újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az ígéret szép szó

2015. szeptember 3.

Vissza a naplóhoz

Gyakran rájövök arra, hogy még mindig gyerek vagyok. Sok értelemben van ez így, de leginkább a naivitásomban. Van, amikor rám pirítanak ezért, és sokáig szégyelltem és próbáltam leplezni. De most egyenesen büszke vagyok rá. Igen, naív vagyok, ha valaki mond valamit nekem, azt elhiszem, legalábbis nem feltételezem senkiről elsőre, hogy hazudna. Azzal számolok, hogy megígért valamit, ami úgy is van, úgy is lesz, hisz azt mondta nekem. Mert én sem vezettem félre.
Miért kell újabban a felnőttek világában automatikusan hazudni? Jön hozzánk egy mesterember, és bevállalja a munkát még a héten. Én repesek az örömtől, mert tök rendes, hogy időben jön. Erre mások mondják, ja, nyugtával dicsérd a napot! No és tényleg, a legtöbbször, az érkezésük előtt pár nappal, órával szólnak, hogy jajj, csak jövő héten tudok menni, mert…De ez engem nem vigasztal, nem érdekel, hiszen mi ez más, mint hazugság? Persze innen már nem vagyok vele naív, tudom, hogy nem lehet adni a szavára.
Milyen kevés az az ember, aki nem álltatja a vevőjét, megrendelőjét, hanem őszintén bevállalja, hogy nem tud elkészülni, csak később, de azt az időpontot legalább tartja! Manapság mintha mindenki számolna is ezzel. Úgyis csúszni fog a dolog. És tényleg. Nem hihetsz a vevőnek, nem az eladónak, nem a fiúnak, nem a lánynak, nem az anyának, apának…sorolhatnám, de nincs ez így jól!
Ma jött az osztályba reggel az egyik fiú, kisírt szemekkel, anyukával a háta mögött, aki nagy lendülettel tolta be az ajtón. Soha nem kellett még beküldeni sem őt a terembe, mert nagyon jól tudja, mi a dolga. Segítőkész, nagyon kedves gyerek. Zokogva mondta, ő nem jön be. Értetlenül álltam a dolog előtt, mire anyuka elmesélte, hogy úgy volt, ma mennek orvosi vizsgálatra, hozott is kikérő papírt tegnap nekem, de reggel úgy döntöttek, mégsem ma, hanem egy hét múlva mennek. Persze, megértem, valami közbejött, de ebben a gyerekben összetört valami. Valami nagyon fontos. Ő nem mondott nekem igazat, pedig nekem nem akar hazudni! Mégsem mentek, és félre vezetett engem ártatlanul. Neki nem mondtak igazat, mert nem vitték el, a szülők neki hazudnak? Gondolhatja. No és elmesélte a társainak is tegnap, hogy ő ma nem lesz és most mégis van. Most, hogy is van ez? Vannak gyerekek, akiknek nagyon fontos még az igazság. Egy egész órát sírdogált, reszketett, mire megnyugodott, persze beszélgettünk vele erről. Valamit megtanult ma az igazmondásról…. remélem, otthon kibeszélik újra a dolgot. Délután azt súgtam a fülébe, puszilja meg anyát, ha hazaért, mert neki is nagyon rossz lehetett ez a reggel. No, holnap meglátjuk, mi lesz!
Talán a legrosszabb dolog a világon, csalódni abban, akit szeretsz!

A bejegyzést írta: vikibal

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: vikibal

Szerintem, ha ez a helyzet és őszintén elmondja a gyereknek, egy ekkora már simán megértené. De amúgy a fene megette ezt a főnököt, lehet, jobban jár, ha amúgy is tovább áll. Megfelelő szervezéssel és őszinteséggel megoldhatta volna.
Rengeteg múlik a megfelelő kommunikáción is.
:)

Valóban elmondhatná a gyerekének, ha ez a helyzet, ám lehet, hogy akkor is szégyellné magát a kiszolgáltatottsága miatt.

megtekintés Válasz erre: Yolla

Sajnos, ma már az élet nem fekete és fehér, hanem ott van mellettük a teljes színskála. A dominó elv lapján bárki bármikor elhasalhat, hiszen megtapasztaltam magam is, csak az a biztos, amit magam megcsinálok, de az is csak akkor, ha az ahhoz szükséges valamennyi eszközzel és feltétellel rendelkezem.
Mit tegyen az a szülő, aki megígéri a gyermekének, hogy orvoshoz viszi, ám a főnöke azt mondja, most nem tudja elengedni munkaidőben, de elmehet, ha akar, csak már nem is kell visszajönnie, mert kirúgja?

Szerintem, ha ez a helyzet és őszintén elmondja a gyereknek, egy ekkora már simán megértené. De amúgy a fene megette ezt a főnököt, lehet, jobban jár, ha amúgy is tovább áll. Megfelelő szervezéssel és őszinteséggel megoldhatta volna.
Rengeteg múlik a megfelelő kommunikáción is.
:)
Sajnos, ma már az élet nem fekete és fehér, hanem ott van mellettük a teljes színskála. A dominó elv lapján bárki bármikor elhasalhat, hiszen megtapasztaltam magam is, csak az a biztos, amit magam megcsinálok, de az is csak akkor, ha az ahhoz szükséges valamennyi eszközzel és feltétellel rendelkezem.
Mit tegyen az a szülő, aki megígéri a gyermekének, hogy orvoshoz viszi, ám a főnöke azt mondja, most nem tudja elengedni munkaidőben, de elmehet, ha akar, csak már nem is kell visszajönnie, mert kirúgja?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Igen az, fontos... és ha mégis elkövetted magaddal, vagy mással szemben, mert olyan is van, hogy a hazugság kegyes, szentesíti az eszközt, mert másként nem éred el a célt... akkor itt a világvége? Vezekelsz egy életen át olyasmiért, amit egyszer elkövettél, ettől te hiteltelen lettél?

Sok minden helyzet függő, de a hazugság az mégis csak az marad!

megtekintés Válasz erre: Müszélia

szegény gyerek. nagy bajban lesz, ha nem tanul meg keményebb lenni.

Jönnek majd a pofonok sorra, gondolom, mert a gyereknek ma bár vidámabb volt a napja, az anyukája nem volt este otthon....no comment.

megtekintés Válasz erre: Cathy

Kedves vikibal, nagyon jo az irasod, igen cask gondolatebreszto! Koszonom!

Köszönöm, Cathy!

megtekintés Válasz erre: Sanda

Az az igazság, amit a saját szemünkkel látunk? De hát nem láthatunk mindent, és nem láthatunk mindig jól.
Vagy netántán az igazságot a szívünk megsúgja?
Akkor ahány ember, annyi igazság.
vagy valaki megmondja a tutit?
De ki lenne erre felhatalmazva?

Hívő ismerősöm az mondaná neked erre, igen, ha problémád van, imádkozz és a megoldás is megjön majd. Ez az, ha az igazságot a "szív" megsúgja.
szegény gyerek. nagy bajban lesz, ha nem tanul meg keményebb lenni.

megtekintés Válasz erre: Cathy

Nagyon szepen fogalmaztad meg, igen, legtobbszor ez kovetkezetlenseg. A szakember tulvallalja magat, es mennyire kellemetlen, ha az utolso percben tudjuk meg, ha egyaltalan, hogy megsem tud jonni. A gyerekek kulonosen erzekenyek erre, meg tudom erteni, hogy a kisgyerek restelte a tarsai elott, hogy MEGIS ment iskolaba. Hogy mikor tanuljuk meg ezt a kovetkezetlenseget, nem tudom, de egyszer csak mar termeszetes, hogy kozbejohet valami. Pedig tobbnyire csak dontes kerdese, hogy megadom magam a korulmenyeknek, vagy hu maradok ahhoz, amit mar kimondtam.

... hogy a példádnál maradjak, az még hagyján, ha az utolsó pillanatban is, de megtudjuk, hogy mégsem tud eleget tenni az a szakember a vállalásának ilyen-olyan ok miatt, hiszen közbejöhetett valami előre nem várt... de legalább szólt... Az viszont elvágta magát előttem, aki még arra sem méltatott, hogy mindezt közölje... Lehet, hogy nélkülöznöm kell, míg találok egy megbízhatót, de hozzá többet nem térek vissza... Ezért veszélyes játszani az emberi érzelmekkel!
Kedves vikibal, nagyon jo az irasod, igen cask gondolatebreszto! Koszonom!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Igen az, fontos... és ha mégis elkövetted magaddal, vagy mással szemben, mert olyan is van, hogy a hazugság kegyes, szentesíti az eszközt, mert másként nem éred el a célt... akkor itt a világvége? Vezekelsz egy életen át olyasmiért, amit egyszer elkövettél, ettől te hiteltelen lettél?

De jo gondolat, es de jo kerdes!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Van, aki tagadja, van, aki bevallja, hogy nem volt mindig következetes... az eredmény? Inkább ne kérdezd... mert mindenki számára eljön az idő, amikor mindazt, mit vele tettek vagy nem, ígértek és nem tartották be, visszakapja...
A csalódást, aki idejekorán megtapasztalta, főleg attól, akiben a leginkább bízott, nehéz kiheverni, lehetetlen. Egész életére megtanulja, nem lehet megbízni mindig, mindenkiben... Sajnos megtapasztaltam párszor, hogy erre a következtetésre jutottam...
Nem véletlen, hogy ez a kisgyerek sem felejti el ezt egyhamar... :-(

Nagyon szepen fogalmaztad meg, igen, legtobbszor ez kovetkezetlenseg. A szakember tulvallalja magat, es mennyire kellemetlen, ha az utolso percben tudjuk meg, ha egyaltalan, hogy megsem tud jonni. A gyerekek kulonosen erzekenyek erre, meg tudom erteni, hogy a kisgyerek restelte a tarsai elott, hogy MEGIS ment iskolaba. Hogy mikor tanuljuk meg ezt a kovetkezetlenseget, nem tudom, de egyszer csak mar termeszetes, hogy kozbejohet valami. Pedig tobbnyire csak dontes kerdese, hogy megadom magam a korulmenyeknek, vagy hu maradok ahhoz, amit mar kimondtam.
Az az igazság, amit a saját szemünkkel látunk? De hát nem láthatunk mindent, és nem láthatunk mindig jól.
Vagy netántán az igazságot a szívünk megsúgja?
Akkor ahány ember, annyi igazság.
vagy valaki megmondja a tutit?
De ki lenne erre felhatalmazva?
És főleg: honnan lehet tudni, hogy mi az igazság?

megtekintés Válasz erre: vikibal

Fontos a következetesség!
Önmagunkkal szemben is.

Igen az, fontos... és ha mégis elkövetted magaddal, vagy mással szemben, mert olyan is van, hogy a hazugság kegyes, szentesíti az eszközt, mert másként nem éred el a célt... akkor itt a világvége? Vezekelsz egy életen át olyasmiért, amit egyszer elkövettél, ettől te hiteltelen lettél?

megtekintés Válasz erre: vikibal

Fontos a következetesség!
Önmagunkkal szemben is.

Én meg sokszor hajlamos vagyok átértékelni a dolgokat. Csak akkor tanulok, ha másokat is meghallgatok.

megtekintés Válasz erre: vikibal

A fenti idézet nekem talán inkább a politikát juttatja eszembe, ahol semmi sem fekete és fehér, ahol a jó is kicsit rossz és a rossz is kicsit jó, az aktuális érdekeknek megfelelően. A hazugság ilyenfajta elfogadása és természetessé válása a romlás időszakát, a végső fázist idézi. Nem értek egyet Nietzschével mindenben, az egyén persze mérték valahol, de én inkább hiszek a szeretet hatalmában.
:)

Igen, én is pont erre gondoltam.Semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér, hanem inkább szürke. Bár szerintem Nietzsche szerint van abszolút magasrendűség és nagyság, de ki határozza ezt meg, és mi lenne ez?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Van, aki tagadja, van, aki bevallja, hogy nem volt mindig következetes... az eredmény? Inkább ne kérdezd... mert mindenki számára eljön az idő, amikor mindazt, mit vele tettek vagy nem, ígértek és nem tartották be, visszakapja...
A csalódást, aki idejekorán megtapasztalta, főleg attól, akiben a leginkább bízott, nehéz kiheverni, lehetetlen. Egész életére megtanulja, nem lehet megbízni mindig, mindenkiben... Sajnos megtapasztaltam párszor, hogy erre a következtetésre jutottam...
Nem véletlen, hogy ez a kisgyerek sem felejti el ezt egyhamar... :-(

Fontos a következetesség!
Önmagunkkal szemben is.

megtekintés Válasz erre: Sanda

Ez a kisgyerek persze még nem olvas Nietzsche-t.

De később jó esetben majd megtanulja,amiről ő így ír:

" Uralkodnod kell pro és kontra érveid fölött, és meg kell tanulnod,hogyan lehet alkalmazni és hatástalanítani őket magasabb céljaid szerint.Minden értékbecslésben meg kell ragadnod a perspektivikus elemeket - az eltolódást,a torzulást,a horizont látszólagos teleológiáját és minden egyebet,ami a perspektívához tartozik: fel kell fognod az egymással szembeállított értékek jó adag ostobaságát,meg azt az intellektuális hazudozást,ami a pro és kontra érvekkel együtt jár.Meg kell értened, hogy minden pro és kontra mögött szükségszerű igazságtalanság rejlik, az élettől elválaszthatatlan igazságtalanság, meg kell tanulnod,hogy maga az élet is perspektivikus elemektől és ezek igazságtalanságától függ.De mindenekelőtt a tulajdon szemeddel kell látnod,hogy mindig hol a legnagyobb az igazságtalanság,éspedig ott, ahol az élet a legsatnyább, leghitványabb, a legínségesebb,ám nem állhatja meg, hogy fennmaradása érdekében ne önmagát tekintse a dolgok céljának és mértékének,így hát nem tudja megállni, hogy szakadatlanul, alattomosan és kicsinyeskedve ne támadja a magasrendűséget,nagyságot és gazdagságot."

/Emberi, túlságosan is emberi /

A fenti idézet nekem talán inkább a politikát juttatja eszembe, ahol semmi sem fekete és fehér, ahol a jó is kicsit rossz és a rossz is kicsit jó, az aktuális érdekeknek megfelelően. A hazugság ilyenfajta elfogadása és természetessé válása a romlás időszakát, a végső fázist idézi. Nem értek egyet Nietzschével mindenben, az egyén persze mérték valahol, de én inkább hiszek a szeretet hatalmában.
:)
Ez a kisgyerek persze még nem olvas Nietzsche-t.

De később jó esetben majd megtanulja,amiről ő így ír:

" Uralkodnod kell pro és kontra érveid fölött, és meg kell tanulnod,hogyan lehet alkalmazni és hatástalanítani őket magasabb céljaid szerint.Minden értékbecslésben meg kell ragadnod a perspektivikus elemeket - az eltolódást,a torzulást,a horizont látszólagos teleológiáját és minden egyebet,ami a perspektívához tartozik: fel kell fognod az egymással szembeállított értékek jó adag ostobaságát,meg azt az intellektuális hazudozást,ami a pro és kontra érvekkel együtt jár.Meg kell értened, hogy minden pro és kontra mögött szükségszerű igazságtalanság rejlik, az élettől elválaszthatatlan igazságtalanság, meg kell tanulnod,hogy maga az élet is perspektivikus elemektől és ezek igazságtalanságától függ.De mindenekelőtt a tulajdon szemeddel kell látnod,hogy mindig hol a legnagyobb az igazságtalanság,éspedig ott, ahol az élet a legsatnyább, leghitványabb, a legínségesebb,ám nem állhatja meg, hogy fennmaradása érdekében ne önmagát tekintse a dolgok céljának és mértékének,így hát nem tudja megállni, hogy szakadatlanul, alattomosan és kicsinyeskedve ne támadja a magasrendűséget,nagyságot és gazdagságot."

/Emberi, túlságosan is emberi /
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: