Már nem nyűg!
2016. július 26.
Egy ideje rákényszerít az egészségem,hogy jobban figyeljek rá. Az első ,amin változtatnom kellett az az étkezésem. Sosem voltam nagy evő, annak ellenére,hogy tetemes súlyfelesleggel rendelkeztem. Sosem foglalkoztam mélyrehatóan az okokkal.
Fiatal voltam,bohém és nem érdekelt az étkezés sem,mint más sem. Éltem, élveztem minden pillanatát. Semmit nem vettem komolyan és nem féltem semmitől. Ma azért teljesen más a helyzet. Egyre tudatosabban étkezem, megválogatom az alapanyagokat, az időpontot, a főzési technikát. Most már valóban nemcsak élek a vakvilágba, hanem próbálom korrigálni az évek alatt felhalmozódott lerakódást.
Az egészséges életmód egy nagyon összetett fogalom, az étkezés csak egy része, hihetetlen jelentőséggel bír," Az ép testben ép lélek" gondolata. Azt tervezem,hogy a tapasztalataimról fogok jegyzeteket készíteni,mind a táplálkozásról,mint az életmódváltás egyéb fontos tényezőiről és persze arról is, hogy hogyan küzd a lelkem is ezzel egy időben.
Elmondhatom,hogy nagyon élvezem,már nem nyűg ez a projekt és eredmény is van bőven, hiszen 33 kilótól szabadultam meg az elmúlt év októbere óta.
Remélem,szívesen olvassátok majd e soraimat.
Üdv Mindenkinek: herdika
A bejegyzést írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szívesen olvasom, amikor más nyíltan vall, megint más tagadja, hogy saját maga okozója az egészségi állapotának, a rossz közérzetének...
Sok tényező közrehathat, hogy idáig eljutott. Az volt a több! A rossz! Amit sokáig jónak ítélt.
Azt is halljuk, olvassuk elégszer, hogy változtatni valamin soha nem késő... Sokan meg is próbálják, kevés meggyőződéssel, kitartással, kisebb-nagyobb eredményt elérve... és ha valakinek mégis sikerül elérni ebből valami kevéskét, az ettől joggal érzi magát boldognak...
Másnak ennyi kiló leadása az életébe kerülne...
A tudatosság célravezető, de az önmegtartóztatás nem minden... rengeteg lemondással jár... Sokan megpróbálták és feladták, mert nem volt hozzá külső segítség és elegendő kitartásuk... Vagy, mert nem is kereste, igényelte a külső segítséget, magában való hitét túlságosan erősnek érezte, mégis kevésnek bizonyult...
Sokan küzdenek valamiféle belső kényszerből a jobb közérzetük érdekében, ami természetes. Csak az nem mindegy mekkora meggyőződéssel tesszük mindezt.
A siker felemel, a kudarc a minden mindegy állapothoz vezethet... Ez is egy tapasztalat.
Neked viszont, aki mindezt elérted kitartást kívánok! :-)
Puszi