újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Újra szeptember

2015. augusztus 30.

Vissza a naplóhoz

Ha szerencsésen túléltük az idei nyarat és nem főttünk meg az afrikai hőségben, jöhet a várva-várt iskolakezdés. Vagy óvodakezdés, kinek, mi. Van, akinek mindkettő. Mint nálunk. Háromból két gyerekem maradt, legnagyobb fiam kalandvágyból Angliába ment dolgozni, már csak a lányom és a kicsi képviselik az ifjúságot. Így sem egyszerű, bár jelentősen megkönnyíti a helyzetemet, hogy a lány tizenhét lesz és nem ragaszkodik az ilyen-olyan szupersztáros vagy mesefigurás könyvborítókhoz, iskolatáskához és egyebekhez, amik egy kisebb vagyonba kerülnek. Mondjuk, az iskolához sem túlzottan, de az élet nem habostorta, ha menni kell, hát menni kell.
Így beéri néhány darab új tollal és ruhával, meg egy máv bérlettel.

A kicsi az óvodát kezdi, szerencsére ott sem ragozzák túl, a kötelező szalvéta-papírzsebkendő-szappan kombón túl igyekeznek nem terhelni a szülők pénztárcáját fölösleges dolgokkal.
Az érzelmi része egy másik dolog. Eddig békés boldogságban töltöttük itthon az első három évet, most ott kell hagyni kis magzatomat az oviban, másra bízva, anya ölelő karját mellőzve fél napig.

No jó, a helyzet korántsem ennyire tragikus, csak az anyai szív hajlamos túlzásokba esni. Az igazság az, hogy az óvoda csodaszép, kívül-belül felújítva, a csoportok vegyesek és már ilyen kicsi korban tanítják a gyerekeknek az elfogadást. Minden csoportban van egy testileg vagy szellemileg sérült gyermek, a többiek pedig mindenben segítenek nekik. Igazából a gyerekek a legkevésbé sem csinálnak ebből gondot, nekik természetes, hogy a másik gyerek olyan, amilyen.

A férjemmel izgatottan ülünk be az első szülői értekezletre, a piciny székeken kuporogva elkap a nosztalgia, hejj, nemrég a nagyfiam indult oviba, most meg már húsz éves lesz, de itt az utánpótlás, kezdhetjük elölről az egészet.
Elérkezett az új pedagógusok bemutatása, amikor is kiderült, Levi egy óvó bácsit is kap az óvó néni mellé, de még milyet! Óvó bácsi, mint egy szumó birkózó, alulról veri a mázsa huszat és a harmadik ikszet, de a szeme csupa jóság, szóval nem valószínű, hogy azt a gyereket, aki nem eszi meg a spenótot, átdobálja majd a kerítésen.
Két óra csacsogás, ezer papír aláírása után a gyerek ágyneműjével felszerelkezve elindulunk hazafelé, közben az agyam már egy héttel előrébb jár, elsején indul a buli, a beszoktatás.

Lelkesen vasalom az ágyneműt, rakom szatyorba az egyebeket, semmi ne maradjon itthon, kinti cipő, benti ruha, váltóruha, kis fogkefe, kis fogrém, jajIstenem, a gyerekmárovibamegypedigmostszületett-érzés. Közben elmorzsolok pár könnycseppet, de tudomásul veszem, hogy ez az élet rendje, majd büszkén kihúzom magam, nekem van a legszebb, legokosabb kisfiam a világon, várják a mesék, versek, új élmények, nopara, öreg vagy már, azért sírdogálsz.

Gyere szeptember!

- Anubis -




A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

Ne szégyelld a könnyeid,nem vagy egyedül.Amikor az első oviba ment és azt sem mondta szia Anya,úgy ment be,hát hazafelé én is pityeregtem.Aztán amikor a legkisebbet iskolába vittem szintén,mondván kirepül az utolsó is.Így természetes.Anyából vagyunk.
Puszi
Ez a beszéd! Fel a fejjel anyuka!

Észre sem veszed, úgy elmúlik majd ez az idő is, amit csak azért nem fogsz visszasírni, mert minden kornak meg van a maga szépsége! Hagyni kell a fiatalokat, menjenek a maguk útján... Az övé most jött el, nem lehet elég korán kezdeni az önállóságot... és elröppen meglásd hamar az idő és már ő fogja levenni válladról a gondokat... :-)

Puszi
Szia, Tündér!

Majd meglátod, hogy kis barátom annyi élménnyel tér haza az oviból, hogy nem győzöd hallgatni a beszámolóit.

Puszi: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: