Gyere velem, érezd át...

2014. november 21.

Vissza a naplóhoz

Mi az ördögöt kezdjek a közelgő ünnepekkel, amikor az elmúltakkal se igazán tudtam eddig mit?..

Úgy telepszik rám a mindennapok gyötrelme, hogy győzök belőle kikászálódni. Igyekszem magam rajta túltenni.
Ez az állapot olyannyira kitartó, hogy az már szinte fáj. Ez velem packázik!? Próbára teszi nem csak az agyam, de semmilyen módon nem kímél. Türelmetlenebb mint én. Hát ne tegye! Mert olyat találok mondani, hogy csak na...

Felveti azt az egyszerű kérdést, mi mindenre lennék képes, ha azonosulni tudnék a közeledtével, aki ezen gondolatokat minden következmények nélkül elindíthatja bennem, megteheti, megúszhatja. És ezt én tűrjem?

Nyilvánvaló, ha nem lennének törvények, amik megakadályozzák a helyzethez mérten való gondolkodást, érzést, cselekményt, tettet, azt is, ami eszembe sem jutott eddig, akkor semmi sem akadályozhatna meg abban, hogy méltó módon készüljek fel rá. Magamat büntetném, ha nem tenném. Nosza rajta!

Mert az ember már csak ilyen. A semmiből is képes valamit összekovácsolni. Magával ragad a sodrás. Tudom jól miért tartja magát tőlem távol, még a gondolatát is, mert ismer, ha a karmaim közé kerül képes vagyok seperc alatt ünnepi hangulatot varázsolni az asztalra.

Nyugalom! Erre van még egy hónapom! Hol van még karácsony? Csókoltatom!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

zsoltne.eva

Szerettem volna letörölni, mert csináltam belőle egy cikket, de nem sikerül..., inkább átírtam.

Viseljétek el! :-)