... hát sokbajú vagy:
2015. április 1.
mondta tegnap a szomszédasszonyom. Mondta régen az apám is: Isten nyugosztalja.
Tehetek én róla? Nekem több jutott, mint másnak. No nem a zsíros falatból, azt meg sem enném.
Jót tesz velem ez a szélsőséges idő, legalább nem bosszankodom, nem tudok kimenni a kertbe, pedig dolog volna bőven. Pedig, hú, de mennék, hátamra kapnám a permetezőt és bőszen permeteznék. Szélbe persze azt nem lehet, mert akkor az összes permetlé rajtam landolna, igaz akkor az áttelelt nem kívánatos akármi tán' kipusztulna belőlem ... :) Ja, a sokízületi gyulladás élősködőjére nincs hatással.
Így aztán csak bentről nézem e randa időt, bízom benne a rossz idő elmúltával, talán könnyebb lesz.
A tavalyi madárijesztő is megnőtt, hátha megvédi a borsóm. Úgy néz ki, esélyünk sincs rá ...
Nem írok én sem az e heti játékra.
Volt egy férjem, amit lehetett és nem bántotta az emlékét, azt már megírtam. (Nem háborgatom).
Egy élettárs, aki felcserélt egy fiatalabbra, róla is írtam és pont annyit, amennyit szerettem volna, és amennyit szerintem "illett".
Jobb ezeket a dolgokat békén hagyni, hiszen ahányszor emlékezünk, annyiszor mélyítünk a seben, fájdalmon és nem enyhítünk. Már pedig ezeket a dolgokat jobb elfelejteni, már amennyire el lehet. Ez az én véleményem.
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gondod van elég, belátom, de kinek nincs? A lényeg, hogy a lehetőségeinket nem túlszárnyalva, nem megerőszakolva használjuk ki a rendelkezésre álló időt, hogy ne csak háborgás, hanem egy kis öröm is maradjon utána. A munka megvár. A permetezést - ha elkéstünk is vele - majd bepótoljuk ősszel... állítólag lehet.
A másik kérdés, hogy jobb nem bolygatni a múltat, véleményedet tiszteletben tartva, akkor megmaradok magnak, miután majd mindenki kimarad ebből a játékból. Ha akarjuk, hogy fennmaradjon, én felteszem a harmadik részt, érintve a témát..., de nem élem bele magam túlságosan a játékba, ha ilyen lemorzsolódásokra kell számítani és ilyen nehézkes. A játéknak csak úgy van értelme, ha mindannyian részt veszünk benne.
Ennyi erővel én sem írhatnék egy sort sem, mert se férjem, se élettársam... Miért nem kellettünk? Ezer és egy oka lehetett... Szembenézni ezzel a kérdéssel tudom, hogy nem könnyű, de más oldalról is meg lehet közelíteni... :-)
Puszi
Örülök, hogy Te írtál ismét, gondolok itt a harmadik részre, ebből is látszik, még sem vagyunk egyformák. Játszani jó, szó se róla, csak van, amikor azt gondoljuk, ez nem a mi játékunk (játszmánk), és akkor jobb hagyni ... :)
puszi
Klárika, a föld nem szalad el, a permetlé sem párolog el ebben az időben. Ezeket csak azért írtam, hogy továbbadjam, nekem is ezt mondták, csak az a kerítésemre vonatkozott.. Tudod mit? Ne idegeskedjünk. Pihenjünk!! Az is kell, mert így lesz a feleannyi energiánkból a duplája, azaz egy..:-)
Puszi
puszi
Teljesen igazad van Klárika.A rossz dolgokat jobb a hátunk mögött hagyni.
Puszi
puszi
A másik kérdés, hogy jobb nem bolygatni a múltat, véleményedet tiszteletben tartva, akkor megmaradok magnak, miután majd mindenki kimarad ebből a játékból. Ha akarjuk, hogy fennmaradjon, én felteszem a harmadik részt, érintve a témát..., de nem élem bele magam túlságosan a játékba, ha ilyen lemorzsolódásokra kell számítani és ilyen nehézkes. A játéknak csak úgy van értelme, ha mindannyian részt veszünk benne.
Ennyi erővel én sem írhatnék egy sort sem, mert se férjem, se élettársam... Miért nem kellettünk? Ezer és egy oka lehetett... Szembenézni ezzel a kérdéssel tudom, hogy nem könnyű, de más oldalról is meg lehet közelíteni... :-)
Puszi
Puszi
Puszi