újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A barátságról

2014. július 23.

Vissza a naplóhoz

An Bibliából egy bölcs mondat:"Mindig szeret a barát,de testvérré a bajban válik."
A napokban a barátokon gondolkodtam úgy általánosságban és eszembe jutott ez a mondat.Életem során sok emberrel kerültem kapcsolatba,de barát nem sok volt közte.Amikor a legmélyebb kétségbeesésben voltam,voltak akik kerültek,mint a pestisest.Ismeritek ezt a helyzetet?
Ha problémád van,ahhoz semmi közöm old meg ahogy tudod,nehogy belekeveredjek!Pedig akkor minden Őszinte jó szó sokat jelentett volna! Azért akadt olyan is,aki ha mást nem is tehetett értem szeretettel átölelt.Akadtak,akik szélesre tárták előttem az ajtajukat(nem szó szerint),és olyanok,akik rögtön bezárták előttem,mihelyst személyessé vált volna a kapcsolat.Ma már tudom,ők lettek szegényebbek egy baráttal,én pedig gazdagabb egy tapasztalattal.
Aki előtt én ajtót tárok,az mindenkor jöhet mehet szabadon,örömével,bánatával.Aki egyszer a barátom lesz amellett én kitartok a legvégsőkig,küzdök érte ha kell foggal-körömmel.
Sajnos nem sok ember van,akiért ezt tehetem mostanság.

A bejegyzést írta: Anyu

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: D Klári

Kedves Anyu!

Úgy látszik a barátságról, a barátokról egyre többször és egyre többen gondolkodunk, alkotunk véleményt.
Valóban egyre kevesebb van belőlük. Ám az is lehet, hogy nem is igen voltak, csak nem tűnt fel. Nem tűnt fel addig, míg mi magunk nem szorultunk arra, hogy valaki segítő kezet nyújtson. Szokták mondani adni jó ... Nekem ne mondja senki, kapni nem jó. Főleg akkor, ha bajba vagyok egy jó szó, egy ölelés is elég lenne ...
A mai elmélet inkább úgy működik: (bocsánat) Ha nem tudunk rajta segíteni, inkább rúgjunk bele egy nagyot.
Nekem ez emészthetetlen. Az én ajtóm, mindig nyitva állt mindenki előtt, és ma is nyitva áll. Még ha érdemtelen is rá.

Fiatalkoromban, amikor jött a nyári nagy vihar, édesapám mindig kizárta a kaput - nem volt rajta csak egy nagyméretű kapocs - , mondván, ha valakit az ítéletidő az úton ér, hozzánk be tudjon húzódni.

puszi: Klári

Klárika!
A te bölcs édesapád tudott valamit.Igen a nyitott ajtók,kapuk,amiken a vihar elől be lehet menni,nos ez lenne a barátság.De ahogy azt hiszem Ailetnek írtam a tapshoz is két kéz kell.Nem csak arra van szükség,hogy a te ajtód sarkig legyen tárva,neked is szükséged van nyitott ajtóra,ahol bármikor bemehetsz,örömöddel bánatoddal.És ez az amiből sajnos kevés van.Az emberek(én úgy tapasztaltam) megijednek attól,hogy a bajban levőhöz közük legyen,inkább bezárkóznak .Így ők sosem tapasztalják meg,hogy adni is,kapni is jó dolog,egy kézszorítást,egy bátorító mosolyt,egy ölelést...
Puszi:Anyu
Kedves Anyu!

Úgy látszik a barátságról, a barátokról egyre többször és egyre többen gondolkodunk, alkotunk véleményt.
Valóban egyre kevesebb van belőlük. Ám az is lehet, hogy nem is igen voltak, csak nem tűnt fel. Nem tűnt fel addig, míg mi magunk nem szorultunk arra, hogy valaki segítő kezet nyújtson. Szokták mondani adni jó ... Nekem ne mondja senki, kapni nem jó. Főleg akkor, ha bajba vagyok egy jó szó, egy ölelés is elég lenne ...
A mai elmélet inkább úgy működik: (bocsánat) Ha nem tudunk rajta segíteni, inkább rúgjunk bele egy nagyot.
Nekem ez emészthetetlen. Az én ajtóm, mindig nyitva állt mindenki előtt, és ma is nyitva áll. Még ha érdemtelen is rá.

Fiatalkoromban, amikor jött a nyári nagy vihar, édesapám mindig kizárta a kaput - nem volt rajta csak egy nagyméretű kapocs - , mondván, ha valakit az ítéletidő az úton ér, hozzánk be tudjon húzódni.

puszi: Klári

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Azt is szokták mondani, hogy a bajban tudod meg ki az igazi barát?
Az egyik kezemen meg tudnám számolni hány emberre illene ez a szó, "barát".
Főleg az utóbbi időben sajnos megismertem ezt az érzést. Mióta nyugdíjas vagyok körülöttem mintha elfogytak volna. Szerencsére egy azért akad, akire viszont bármilyen körülmények között számíthatok, akinek kiönthetem a lelkem.
Tudod inkább százszor egy idegen, mint egy rokon, vagy családtag... nemegyszer írtam cikket a bajaimról, így levezetve a hiányt... rám sütötték a "keserű" jelzőt, pedig ez nem így van, csak csalódtam sok emberben..., úgyhogy én megértelek...

... akinek kiönthetem a lelkem.

No, éppen ezért kaptam ma a fejemre, egy barátomtól.

Nem idézem szó szerint, mert annyira nem fontos, de elgondolkodtam rajta, pedig tudom, hogy igaza van.

Az a baj veled Klárika, túl őszinte, túl oda adó vagy. Mindenkinek segítesz és sokan vissza élnek vele.

Ilyen vagyok ...
Már azt hiszem nem is változok.
Igen buta tud lenni némelyik ember.Nekünk másfajta "meglepiben" volt részünk,de nagyon tud fájni,amikor az amit adtunk már nem érték.A család,ami befogadta,az otthon melege,az anyai ölelés,apai gondoskodás.Mindezeket megtaposva,semmibe véve ment tovább a maga útján.Azóta is sorra követi el a butaságokat,de azokért a felelősséget már neki kell vállalni.Jó ez így?Én is ezt kérdezem.
Jaj, de nehéz ez az élet! Pont az nem kell neki, ami bennem lehet, az élet? Mit adnék magamból, mit ismerek, az neki nem kell. Az ismeretlen az, miből neki belőlem több kell! Hogy tovább adja, oda adja másnak? Én is tudom ezt. Mit ér mit belőlem egy-egy alkalommal megkaphat. Érték, míg nem adom, de értéktelenné válik, amint odaadom..., ezt is tudom. Mert ráadásul buta is ez az ember, amit kap, nem értékel!!!!

megtekintés Válasz erre: Anyu

Az élet a mi számunkra is tartogatott "némi meglepit",ahogy írod,nem is kicsit!És volt barát mellettünk,de a kátyúból egyedül kellett kimásznunk és talpraállni csakazértis!Bennem az évek során kifejlődött ez a csakazértis ösztön,ezért tudok kitartani és nem adni fel semmit.Vannak helyzetek amikor hiába vannak barátok,bennünk kell hogy elinduljanak a változások,elhatározások,pl.hogy magunk mögött hagyva a "meglepit" előre nézünk és elindulunk előre,a fájdalmak ellenére.A hogyan tovább kérdésnek ilyenkor iszonyú súlya van.Értem miről írsz,sajna nagyon is...
Puszi,Anyu

Akkor már nem vagyok egyedül! Nincs több meglepetés. Hiszen feketén, fehéren tudom mi kell a másiknak belőlem. Mit kell ezért tennem nekem. Ehhez tartom magam, pedig soha nem ezt akartam. De amikor körülnézek és látom, amit látok, akkor lejjebb adom, ami addig voltam, mint a zár, meg a tok... Mit mondtak a nagy okosok? Holtig tanul az ember. Hát én is csak, mint egy ember! :-)

Puszillak!
Éva
Az élet a mi számunkra is tartogatott "némi meglepit",ahogy írod,nem is kicsit!És volt barát mellettünk,de a kátyúból egyedül kellett kimásznunk és talpraállni csakazértis!Bennem az évek során kifejlődött ez a csakazértis ösztön,ezért tudok kitartani és nem adni fel semmit.Vannak helyzetek amikor hiába vannak barátok,bennünk kell hogy elinduljanak a változások,elhatározások,pl.hogy magunk mögött hagyva a "meglepit" előre nézünk és elindulunk előre,a fájdalmak ellenére.A hogyan tovább kérdésnek ilyenkor iszonyú súlya van.Értem miről írsz,sajna nagyon is...
Puszi,Anyu

megtekintés Válasz erre: Anyu

Évike!
Én nem titulállak keserűnek.Lehet,csalódott vagy és most félig üres a poharad,míg a miénk inkább félig tele,de minden változhat.
Tudni kell elfogadni egymást olyannak,amilyen!
Puszi,Anyu

Örülök, ha így látod...

Az élet tartogatott számunkra némi meglepit. Próbáltam én belőle viccet csinálni, humorra venni, de nem lehetett. Kénytelen voltam jobban odafigyelni, na akkor hol is kezdjem? Ahol abbahagytam... Ehhez kellettek volna a barátok, de éppen akkor, amikor szükség lett volna rájuk, nem voltak ott. :-)

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Azt is szokták mondani, hogy a bajban tudod meg ki az igazi barát?
Az egyik kezemen meg tudnám számolni hány emberre illene ez a szó, "barát".
Főleg az utóbbi időben sajnos megismertem ezt az érzést. Mióta nyugdíjas vagyok körülöttem mintha elfogytak volna. Szerencsére egy azért akad, akire viszont bármilyen körülmények között számíthatok, akinek kiönthetem a lelkem.
Tudod inkább százszor egy idegen, mint egy rokon, vagy családtag... nemegyszer írtam cikket a bajaimról, így levezetve a hiányt... rám sütötték a "keserű" jelzőt, pedig ez nem így van, csak csalódtam sok emberben..., úgyhogy én megértelek...

Évike!
Én nem titulállak keserűnek.Lehet,csalódott vagy és most félig üres a poharad,míg a miénk inkább félig tele,de minden változhat.
Tudni kell elfogadni egymást olyannak,amilyen!
Puszi,Anyu

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Azt is szokták mondani, hogy a bajban tudod meg ki az igazi barát?
Az egyik kezemen meg tudnám számolni hány emberre illene ez a szó, "barát".
Főleg az utóbbi időben sajnos megismertem ezt az érzést. Mióta nyugdíjas vagyok körülöttem mintha elfogytak volna. Szerencsére egy azért akad, akire viszont bármilyen körülmények között számíthatok, akinek kiönthetem a lelkem.
Tudod inkább százszor egy idegen, mint egy rokon, vagy családtag... nemegyszer írtam cikket a bajaimról, így levezetve a hiányt... rám sütötték a "keserű" jelzőt, pedig ez nem így van, csak csalódtam sok emberben..., úgyhogy én megértelek...

Miközben évtizedes barátságom szakadt meg,mert a barátságot ápolni kell,találtam rá olyan "idegenre",akiben barátra leltem.Megoszthatjuk egymással bajainkat,örömeinket és nem sértődünk meg.A barátság a kölcsönösségen is múlik.Egyik kedvenc filmemben hangzik el,hogy a tapshoz is két kéz kell.Milyen igaz!Egy kézzel ha hadonászok az nem taps.
Lehet,én is meg tudnám számolni egy kezemen hány emberre illik a szó "barát",aki az, az minden körülmények között az.Számolgatni,minek?Nyitva kell hagyni az "ajtót",aki nem az,hadd menjen,és hátha betéved helyette olyan akiből igaz barát lehet!

megtekintés Válasz erre: Yolla

Barát kevés van, de az aranyat ér.

Pontosan.Ezért azt a keveset nagyon meg kell becsülni!
Azt is szokták mondani, hogy a bajban tudod meg ki az igazi barát?
Az egyik kezemen meg tudnám számolni hány emberre illene ez a szó, "barát".
Főleg az utóbbi időben sajnos megismertem ezt az érzést. Mióta nyugdíjas vagyok körülöttem mintha elfogytak volna. Szerencsére egy azért akad, akire viszont bármilyen körülmények között számíthatok, akinek kiönthetem a lelkem.
Tudod inkább százszor egy idegen, mint egy rokon, vagy családtag... nemegyszer írtam cikket a bajaimról, így levezetve a hiányt... rám sütötték a "keserű" jelzőt, pedig ez nem így van, csak csalódtam sok emberben..., úgyhogy én megértelek...
Barát kevés van, de az aranyat ér.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: