Helyet változtatva…
2016. november 29.
Tegnap még elérhetetlen lett volna számára, ami mára a lehető legtermészetesebbé vált, igaz, hogy eddig nem is gondolt rá, hogy apró változtatással mindkettőjük egymásra gyakorolt hatása, egymáshoz való viszonyulása, a légkör, de még a hangulat is megváltozhat.
Elképzelhetetlen volt a rendhez szokott anya számára a rendetlenségnek még a látszata is. Kínosan ügyelt arra mindig, hogy első ránézésre is, ha valaki váratlan betoppanna szerény otthonába az utolsó szegletig minden, nem oda való se keltsen benne különösebb zavart, egyetlen mozdulattal eltüntethető, változtatható legyenek a tárgyak.
Nem. Az anya nem volt rendmániás, legfeljebb igényes a környezetére, mindenből hozott magával egy parányit otthonról innen-onnan elcsippentve, emlékezetébe jól belevésve, hogy testvérei közül valamennyien megtalálták a számukra legtesthezállóbb feladatokat, amiben külön-külön jeleskedtek. Sokan voltak, így egymás között megoszlottak, idővel szinte természetessé váltak még az elsőre elképzelhetetlennek vélt háztartási munkák is, szüleik legnagyobb örömére. Egyedül csak így tudtak felülemelkedni a nehézségeken, hogy mindenkinek meg volt a maga vállalása, reszortja.
Hiába teremtette meg azonban és tartotta a lehető legtermészetesebbnek, hogy mindazt, amit egyszer megtanult, alkalmaz, a saját otthonában nem akadt lelkes követője. Minden apró változtatásért megharcolt, de a kívánt eredményt így nem érte el.
Akkor döntött úgy, hogy minden eddigi gyakorlaton változtatni fog és nem ragaszkodik többet az eddigi megszokott életmódjához, a külön szoba illúzióját is elfelejti, a rituálékat, amit szeretett már úgyis rég nem annak megfelelően gyakorolja, bármelyik sarokba is próbál visszahúzódni, úgysem lehet magában, amikor a szoba túlsó végén megszólal a lánya:
- Anyu, gyere, kezdődik a Charlie sorozat...
- Még nem az, amit én szeretek, ez a nyugis Charlie.. - felelte az anyja, de miért nem adsz rá egy kis hangot, így nem tudom, mikor fog kezdődni, ami engem is érdekel?...
- De téged úgysem érdekel, mert mindig pötyögsz valamit... - Anyu, mit írsz már megint?
- Egy hozzászólást írok, lányom... már hányszor mondtam, szeretek olvasni másokat és mindenkinek jólesik, ha hozzászólunk. De ha mindig közbeszólsz, elveszítem a fonalat...
Nem telt bele sok idő és ugyanez pepitában többször is megismétlődött a nap folyamán, de már élesebben. Elment a kedve az egésztől és kikapcsolta a gépet. Már a kedvenc sorozata sem érdekelte, úgyis csak ismétlés.
Miért ne hagyna fel ezzel egyszer s mindenkorra? Elérve talán azt, hogy ott érezzék jól magukat immáron mindketten, ahol éppen vannak?
A gondolatát tett követte és azzal vigasztalta magát, úgysem tudta volna elkerülni az alapos takarítást így ünnepek közeledtével, ami rá vár, belevetette magát a sűrűjébe, és a kisszobával kezdte, amit szinte kifordított önmagából. Olyannyira, hogy a lányának még tetszett is a végeredmény, amikorra felfedezte. Naná hogy alapos munkát végzett, hiszen estére már ő maga szeretné birtokba venni nem csak a helyet, de ágyat is változtatva, a lánya meg a kanapét nézte ki magának, fekvőhelyül.
Rá is ment szinte a teljes napja, volt is hidege-melege, mire a bútorokat ismét a megfelelő helyre csúsztatta, megszabadulva végre a felesleges, csak a helyet foglaló „terepasztaltól”, ami nem is azt a funkciót töltötte be idáig sem, amire eredetileg szánták. Az ágyat pedig - amit amúgy már régóta ki szeretett volna próbálni, mert nem értette mi baja a lányának, miért panaszkodik annyit, hogy közel van a földhöz - könnyen elérhetővé áthelyezte.
Majd ő megmutatja milyen könnyedén le lehet mondani az eddig megszokottról!… Az volt a határozott elképzelése, ha eddig nem volt jó, és mindenki a maga kuckójához, szokásaihoz ragaszkodott okkal, ok nélkül, majd most megtanulja értékelni azt, ahol éppen van, nem pedig birtokolni a tárgyakat, hanem használni. Ezzel a kis helyváltoztatással az anya azt is elérte, hogy egy napja végre ismét rendet tudhat maga körül az egész otthonában.
Másnap reggel!
- Mi ez az éktelen zaj? - kérdezte mintegy még öntudatlan önmagától...
- Csak a kukásautó, anyu! - felelte a másik szobából átkiabálva a lánya.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jól van, nem kell durcizni.
Nincs harag, csak pihi...
Jó éjt!
Kedves mindannyiótoktól azt kérem, ha a jelen naplóbejegyzésem tartalmához nincs további mondanivalótok, akkor itt be is lehetne fejezni. Ugyanis nagyon eltértetek a tárgytól.
Köszönöm! :-)
Béke legyen veletek!
"Jó éjszakát, szép álmokat!
Puszi, Éva"
Köszönöm! :-)
Béke legyen veletek!
"Jó éjszakát, szép álmokat!
Puszi, Éva"
Ja, hasonlít rá.
A Kőnig névről ugrott be Garas Dezső, aki Szabó Magda: Abigél című nagyszerű regényének filmváltozatában játszotta Kőnig tanár urat!
Szabó Dezső író, bevallom számomra ismeretlen volt ezidáig, de a wikipédia segítségével egy parányi ismerettel gazdagabb lettem!
Azt nem tudom, ki, és kire hasonlít.
üdv.
bakfitty
Szia KŐNIG!
Én sem ismerlek, de eszembe juttattad Garas Dezsőt....és ez is valami...hát nem? :)
Üdv.
bakfitty
Szia KŐNIG!
Én sem ismerlek, de eszembe juttattad Garas Dezsőt....és ez is valami...hát nem? :)
Üdv.
bakfitty
Szeretem , ha nagy ember ,egyik kedvencem jut az emberek eszébe rólam. Nekem még a Szabó Dezső író jutott az eszembe és az Elsodort falu.
Üdv. König.
Tudod Évikém, én úgy érzem, hogy senkit nem áll jogomban "tolerálni"!
S szintén úgy érzem azt is, hogy az én toleranciaszintem is csak én magam tudhatom, senki más!
Ami esetemben: zéró= 0
Egyébként magától a szótól (jelentésétől), is kiráz a hideg!
De, hát kit érdekel?
Szia BAKFITTY,!
Én tuti nem, hisz nem ismerlek, de nicked tetszik.
Üdvözlettel Imre.
Én sem ismerlek, de eszembe juttattad Garas Dezsőt....és ez is valami...hát nem? :)
Üdv.
bakfitty
Pedig ennek egyszerű a magyarázata, csak te még eddig nem jutottál el. Minden itt írogatót az adatlapján értékelhetjük. Vannak fokozatok az inkorrektől a "szuperig". A saját nem értékelésed eszerint Imre és még többek vonatkozásában a 0-án állhat... Jut eszembe, talán még engem sem toleráltál? Nahát? :-(
Nem tudom érted-e? :-)
Vagy még egy lehetséges magyarázat, amit a saját adatlapodon, a szerkesztésben változtathatsz. A legjobb választás az "1"-es, akkor mindenki hsz-ét láthatod.
S szintén úgy érzem azt is, hogy az én toleranciaszintem is csak én magam tudhatom, senki más!
Ami esetemben: zéró= 0
Egyébként magától a szótól (jelentésétől), is kiráz a hideg!
Ez jó :)
Azt írja a masina: nem olvashatok egy hozzászólást, mert a felhasználó a "tolerancia" szintem alatt van! :)
Gondolom, Imre lenne az, de miért is?!
Na mindegy! Hülyeségeken nem töprengek már!
Én tuti nem, hisz nem ismerlek, de nicked tetszik.
Üdvözlettel Imre.
Szia Imikém!
Látom, nagyon jól vagy és ez itt a fontos, a többi meg majd jön magától. :-)
Puszi
Lassan (talán ) tényleg helyre jövök. Már bízok a jövőben. Jó lenne még örvendezhessen az ember a világnak és a jó emberek szeretetének ,amiből itt (is) böven kaptam a régi szép időkben ☺
Ez jó :)
Azt írja a masina: nem olvashatok egy hozzászólást, mert a felhasználó a "tolerancia" szintem alatt van! :)
Gondolom, Imre lenne az, de miért is?!
Na mindegy! Hülyeségeken nem töprengek már!
Nem tudom érted-e? :-)
Vagy még egy lehetséges magyarázat, amit a saját adatlapodon, a szerkesztésben változtathatsz. A legjobb választás az "1"-es, akkor mindenki hsz-ét láthatod.
Azt írja a masina: nem olvashatok egy hozzászólást, mert a felhasználó a "tolerancia" szintem alatt van! :)
Gondolom, Imre lenne az, de miért is?!
Na mindegy! Hülyeségeken nem töprengek már!
Nekem régen a lánya. Ma már egyre inkabb a szakácsné
Látom, nagyon jól vagy és ez itt a fontos, a többi meg majd jön magától. :-)
Puszi
Csak nem azt akarod ezzel sugallni, hogy neked tetszik? Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem értékelem a művészetet, olyannyira érdekelt a hölgy, mármint, aki fotózta, hogy még egy-két interjút vele meg is néztem videón... Nem becsülöm alá senki szépérzékét, kinek a pap, kinek a papné... :-)
Én is annak vettem, azért bátorkodtam visszaválaszolni amúgy, lazán... és ugyanolyan stílusban... :-)
De viccen kívül, ha valaki, mondjuk te feltennél akár csak egy aprócska verset, máris eltűnne a szemem elől... Naaaa, tegyél egy próbát?!... :-)
Már meg is oldottam, ez ilyen egyszerű. :-)
Amit ide írtál, nem értem! Segítsen már valaki...ki, mi tűnik el?...s miért is?!
Ma már írtam egyet, ami persze nem vers, de nem tűnt el!
A művészetről is írtam, amit felvetettél, ez igaz, de elég utópisztikus lett volna, ezért nem is küldtem el, meg azért sem, mert nem fejeztem be!
Semmi sugallat! Nekem sem tetszik, de nem is zavar! Ha nem hívod fel a figyelmem, észre sem vettem volna! Egyébként viccnek szántam, amit írtam, de nem jött be :)...van ez így.
puszi 2
De viccen kívül, ha valaki, mondjuk te feltennél akár csak egy aprócska verset, máris eltűnne a szemem elől... Naaaa, tegyél egy próbát?!... :-)
Már meg is oldottam, ez ilyen egyszerű. :-)
puszi 2
Van aki a Charliet szereti "izgalmi" állapotában, s van aki a trafikoshuszárt, így egyben, "kisebb" túlsúllyal, hátulról!
Szóval, Te csak ne kíváncsiskodj :)
görgess tovább, és pötyöréssz...
bak-fitty (mert így már egy kis értelme is van)...a fittyen még töprengek, majd ha ráérek:)
Szóval, Te csak ne kíváncsiskodj :)
görgess tovább, és pötyöréssz...
bak-fitty (mert így már egy kis értelme is van)...a fittyen még töprengek, majd ha ráérek:)