újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Beteg tehetség

2015. május 24.

Vissza a naplóhoz

Vajon hány szülő teszi fel magának a kérdést, hogy az első 14 év a gyermek életében, ami családi tekintetben a legmeghatározóbb, hogy alkalomadtán, mikor a gyermek válaszút elé áll, hogy barátok, jó és rossz társaság, esetleg kábítószer, akkor maximálisan biztos lehet benne, hogy csemetéje a helyes döntést fogja e meghozni? Nem túl sokan.
Az emberi egó, és az, hogy egy öntelt ember nem képes elfogadni, hogy a nevelési módszerei gyakran nem túl célravezetőek, ritkább esetben egyenesen rosszak, saját hibájából neveli úgy a gyereket, hogy később csak akár egyetlen rossz döntés meghozatala romba döntheti az egész életét. Ennek prezentálására elmesélek egy történetet.

14 éves koromban Budapest egyik legjobb kosárlabdacsapatának az egyik kezdő játékosa voltam. Ebben a csapatban ismerkedtem meg egy nagyon jó barátommal, akinek a nevét most személyiségi jogok miatt nem fogom elárulni, de a történet kedvéért most Gabinak fogjuk őt hívni. Az ő történetét szeretném most elmesélni.

Gabinak nincsenek szülei. Élete első pár évét árvaházban töltötte, majd örökbefogadták és nevelőszülőkhöz került. A nevelőszülők nem voltak milliomosok, de nem nélkülöztek. Mindent meg tudtak adni az új csöppségnek. Dolgoztak, anyuka óvónő volt, apuka orvos. De az apukának volt egy nagyon sajátos elképzelése az életről. Neki meggyőződése volt az, hogy az ő gyerekének a nyomdokaiba kell lépnie. Az alábbi elvárásoknak kellett megfelelni. Az osztály legjobb tanulójának kellett lennie, a második hely már kevés volt. Sportban a mi csapatunk ideális volt számára, ugyanis a mi csapatunk az egyik legjobb volt a fővárosban.

Jó is volt, szépen alakult minden, repültek az évek. Gabika sorra nyerte a legkülönfélébb elismeréseket, válogatott kosárlabdázó lett, a család és az őt körülvevő emberek nagy reménysége. A szülők büszkék, hisz jól tanul a gyerek, de hogy ő mit akar soha nem kérdezték meg. Nem baj ha nem szeret csak feleljen meg. Telik az idő, a lelke egyre betegebb lett. 14 éves, az élet előtte áll, a haverokkal mászkál, mindent kipróbál. Iszik, dohányzik, nagy embernek látszik. Az életével játszik, de boldoggá válik. Egy alkalommal elmentünk együtt egy tinidiscóba. Megkínáltak minket egy füvescigivel. Én nem fogadtam el, nem mertem kipróbálni. Gabika betépett. Rosszul érezte magát, de mivel tudta, hogy tilosban jár csak szívta, szívta, és szívta. Aznap este a buli után már annyira rosszul volt, hogy én vittem haza.

Mire odaértünk hozzájuk már majdnem éjfélt ütött az óra (pedig 10-re kellett neki hazaérnie). A szülei mondták, hogy aludjak ott náluk, ne induljak haza Zuglóból Rákospalotára 14 évesen éjfél után. Így ott maradtam. Aminek ezután a szem- és fültanúja voltam, rávilágított nagyon sok mindenre. Az apukájának egy rosszul sikerült műtétjéből kifolyólag meghalt egy betege, és nagyon stresszes napja volt. A mintaember, az orvos, az ambíciózus személyiség, aki a legnagyobb királynak mutatt magát a külvilágnak, minősíthetetlen stílusban kezdett el üvölteni szegény Gabikával. Az alábbi szavak hangzottak el a száján (cenzúrázott változat):

- Te semmirekellő, életképtelen pancser *****, hogy képzeled el az életedet teljesítmény nélkül?
- Te tudatlan **** 3ast kaptál matekből, ezért holnap nem eszel. (Wtf?)

Kis idő elteltével Gabi abbahagyta a kosárlabdát, és megszakadt köztünk a kapcsolat. Én 18 évesen a családommal Erdőkertesre költöztem. Reggelente vonattal jártam iskolába, és egyik reggel a vonaton valaki a hátam mögött megszólalt.
- Hé Fülöp gyerek, te vagy az?

Megfordultam, és Gabika állt mögöttem. Először rá sem ismertem, le volt fogyva koszos volt meg ehhez hasonlók, de ez engem a legkevésbé sem érdekelt. Rögtön egymás nyakába borultunk. Átbeszélgettük a vonatutat, én aznap nem mentem be iskolába (igen, lógtam) és az egész napomat vele töltöttem. Kiderült, hogy az apuka verte az anyukát, és egy alkalommal a Gabi kezet emelt az apjára, anyja védelmében. Ezután kitagadták. Elköltözött barátnőjéhez Őrbottyánba, abbahagyta az iskolát, mert született egy gyerek. Innentől újra a mindennapjaim részévé vált. Már tartottuk a kapcsolatot telefonon, facebook-on.
Egyszer csak szakított a barátnőjével. Összedőlt a világ újból körülötte. Bottyánból el kellett jönnie, nem tudott hova menni, és végelkeseredettségében szerekhez nyúlt. Elkezdett drogozni. Mi eladtuk az Erdőkertesi házunkat, visszaköltöztünk Rákospalotára. Egy nyárra kibéreltünk egy házat egy barátommal, hogy csináljunk egy érettségi utáni partynyarat. Gabika kapott a "szüleitől" egy új esélyt, akik amugy 10percnyire laktak tőlünk. Vegigbuliztuk az egész nyarat, de neki egy kicsit másabb elképzelése volt a bulitól, mint nekem. Drogozott. Megkínált minket is, de mi eleinte nemet mondtunk. Egy alkalommal viszont kipróbáltuk a speedet meg az extasyt. Életemben nem partiztam olyan jót mint betépett állapotban, de miután már a 3. éjszakámat nem tudtam átaludni, megértettem miért ilyen veszélyes ez, és megfogadtam, hogy soha többé.
Jártam dolgozni, tanultam egyetemen, és edzettem. Majd egyszer egy olyan dolog történt, amit álmomban sem gondoltam volna. Egy hétfői éjjel olyan fél egy tájékán csörgött a telefonom. Felvettem és a Gabika volt vonalban. Sírt, üvöltött és ordított. Könyörgött, hogy adjak neki pénzt heroinra, mert már függő, és a fizikai elvomási tünetek miatt olyan elviselhetetlen fájdalom alakult ki a hátában, hogy már szinte mozogni sem bírt. Mindannak ellenére, hogy ezt én mélyen elítélem, nem tudtam neki nemet mondani. Adtam neki pénzt narkóra. Na mármost, mivel mozogni alig tudott, nekem kellett elmennem érte. Elmentem a drogdealerhez és megvettem tőle. Kaptam egy olyan tanácsot, hogy a cuccot a boxerembe tegyem be, mert ha leigazoltat a rendőr akkor az probléma. A 8. kerületi Práter utcában volt az ember. Miután elindultam tőle (boxeremben 1g heroinnal) kilépve a kapualjból rögtön levillant egy rendőrautó. Kiszálltak a kocsiból, és az alábbi mondat hangzott el:

- Csak egyszer kérdezem meg, van nálad kábítószer?

A szívem a torkomban dobogott. Életemben nem volt problémám a hatóságokkal, és most nyakig ülök a trutyiban. A válaszom természetesen az volt, hogy nem. Kipakoltattak, leigazoltattak, és átkutattak, de nem találták meg nálam. Megúsztam. De miután átértem a Gabihoz, nagyon összevesztem vele és megmondtam neki, hogy ilyet soha többé nem vagyok hajlandó csinálni.
Három hét elteltével elküldtem a munkahelyemről, mert vendéglátásban dolgoztam, és véget ért a turistaszezon. Először mindig a diákokat küldik el, és az állandósok maradnak ott dolgozni. Egy péntek este felhívtam a Tomit, hogy tud e valami melót, mert tudtam, hogy dolgozik. Azt mondta nekem, hogy ma megy pakolni éjszaka a Nagybani piacra, 3-4 órás munkára lehet kapni 5000 forintot, mehetek vele ha akarok. Nyilván akartam, örültem, hogy tudok menni dolgozni, ugyanis aznap az utolsó kétezer forintomból vettem kaját. Elmentünk dolgozni. Volt velünk még egy srác, őt most itt Norbinak fogjuk hívni. A Nagybani piac területe hatalmas. Pakolás közben a kamion sofőrje elküldött engem kávéért. Legalább öt perc séta oda, és öt perc vissza. Sétálok visszafelé a kávékkal, az út felénél járhatok, rohan felém a Gabi meg a Norbi, és kiabálnak, hogy Peti zsa! (gyerünk) El akartak menni a piacról. El sem tudtam képzelni, hogy miért. Mondtam, hogy visszaviszem a kávét és mehetünk, mire újból rám kiabáltak, hogy Peti zsa! Mondom hát jó.

Kidobtam a kávékat és kijöttünk a piacról. Én semmit sem sejtve szaladtam utánuk, be a piaccal szembeni erdőbe. Egy jó húsz perc futás után megállva Gabika odafordul hozzám, és a kezembe nyom egy borítékot, hogy Peti munkát kerestél, mert nincs pénzed, ez itt a tiéd és nem láttál semmit. Belenézek a borítékba, és egy hatalmas köteg pénz. Életemben nem volt ennyi pénz nálam egy összegben. Ellopták egy kamionból. Nem fogadtam el. Megmondtam nekik, hogy köszönöm szépen, természetesen nem láttam semmit, de nekem nem kell lopott pénz, mert ha bármi dőlés van, nem akarok magamnak rendőrségi ügyet. 5000 forintot kaptam a munkáért, mondván, hogy ezért megdolgoztam, és legalább ezt fogadjam el. Azt elraktam és a történet ennyiben maradt. Másnap reggel 7 órára náluk voltak a rendőrök, mind a két srác be volt lőve, és most börtönben ülnek.

Remélem minden fiatalnak elég tanulságos, hogy egy olyan gyerek, aki a legtehetségesebb, sem jelent semmit, mert egy rossz döntés, hogy rálép a rossz útra, és ott véget ér az élete.
Remélem minden szülőnek elég tanulságos, hogy egy gyereknek nem csak követelményeket kell állítani, hanem törődni a lelki világával, és motiválni, különben egy életre tönkretehet egy páratlan tehetséget.

- Playforlife21 -




A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

Ez a gyerek jó példa arra, milyen, amikor feltételeket szab a szülő, és meg akarja feleltetni valamilyen elvárásának. Önmagáért, feltétel nélkül nem szeretik. A feltétel nélküli szeretetről írtam már egy naplóbejegyzést, nem ismétlem magam, csak annyit tennék hozzá, hogy a szülők e téren elkövetett hibája, túlzott elvárása, keménysége miatt kereshetett másban "vigaszt", alkohol, drog, éjszakai élet. Más kérdés, hogy sok esetben a szülő hiába követ el mindent, a gyerek akkor is ezt az utat választja, bármilyen szeretetben nevelte is fel. Nagyban függ attól sajnos, mennyire befolyásolható, és sokszor a tiltás csak az ellenkezőjét váltja ki a gyerekből. Így van, ahogy Anyu mondja, megtehetünk mindent, de akkor is a döntés az övé.
Bármilyen szeretetteljes légkörben nől is fel egy gyerek,biztos nem lehetsz benne,hogy jó utat választ.Szeretnénk,felkészíthetjük sok mindenre,de a választás az övé és annak a következményei is.Kereshetjük a miérteket,okolhatunk bárkit,akkor is így van.Helyettük nem élhetjük az életet.Ha jó példával jártunk elől,esélyt adtunk a jó választáshoz.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nagyon jó a történeted... Erre valóban ráillik a végkövetkeztetés... Mindenki, szülő és gyermek egyaránt gondolkodjon el rajta... Nekem mégis van egy olyan érzésem, hogy lehetetlent kívánunk akkor, amikor a szülőtől várjuk egyedül a megoldást... Ez esetben ott voltál te, és hol volt a környezete, a többiek?... Egy ember nem képes visszafordítani az idő kerekét... a visszafelé mutogatás hol igaz lehet, hol meg nem... Mert hol van a szülő lelkivilágának a kérdése... ő miért olyan, amilyen? Neki is voltak szülei, ő is azzá lett, ami... Miért? Nem könnyű az életet megérteni...

Éva!

Teljes mértékben egyetértek veled.
Puszi
Nagyon jó a történeted... Erre valóban ráillik a végkövetkeztetés... Mindenki, szülő és gyermek egyaránt gondolkodjon el rajta... Nekem mégis van egy olyan érzésem, hogy lehetetlent kívánunk akkor, amikor a szülőtől várjuk egyedül a megoldást... Ez esetben ott voltál te, és hol volt a környezete, a többiek?... Egy ember nem képes visszafordítani az idő kerekét... a visszafelé mutogatás hol igaz lehet, hol meg nem... Mert hol van a szülő lelkivilágának a kérdése... ő miért olyan, amilyen? Neki is voltak szülei, ő is azzá lett, ami... Miért? Nem könnyű az életet megérteni...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: