Elváltak klubja

Köszönöm a meghívást, elfogadom. Még nem tudom mire jó, de majd rájövök. Mottóm: Soha ne a multal foglalkozz, Csak a jövövel. Van tapasztalatunk, hibáinkból tanultunk.

Szia Évi.Rég beszéltünk!!Túl sok a munkám,így ritkán jutok ide!!!Őszintén érdekel:hol tartasz??
Elsősorban,magaddal hol tartasz??
Puszi
Márti

Boldog Új Évet a klubtagoknak!
Pussz,
Tündér

Kedves Nárcisz! Mit is mondhatnék, mint hogy igazad van. Valamikor még volt türelmem és csak vártam, vártam. De már valahogy egyre kevésbé. Erre mondom, igen sokszor meggondolatlanul is akár, de belemegyek helyzetekbe, e nélkül, vagy ezzel együtt még nem jött el az igazi. Addig pedig pótolom valami mással az érzést. :-)

Érdekes amit írsz Éva, mert a kivárás ...a várakozás mássá tesz helyzeteket. És nagy jelentősége van, pl. a döntés meghozatalában is. Megfogalmazol közben magadban, vagy hangosan..... elképzeléseket, és előkészítesz dolgokat. Hiszen nem mehetünk kos módjára fejjel a falnak.
A pillanat előtérbe helyezése megrövidíti ugyan a várakozást, és ezt lehet is dédelgetni,...de elkapkodni nem. Szerintem meg kell találni egy arany középutat, persze ez vérmérséklettől függ. Puszi nektek.

Kedves Smarte!
Még nem gondoltam meg magam, még érvényes, amit lejjebb írtam. Most a várakozás, ami kitölti az életemet. Az is valami. Pedig én nem szeretek várni. Én a pillanatot inkább helyezem előtérbe. A túl sok macera, előkészület, felőrli a vágyat is, meg az idegeimet is.
Puszi,
Éva

Így igaz!
Sehol sincs az megírva,hogy csak és kizárólag egy férfi,vagy egy nő mellett lehet csak boldognak lenni.
Van úgy,hogy rájövünk,tévedtünk.Ez nem bűn!!
Le kell zárni,tovább lépni,s rátalálni arra,aki valóban a másik felünk.
Hogy ez nehéz?Senki sem mondta,hogy könnyű.De megéri!!

Köszönöm a meghívást.
Én is váltam már el, és akár házas az ember akár nem akkor is mindig válik valakitől. Könnyet ejtünk mert fáj a vállás, de emelt fővel lépünk tovább.
Mert az élet nem áll meg és valahól ránk is vár a boldogság eg ymásik ember oldalán.

Így legye!!!Őszintén kívánom!!!
Azért vagyunk e Földön,hogy boldogok legyünk!!

Oké, rendben. Látod? Máris verset fakasztottál.

"Tűz, és szerelem"!
Jár ez nekem.
Igazán akarom!
Talán meg is kapom.
Körülnézek a nagyvilágban,
A vágyam, a vágyam hajt,
Az első lépés, hogy higgyek magamban!

Éva kedves!
Már megint visszahúzódsz!!De igen is légy nagyravágyó!!
Nem pici izgalom,hanem tűz,és szerelem!!Hidd el jár Neked,és ha igazán akarod,meg is kapod!!Nézd meg magad!Nézz körül a világban,oly sok ember vágyik ugyanerre!!
Első lépés,:higgy magadban!!!
És nyisd ki a kapukat!!!

Szia kedves Smartee!
Írj még sok ilyen bíztatót, hátha megjön a jobbik eszem. Nem kéne ennek így lenni, azért lázadok. Nem az hiányzik nekem sem, ami rossz volt az életemben. Egy őszinte igazi barát, ami hiányzik, egy kicsit a szeretet, mindenből egy kevés. Nem vagyok én olyan nagyra vágyó. Egy pici izgalom még, Valaki, akinek még jelentenék valamit. Na, szóval mindenből egy kevés, ezzel ki is egyeznék.

Éva kedves!
Talán azért mer féltél!!
Az egyedülléttől,bocsánat,de ez az,amitől én sosem.Hisz nem vagyok egyedül,azzal vagyok,kit a legjobban ismerek,saját magammal.S ha nem ismerem eléggé?Hát itt az idő,hogy megtegyem.Véleményem szerint az egyedüllét nem azonos a magánnyal..Sok éve élek"egyedül"de nincs még néhány perc sem,hogy így érezném magam.
Az élet pörög,sűrű,izgalmas,minden nap új csodákat hoz,ha van rá szemem,fülem s lelkem.Annyi minden van,mit nem tudok még,tanulni,megolvasni,megtapasztalni.Ez óhatatlanul magában hordozza az új kapcsolatok lehetőségét.Ha tudjuk kik vagyunk ,s hiszünk magunkban,akkor
nyitva áll a világ összes kapuja!
Talán ott a kulcs,hogy magad sem hittél benne!Persze ez utólagos következtetés.
Bocsáss meg,nem akarnám az"észt osztani",csak magam megélt élményéből táplálkozom.

Harminc évvel ez előtt váltam el, még én is egy jó kezdetnek hittem a jövő felé, aztán ahogy múltak az évek kezdtem elbizonytalanodni. Elkezdtem félni, gondolom tudod mitől, amitől minden nő - szerintem - fél, az egyedülléttől. Ezért kötöttem sokszor kompromisszumokat, magam sem hittem benne, hogy sikerül, és sajnos nekem lett igazam. Mire nyugdíjba kerültem, egyedül maradtam. Ez az, amitől keserű a szám íze. Még mindig nem hiszem el hogy történhetett. Pont az, amitől mindig is féltem.
Sajnos én még nem tudom azt mondani, az élet gyönyörű!!! Pedig szeretném azt érezni.

Dehogy zavarsz!Amiről írsz,az szomorú,ha így tapasztaltad.Én még sosem.Sőt,inkább irigyeltek,hogy volt bátorságom,akaratom,hogy megtegyem,mit meg kell.Egyik legjobb döntésem volt!!!Azóta az élet gyönyörű!!!
A válás önmagában,egy jó kezdet a jövő útján.Ha pusztán a két emberről szól csak,akkor viszonylag könnyű.Részem volt benne,tehát okkal mondom.
A lényeg,hogy ne bántsuk magunkat feleslegesen.
Ha gyerekek is tarkítják a helyzetet,no ott már nagyobb a gond,úgy nagy átlagban.
Nem kellene,hogy így legyen!!Most nem fog tetszeni,amit mondok,de mi Nők iszonyú stupid,és gonoszak tudunk lenni.!!!Millió példát lehetne hozni.Rengeteg ilyet láttam magam körül.
Persze mindig vannak kivételes helyzetek,de itt most a nagy átlagról beszélek.
Nyugodtan lehet a nagy átlagról beszélni, ismerve a válási statisztikákat.

Nem is kérdeztem. Nem zavarok? Mikor léptem én ide, már nem is emlékszem. Pedig ide tartozom.

Nem tévedsz Aszir! Annyira nem, hogy az érzéseket, amelyek csak pillanatnyilag jelentkeznek staniol papírba kell csomagolni, nehogy megsértsem mások érzéseit. Vagyis nagyon óvatosan azokkal, akik még hisznek a csodákban. Tudod, amikor benne vannak nyakig egy biztosnak vélt jó párkapcsolatban, olyan kirekesztővé válnak, mintha a másik embernek, elvált, egyedülállónak nem is lennének érzései. Magasról tesz rá, te ne is érezz, gondolkodj, azt is csak halkan, hogy senki meg ne tudja. Hú! Hát ez a sok. De lehet, hogy tévedek és tényleg óvatosabbnak kell lenni, bár én szeretem az egyenes beszédet, még ha fáj is néha.
Éva

a maga nemében minden elvált ember, legyen az férfi, vagy nő egy kicsit másabb lett azáltal..olyan különc, de nem aszó pejoratív értelmében...tévedek?

Helló ! Stílusosan, üdv a klubban mindenkinek.... Szerény véleményem: kellemesebb egy jó válás, mint egy tűzfészek házasság... Huszonévnyi házassági tapasztalat ( is ) mondatja ezt velem, illetve a munkám során látott, hallott esetek is ezt támasztják alá... és köszönöm a meghívást !!!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 18 évig tartó kapcsolatom nem házasság volt, amiből 4 szép és okos lányom (24,22,20,15) cseperedik.
Azaz "hajadon" vagyok! Bár naponta szeretek "nősülni"!
Az elveimet feladva, beadtam a derekamat egy minden szempontból különleges, 10 évvel fiatalabb még nem elvált feleségnek.
Így nekem lett "feleségem", de nem kellett megházasodnom. Amíg másnak van felesége addig nekem minek....Mindent megteszek a kedvéért, még a haját is befestem...