Egy nyári nap vidéken
2016. augusztus 28.
A nyár ezerrel dönget, Teszteli a hőtűrő képességemet rendesen. Szerettem mindig is a meleget, de vagy megöregedek lassan, vagy nem tudom... Mostanában nem úgy viselem a forróságot, mint eddig. Mindenesetre a munka nem kevesebb, viszont kevésbé bírom, mint eddig. Csak az lesz, öregszem lassan. Szóval nem erőltetem. Inkább hagyom, nem küzdök erőn felül. Hajnalban kelek, ellátom a jószágot, aztán irány a munka. Tetőket készítünk az öcsémmel. Még mindig. Vagy már megint. Végül is egyre megy. A lényeg, hogy van meló. A kert viszont most hanyagolva van, mert a babavárás miatt a nejem most nem munkaképes. Egyedül vagyok szinte mindenre. Éppen ezért nem erőltetem a kertet, mert nem megy. Nem bírom. Ami kicsi kijön belőle így, az meglesz, ami meg nem, azt meg majd megvesszük. Vagy nem...
A jószágra figyelek, hogy velük rendbe legyen minden. Többé-kevésbé rendben is vannak. A múltkor lelkendeztem a villanypásztor miatt, aztán másnap a tehén úgy döntött, hogy kívül zöldebb a fű... Úgyhogy azóta megint kaszálok. A ló az udvaron van, mert egyedül ő sem marad a lekerített részen. Szinte ugyanott vagyok, mint voltam velük...
A nyulak alól elviszi a patkány a kicsiket, és nem tudok rájönni, hol tud bejutni hozzájuk. A disznók üresen vannak, nem engedem rájuk a kant. A kutyák virulnak. A macska viszont összezuhant kicsit. Egész nap nem vagyok otthon, és állandóan felugrik az asztalra, mindenbe belenyal, mindenbe beleeszik. A nejem ha főz, nem tud kilépni sem a konyhából, anélkül, hogy elpakolna mindent. Mivel terhes, állandóan pisilni jár, így megunta a harcot Bodzával, és kitette a szűrét. Már elviselhetetlenül elszemtelenedett. A műhelyben kapott helyet, de összetalálkozott az öreg kandúrral, és piszkosul kikapott tőle. Most az egyik hátsó lábát húzza, de megmarad.
Este érek haza, minden nap. Az egyik barátom megkért, segítsek felújítani a kerítését. Egész táblás mezőkből áll. Tölgyfa. Már megrágta kissé az idő... Egyik este eljutottam hozzá végül, két mezőt akartam leszerelni. Ki is csavaroztam minden rögzítő csavart, és meg akartam nézni, hogy ha eldöntöm a fűre, akkor ráborul-e valamire. Ahogy átnéztem fölötte, lepillantva egy darázs nézett vissza rám, olyan tíz centiről. Már lendültem is hátra, de gyorsabb volt a kis szemét, és a lendületem közepén utolért, a szemem alá oltott egyet. Ahogy ellöktem magam a kerítéstől, a mező, mivel már nem fogták a csavarok, ledőlt. Ekkor kiderült, hogy a fölső léce alatt egy egész takaros méretű darázsfészek van elrejtve. A darazsak ki is jöttek, megnézni, ki az a barom, aki cseszteti őket. Mivel a hátam mögött a ház fala volt, csak előre mehettem. Nagy lépéssel ugrottam, közben erős borsodi nyelvjárással emlegettem a darázs anyjának szexuális szokásait. Valószínű emiatt oltott a vádlimba egy másik várvédő katona is. Na, ha a darazsak anyja eddig nem tudott csuklani, hát most megtanult. Aztán megszabadultam tőlük. Ma a tanyán, miközben mentem a kerti csaphoz, hogy megitassam a tehenet, csak úgy emlékeztetőképpen, a "saját" darazsam is megcsípett, a másik lábam bokáján. Nem történt semmi inzultus, csak lépdeltem, ő arra repült, és röptében megszúrt.
Legalább öt percig mondtam neki a búcsúszöveget, ismétlés nélkül....
Már nem csak a fejem néz ki úgy, mint akinek ikertestvére nőtt, hanem a bokám is....
Király...
Forrás: http://czudarvilag.blogspot.hu/
- Czudar Viktor -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon köszönjük az igazi vidéki életről a beszámolót! Így egy kicsit mi is veled tarthattunk, és aggódhattunk, hogy mi lesz a darázskaland vége. :)
Pussz,
Tündér