsodálatosabb dolog a világon. /Szerintem/ Black Ice |
2011. szeptember 3. 14:34 |
