A kísértő... varrjunk gombot...
2015. szeptember 4.
Nos, amit a mai napig nem tudtam megemészteni. 2012-es történet.
Hibás voltam- e én is?! Persze...
Pánikbeteg vagyok és kezdtem magam rosszul érezni, ezért mentem a pszichiáteremhez, hogy adjon gyógyszert.
Adott- antiszexualitás- ami nálam nem szokás, a párommal nem ehhez voltunk szokva.
Nem bírta.
Az összeköltözésünk után 3 hónappal borította a bilit.
Nem bírta tovább- amit nem csodálok-.
Elment egy pár napra dolgozni, Alpinista vállalkozó, de ezt Ő akarta csinálni. Győr- Audi- extra pénz, extra felelősség....
Mire hazajött, átadtam magam az érzéseimnek, új gyógyszert írattam fel, tehát minden rendben volt, 3 napig.
Aztán, miközben akkurátusan tisztította az egyik motor sisakját, nagyon el volt gondolkodva.
Megkérdeztem mi a baj?
- Nem fog menni...
Mi, hogy, merre????
Most már rendben vagyok, a szexuális életünk is a csúcsát élte, nem értettem.
Egy gyerekkel, vidéken, a budai lakásom feladva költöztem Hozzá.
- Nem fog működni a kapcsolatunk...
Én csak ültem a kanapén, néztem a nagy semmibe és elkezdtem telefonálni, lakásért.
Mit tehetettem volna.
Ha Ő mond valamit, azt igen komolyan gondolja, és sokszor át is.
Tehát tudtam, komoly a helyzet.
Pár óra múlva, sírva, nevetve megbeszéltük, hogy elköltözöm.
Az érzelmi részét nem részletezem, mindenki tudja, hogy ha átadja magát valakinek, teljes szívéből, mennyire fáj, ha a nincs viszonzás.
Rövidre fogva, természetesen utána még találkoztunk, valahogy próbáltuk külön élni az Életünk, de egymáshoz vezetett az út.
Budán béreltem egy S.O.S lakást, kis lélekműhellyé varázsoltam.
Amolyan "nyugalom szigete" volt mindenkinek akit vendégül láttam, akik között persze Ő is ott volt.
Kezdtünk újra összeforrni, néha nálam aludt és én olykor nála.
És beütött a krakk.
Tudtam, hogy a titkárnője anno a szeretője volt, de annyira szerencsétlen, rossz házasságban, szinte pénztelenül, ellenben velem aki magabiztos, felemelt fővel jár, hogy nem zavart a jelenléte a cégnél. A bizalom is megvolt a párom felé!
Csak én kellek, úgy ahogy vagyok, és imád!!! Szó szerint! :)
De a lényeg, béküléses állapotunkban egy szeretkezés után - mivel a kapcsoltunk az őszinteségre alapult- elmondta, hogy újra összekeveredett a titkárnőjével-.
OOOppppsz - miközben kezdtük újraépíteni a kapcsoltunkat-?!
Nekem ott snitt, elvágták a vezetéket, a zsinórt, ami az Élethez köt.
Nem láttam, nem hallottam, nem éreztem. Egy nagy semmi voltam. Megsemmisítettek, akkor, ott.
Nem voltam többé ember.
Felöltöztem, elindultam haza...de nem jutottam messze...
Visszamentem, máig nem tudom miért.
A kutya beengedett, hisz ismert.
Nem éreztem semmit, üres voltam, mint egy vödör, amit nem töltöttek meg vízzel. Nem láttam, nem hallottam, nem volt semmilyen érzékelésem a külvilágra.
Ott, kicsit- nagyon meghaltam.
A lelkem egy része kihunyt világítani.
- most sem világít-
A magabiztos, öntudatos Nő, aki tudja mit akar, hogyan, mit kell tennie, milyen módon, just go on.
Elszállt.
Másnap ébredtem, külön ágyban.
Fogalmam sincs hogyan kerültem oda. Minden kiesett.
Ő, könnyező szemekkel fogadott...
- ezt nem érdemeltem, szerintem-
Mit is, nem értem, mi van?
Megláttam az autót ahogy az ablakhoz mentem.
Legalább öt, hatszor kellett körbejárnom egy kulccsal, hogy ilyen kárt okozzak.
És akkor jött az első érzés, a düh.
Nem érdemelted?!
"töltöttem volna még a motorokba cukrot is"
És csak visszhangzott,
"ezt nem érdemeltem",
"ezt nem érdemeltem",
"ezt nem érdemeltem"...
És én?
Én mit érdemeltem?!
..........
De szeretett, még akkor is!!!
Így, csak annyit mondtam....
Kirúgod azt a hülye picsát- már bocsánat-... aztán csúszva, mászva kéred meg a kezem.
És emelt fővel távoztam!!!!
Az volt az utolsó pillanat amikor még képes voltam összeszedni magam.
Aztán irány a fodrász.
Imádta a hosszú hajam, így megszabadultam a mell alattig érő vörös hajamtól, és nagyon rövid, barnával távoztam.
A történetnek nincs vége.
Még mindig nem vagyok önmagam.
A hajam persze nő...:)
De nem találom a helyem a Világban.
A magabiztos, "nekem minden sikerül Nő" eltűnt.
Nem kell mondanom, az üzlettársa nem engedte el azonnal, nevezzük nevén a "hölgyet", Zitát.
Nem kérte meg a kezem.
Keresett egy másik nőt, aki semmit nem tudott rólunk, Zitáról sem.
Tudta, a bizalmam nem visszaépíthető.
Jól döntött.
Eltelt majdnem 3 év.
Ő elvett valamit belőlem, mert engedtem.
Megesküdtem, soha többé.
Inkább egyedül, mint, hogy bántsanak.
És most itt állok egy kapcsolat elején és a félelmeim vezérelnek.
"Varrjunk gombot"...
A bejegyzést írta: Gabe
Hozzászólások
időrendi sorrend
A félelem a még nem ismert, de bekövetkező jövő iránt... a magamban való hitem feladása, és egy újrakezdés mindegy, hogy egyedül, vagy valaki mással?... Addig nem fog menni, amíg le nem zárod a múltat magadban a másikkal...
Egy kiüresedett kapcsolatot újra építeni, minek, nincs értelme... Mekkora esélye lehet az embernek..., ragaszkodás a megszokotthoz semmi egyebet nem jelent. Egy biztos tudat, mint egy bizonytalan jövő?... - győzködöd magad. Egyik sem fog menni...
Egyetlen megoldás létezik. Lezárni azt a kapcsolatot magadban, ami nem működött, de végleg... Nem egymásban keresni a hibát, hiszen az így vagy úgy megvolt, és új életet kell kezdeni, ha kell, egyedül...
Kedves Gabe!
Tégy egy szép nagy gömbölyű pontot az előző kapcsolatod végére, ésszel, ha másként nem megy, mert amíg nem tekinted múltnak, minden új kapcsolatodat megmérgezi, amit, ugye, nem akarsz.
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy megér ennyit az a férfi, aki megcsalt? Egyértelmű lesz a válasz: nem.
Valóban ismerted, vagy azt szeretted benne, amilyennek látni akartad?
Megérdemli, hogy akár egy könnyet is ejts miatta? Nem.
Koncentrálj az új kapcsolatodra, ismerd meg, milyen ember, engedd, hogy tiszta lappal kezdjen nálad és az kerüljön a papírra, amit ő maga ír rá.
Ne félj, nincs okod rá!
Fel a fejjel!
Üdv: Yolla
Yola, külön köszönet!!!!
Tégy egy szép nagy gömbölyű pontot az előző kapcsolatod végére, ésszel, ha másként nem megy, mert amíg nem tekinted múltnak, minden új kapcsolatodat megmérgezi, amit, ugye, nem akarsz.
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy megér ennyit az a férfi, aki megcsalt? Egyértelmű lesz a válasz: nem.
Valóban ismerted, vagy azt szeretted benne, amilyennek látni akartad?
Megérdemli, hogy akár egy könnyet is ejts miatta? Nem.
Koncentrálj az új kapcsolatodra, ismerd meg, milyen ember, engedd, hogy tiszta lappal kezdjen nálad és az kerüljön a papírra, amit ő maga ír rá.
Ne félj, nincs okod rá!
Fel a fejjel!
Üdv: Yolla
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! Ha bármilyen segítségre van szükséged, keress engem üzenetben bátran.
Pussz,
Tündér