újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ritkítás

2014. augusztus 25.

Vissza a naplóhoz

Már tegnap elhatároztam, hogy ha ma nem esik az eső, az utcán tevékenykedem. A sok eső miatt a bokrok, fák úgy elburjánoztak, hogy a házamat már nem is látni..
Igy felfegyverkeztem fűrésszel, metszőollóval, lombseprűvel és reggel nekiálltam a ritkításnak. Azaz nekiálltam volna, Sajnos a szomsznőm észrevette, hogy kintvagyok és kihasználva e ritka pillanatot odajött beszélgetni.Tartalmas beszélgetés volt, elmondta búját-baját, én meghallgattam, időnként bizonytalan mozdulatott tettem metszőollót tartó kezemmel a bokrok felé. Hiába, mert mikor elment, jött a másik szomszédom, aztán mint egy fogadóórán, sorba mindenki..Én meg csak hallgattam, délig semmit nem csináltam, ebbe annyira kimerültem, hogy elköszönve bejöttem ebédelni.
Ebéd után aztán kikúsztam a kapun, a bokrok fedezékében bősz fűrészelésbe kezdtem, a hatalmas bokromat alaposan megritkítottam, az aranyvesszőt majdnem tövig visszavágtam, a sok apró bokrot tövestől kicsaptam. Aztán mindent behordtam az udvarra, legallyaztam és a temérdek zöldet hátracipeltem a kertbe, majdan további feldolgozásra. Szóval estére kimerültem, de a szobaablakból kinézve örömmel észleltem, hogy végre látom az utcát...és a szomszédházakat..

A bejegyzést írta: Ilona

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Müszike, a bokor visszavágása olyan, mint pici gyereknek a fürdetés. Őszintén bevallom, egyszer sírtam, mikor a gyönyörű japán-birsemet a sógorom tövig visszavágta, mert nem látott ki az útra. Aztán mit tesz Isten, tavaszra ugyanolyan lett, mint volt. Most az aranyvesszővel jártam így..Tehát ne a fájdalomra gondolj, hanem az újraszületésre..

nem-nem, ez olyan, mintha a gyereknek piszkos lenne a keze, és te levágnád. megértem, hogy a bokrokat megnyesik, de tövig visszavágni, ez kegyetlenség.
Akkor most mondjam azt, amikor a szőlőszomszédom elővette a "nagy" metszőollóját, mert elege volt a "csipkedésből"... nem bírta nézni a töketlenségemet? Olyannyira megnyirbálta a futórózsámat, hogy oda se mertem nézni..., - Mit művel ez az ember?... Mert, amit tesz, megbocsájthatatlan. Az nem emberi. Nem bírtam nézni...
Mit ad Isten, a tavasszal minden kihajtott...
Nem hagyja magát a természet. Újult erővel tör elő. Az óta tudom.
Ami azt illeti, elég kíméletlen beavatkozás. Akkor fájt, de elfelejtettem. Mégis, ha szükségem van rá, őt hívom, legfeljebb elfordítom a fejem...
Egy biztos... sose bocsájtanám meg neki, ha egyszer nem hajtana ki!!!!

megtekintés Válasz erre: Müszélia

mindig nagyon sajnálom a tövig visszavágott bokrokat. nem gondoltok arra, hogy ez mennyire fáj nekik?

Müszike, a bokor visszavágása olyan, mint pici gyereknek a fürdetés. Őszintén bevallom, egyszer sírtam, mikor a gyönyörű japán-birsemet a sógorom tövig visszavágta, mert nem látott ki az útra. Aztán mit tesz Isten, tavaszra ugyanolyan lett, mint volt. Most az aranyvesszővel jártam így..Tehát ne a fájdalomra gondolj, hanem az újraszületésre..
mindig nagyon sajnálom a tövig visszavágott bokrokat. nem gondoltok arra, hogy ez mennyire fáj nekik?
Jaj de nagyon szeretem a csendéletet... Úgy látszik egyre gondoltunk, mert én is metszőollóval a kezemben közlekedtem tegnap... Az eredmény?... közel hasonló a pihenőkertedhez... Annyi különbséggel teszem én ugyanazt, amit te, hogy kilométereket kell előtte megtennem gyalog ahhoz, hogy végre nekilássak valaminek is... Már a hosszú úttól egyszer elfáradok a szántóföldön keresztül haladva... Bárcsak le tudnám fotózni, akkor látnád, amit én!
Kb. így alakítottam ki az előkertet, ami körülvesz, ahogy te is...
Nálam két magasra nőtt fenyő... egy ezüst- és egy "karácsonyi" - az istennek sem jut eszembe a neve - hagyományos, zöld övezi, az udvart, a kerítésen végig vadszőlő fut, közte trombitafolyondár... a terasz előtt sárga futórózsa, ez a kettő virágzik még... A letermett Bazsarózsa- és Pünkösdi rózsa bokrok, Írisz (vagy nőszirom), Babarózsa, Japánbírs cserjék, Levendula kékes-zöld árnyalatai nagyon jól mutatnak végig a kerítés előtt, az egyik sarokban... A szabad placc frissen lefűnyírózva, egy pad, amivel bebútoroztam... és egy hintaszék, hogy teljes legyen a kép.
Már csak el kell képzeljelek oda, amint egy ilyen csendes hétfő délután ketten meséljük el búnkat-bánatunkat, hogy teljes legyen a idill, panaszban itt sem szenvednénk hiányt... :-)))
Az egészet egy hatalmas diófa borítja be, mint egy lombsátor... mellettem egy Tamariska, amire akác fut fel tovább egészen a diófa csúcsáig. Tavasszal fürtökben lóg rajta a virágzó akác...
Szóval a kíváncsi szemek és a külvilág elől rendesen el vagyunk zárva. Hozzám csak a kóbor cicáim látogatnak el néha-napján, meg a vakondok kora reggel, de azok is visszabújnak a lyukba. Már azok is elpártoltak, mert ritkán dugtam ki a képem az utóbbi időben...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: