A meglepetés
2016. május 22.
Nagy meglepetés ért ma! Három csoporttársam írt rólam, amit nagyon köszönök, mindhárman azt gondolom-olvasva a verseket-igazán megismertek.
Sose szerettem "kiríni" a tömegből, de ez most igazán jólesett, a hangulatom is jobb lett..:-)
Szervusz Ilona! Szervusztok Csoporttársak!
Ma Ilonánkat akartuk megajándékozni. Hogy ez nekünk mennyire sikerült, az elválik. Fogadd tőlünk szeretettel.:)
Turza Sándor:
(Így írtok ti) B Ilona Tóthné
Töredék
Tört szárú virágok sorsom derekán,
régi szép tavasz-madara dalol az orgonafán.
Szénpor-itta fellegek leborulnak az évek előtt,
megadták magukat, a sors győzedelmeskedett.
De fizetni kellett, fizettem eleget,
kezemből kiszakította élet a kezed,
nem vagy mellettem, s el sem engedtelek.
A nyári nap az udvaron mellettem keres,
lábam előtt úgy hajlik a fűszál, mintha te is lépnél.
Mennék és félek, ahogy te is félnél.
Fekete Edit:
(Így írtok ti) B Ilona Tóthné
Kertemben (Ronsard szonett)
Örülni kell a virágzó kertnek,
Most nyílnak a rózsák, sárgák, pirosak,
Simogatom lágy, puha szirmukat,
Enyhe az idő, gyomlálni kezdek.
Szeretem a folyton virágzó kertet,
Az ágyások virágtól csinosak,
Jó illatú minden nyári pillanat,
Amikor a nap szabadba enged.
Öreg testben még él az ifjú lélek,
Örülni kell az esőnek, szélnek,
Nyugalom az élet, béke az otthon.
Az ég tegye széppé a mindennapot,
Teremtsen időt, elérhető holnapot,
Legyen még lekvár a kamrapolcon.
Kocsis Erika:
(Így írtok ti) B Ilona Tóthné
Tovább vár
Vihar közeleg, sűrű felhő-nyelte esővel,
a hullámok dühösen nyalják a partot,
Magányos mólóról figyelem a változó eget,
hátradőlök, szél támad, viszi kalapom,
emlékszem, nevettél kócos hajamon.
Emlékeimen halkan koppan az eső,
hallgatom, mintha beszélne hozzám,
testem nem moccan, figyel, múlik az idő...
Ifjú lelkem messze jár, elréved, nálad jár,
csak a test az, mi elfáradt,
az elme és a lélek tovább vár.
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
a második vers a természet, a kerted szeretetéről szól, ami feledteti vagy éppenséggel visszahozza fiatal korunk lendületét,...
a harmadik versben már megint az emlékek jönnek elő háborgó változatban, majd beletörődőn, soha nem engedve el őt teljesen...
Jó versek.