A szokás hatalma
2015. március 29.
Hiába lettem nyugdíjas, az első hónapokban pontosan fél hatkor felébredtem, mintha munkába kellene mennem, és fel is keltem, kivetett magából az ágy. Hiába mondtam magamnak, hogy ráérek, egyszerűen a szervezetem nem állt le a pörgésről.
Azóta eltelt három év és négy hónap.
Most is felébredek, majd konstatálom, hogy nem kell felkelnem és szépen alszom tovább.
Újabban képes vagyok éjjel kettőig a laptop mellett ülni és játszani valamilyen játékot, miközben megy a televízió, zajkeltés céljából.
Rendre fél nyolc körül kelek, és általában mindennel úgy vagyok, hogy sehová sem kell sietnem, amit ma nem teszek meg, azt ráér holnap megcselekedni, elvégre nem hajt a tatár (sem).
Délutánonként előfordul, hogy alszom egy órát.
Komolyan mondom, olyan leszek lassan, mint egy gyerek.
Elvégre nyugdíjasnak lenni egy új életformát jelent, amelyhez új szokások dukálnak.
Újat tanulni sohasem késő.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ilona
Kedves Yolla!
Emlékszem, mikor nyugdíjba mentem, egyszerűen nem találtam a helyem. Hasonlóan voltam, mint Te és évek teltek el, míg kezdtem felfogni, hogy nem kell sietnem sehová, nem kell hallgatnom a a munkahelyi dumákat, hőzöngéseket, tanácsokat, nem kell szorongani, hogy jól tettem-e, amit tettem.
Ma már megszoktam ezt az életformát és élvezem a "szabadságot",-igaz, laposabb zsebbel, de így is megéri.
Nagyon fontos, hogy ne tartsd magad fölöslegesnek, mindig legyen tennivalód, terved!
Úgy vélem, még az is, aki egyedül van és megérte a nyugdíjas létformát, megérdemli, hogy végre kicsit magával törődjön, megadjon magának mindent a lehetőségekhez képest. Most ennek van itt az ideje..
Puszim
Válasz erre: Sanda
Yollám, ne add meg magad az öregségnek!
Olvasd el, és szívleld meg a benne lévő tanácsokat:
Chris Crowley-Henry S. Lodge,M.D.: Minden évvel fiatalabb
Válasz erre: emillio
....már Lenin is megmondta:
-Tanulni, - tanulni, - tanulni! ....
(:-D)
Emlékszem, mikor nyugdíjba mentem, egyszerűen nem találtam a helyem. Hasonlóan voltam, mint Te és évek teltek el, míg kezdtem felfogni, hogy nem kell sietnem sehová, nem kell hallgatnom a a munkahelyi dumákat, hőzöngéseket, tanácsokat, nem kell szorongani, hogy jól tettem-e, amit tettem.
Ma már megszoktam ezt az életformát és élvezem a "szabadságot",-igaz, laposabb zsebbel, de így is megéri.
Nagyon fontos, hogy ne tartsd magad fölöslegesnek, mindig legyen tennivalód, terved!
Úgy vélem, még az is, aki egyedül van és megérte a nyugdíjas létformát, megérdemli, hogy végre kicsit magával törődjön, megadjon magának mindent a lehetőségekhez képest. Most ennek van itt az ideje..
Puszim
Olvasd el, és szívleld meg a benne lévő tanácsokat:
Chris Crowley-Henry S. Lodge,M.D.: Minden évvel fiatalabb
-Tanulni, - tanulni, - tanulni! ....
(:-D)