Özvegyek klubja

Szia Ibolya!
Köszönöm az együttérzésedet és azt is, hogy leírod az emlékeidet, ami gondolom, hasonlóan az enyémhez, szörnyű lehet!

Szia Timi!
Amit a lentiekben leírtál,borzasztó lehetett. Ahogy olvastam, kirázott a hideg,
meghűlt bennem a vér és végül elpityeregtem magam.Sajnálattal olvastam,hogy kicsi lányod is tanúja volt a megdöbbentő eseménynek.
Mi a fiammal a mai napig nem tudunk túllépni, a bennünk maradt fájdalmon.
Hosszú történet, de megírom! Ibolya

Sziasztok! Szeretném ha mindenki kiírná magából a fájdalmát, talán az segít! Az én férjem egy éve mániás depresszióban szenvedett. Tavaly májusban öngyílkossági szándékkal nekihajtott egy fának az autójával, amit szerencsére túlélt. Azótakezelték pszichiátrián, de nem javult az állapota. Július 6.-án a padláson felakasztotta magát. Én találtam rá, miután már mindenhol kerestem, felmerészkedtem a padlásra, pedig tériszonyom van, közben a 6 éves lányom lent maradt. Mikor megláttam azt hittem megőrülök. Ott lógott a kötélen holtan. Már egy ideje, mert látszott nem mostanában halt meg . A mentősök szerint kb. 1 órája. Levágtam, de hiába próbáltam éleszteni, már nem jött vissza. Közben ordítoztam és azt kiabáltam: apa meghalt, nincs többé apa. A lányom lent vísítozott és beszaladt a szobájába, bebújt a takaró alá. Szörnyű volt, azt hittem egy rémálomban vagyok és reméltem felébredek, de nem ébredtem fel. Azóta eltelt majdnem 2 hónap, de még most is azt hiszem álmodok és abban reménykedem egyszer visszakapom őt. Hát ennyi, szörnyen érzem magam! Timi

Köszönöm szépen,hogy itt lehetek.
Elfogadtad aemitv a jelentkezésemet.
Remélem itt én is visszatalálok régi önmagamhoz, legyőzve fájdalmaimat.

Puszi: Branner ( Ibolya )