Félelem
2017. január 15.
És hamarosan a sötétség...
Nem állok meg. Nem nézek hátra. Ha valaki követ, ne gondolja, hogy észrevettem. A szívem olyan erősen dobog, hogy talán még meghallja. Végülis mi történhet? Valami doronggal egy ütés a fejemre és kész. Arra sem lesz időm, hogy azon töprengjek, megtámadtak.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg leértem a völgy aljába. Egyre sötétebb lett. – Mi a fenének indultam el, amikor tudtam, hogy mire felérek, rám fog sötétedni!
Sehol egy lélek, ami nem is baj, hiszen akkor nem történhet semmi. Ha most meglátnék valakit, akkor attól még jobban félnék, pedig lehet, hogy csak éppen erre van dolga.
Sietve megyek, pedig már igencsak kapkodom a levegőt. – Ez a cigaretta! Valamikor még jobban bírtam, de egyre fáradtabb vagyok.
Nemsokára felérek, próbálom elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Mi van, ha valaki elém ugrik? Hirtelen. Váratlanul. Nem is váratlanul, hiszen minden porcikámban azt érzem, hogy valaki utánam jön, tehát számítok rá. – És vajon mit tennék, ha meg akar támadni? Kiabálnék? Vagy hang se jönne ki a torkomon? Vadállat módjára, és torzult képpel lennék még ijesztőbb, hogy visszarettentsem, hogy ő ijedjen meg tőlem jobban, mint én tőle? – Mire lennék képes, ha meg akarna támadni?
Nemsokára felérek, még azon a részen kell keresztül jutnom, ahol olyan vastag a sötét. Eszembe jut az az asszony, akit ezen az úton megtámadtak. Egy nagydarab állat állta el az útját és kényszerítette arra, hogy kedvére tegyen. Mennyi sérülés! Mennyi fájdalom, amit el kellett viselnie! Vajon tudott-e védekezni és azért sérült meg, vagy az az állat…? Sose tudom meg. Nem volt bátorságom és a tapintat sem engedte, hogy megkérdezzem tőle. Sokáig nem indult el többet egyedül. Sokáig nem tudta elfelejteni, ami történt vele. Azóta az a férfi börtönben van, de mit számít, ha belegondolok, ha ilyen megtörténhetett.
Én se vagyok sokkal erősebb. Egy darabig biztos lenne erőm védekezni, és talán ordítani is tudnék, ha fejbe nem vág. – Na, ebből elég! Mi a fenének gyötröm az agyam?
Már csak pár méter Meszesig és túl vagyok rajta. Most visszanézek. Levél se zörren, nagy a csend, és már majdnem sötét. Nem is követett senki, mert akkor már elintézett volna. Itt közel a házakhoz, már nem is merné megtenni. – De hülye vagyok!
Végre felértem. Még meg is állok egy kicsit, kifújom magam. – Soha többet nem fogok szürkületben egyedül elindulni!
- zsoltne.eva -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Most nagyon egyetértek veled!
Pussz,
Tündér
Belement ebbe a "játékba" az érzés kedvéért, ami ezen a módon csak ideig-óráig tarthatott..
Nekem ez igen illúzió-romboló volt, mert az érzéssel ilyen módon nem szabadna játszani senkinek, mert törvényszerű, hogy ez lett a vége...
Valamilyen módon kapcsolódik ez a cikkemhez, én tudom, de mindenki fogalmazza meg magában úgy, ahogyan érzi... :-)
Köszönöm Tündér!
Végre sikerült megnéznem egy olyan filmet, amit először láttam és nem szakítottak meg reklámokkal. Inkább én tartottam kisebb-nagyobb szüneteket..
A történet magáért beszél: Ne tégy olyat, ha nem akarsz magadnak örök életre szóló lelki gyötrelmet! Nekem ez volt egy tanulsága.
Köszi!
Most nagyon egyetértek veled!
Pussz,
Tündér
Kedves Éva!
Próbáld kérlek ezzel a linkkel, ez jónak tűnik, sajnos a YT-on valóban élvezhetetlen, de a naplóban is kicseréltem, remélem működik:
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szurke-otven-arnyalata-teljes-50-full-grey-5TBWGZQlTnbW4O9W
Jelezz vissza kérlek, ha sikerült megnézni!
Köszönöm!
Pussz,
Tündér
Végre sikerült megnéznem egy olyan filmet, amit először láttam és nem szakítottak meg reklámokkal. Inkább én tartottam kisebb-nagyobb szüneteket..
A történet magáért beszél: Ne tégy olyat, ha nem akarsz magadnak örök életre szóló lelki gyötrelmet! Nekem ez volt egy tanulsága.
Köszi!
Szia Tündér! Már vártam a kérdésed, még nem adtam fel teljesen, mert annyira érdekelne a film tartalmilag, de a hangminősége miatt szinte élvezhetetlen és dühítő, főleg a lány szinkronhangját egyszerűen nem lehet megérteni. Vagy én vagyok a kezdő süket.
Ami a feltételezésed illeti, valóban könnyebb lenne harcias nőket kinevelni, persze csak elméletben, ütés-váltás nélkül. :-)
Puszi!
Próbáld kérlek ezzel a linkkel, ez jónak tűnik, sajnos a YT-on valóban élvezhetetlen, de a naplóban is kicseréltem, remélem működik:
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-szurke-otven-arnyalata-teljes-50-full-grey-5TBWGZQlTnbW4O9W
Jelezz vissza kérlek, ha sikerült megnézni!
Köszönöm!
Pussz,
Tündér
Kedves Éva!
Rólad simán el tudnám képzelni, hogy hatékony önvédelmi kurzust tartanál kevésbé harcias nőknek. Szerintem jól menne neked!
Hogy tetszett a film?
Pussz,
Tündér
Ami a feltételezésed illeti, valóban könnyebb lenne harcias nőket kinevelni, persze csak elméletben, ütés-váltás nélkül. :-)
Puszi!
Pedig igazából én bátor leány voltam, azt hiszem, utólag mindenképpen ez volt általában a megállapításom, más nem volt azért ennyire elnéző velem, amikor a hülyeség határát súroltam, no, de két bátty mellett nőttem fel, és ezért sem vallhattam szégyent.
Ezt a filmet pedig meg fogom nézni. :-)
Rólad simán el tudnám képzelni, hogy hatékony önvédelmi kurzust tartanál kevésbé harcias nőknek. Szerintem jól menne neked!
Hogy tetszett a film?
Pussz,
Tündér
Jó ez a versed, Ilona.
Nagyon sokoldalú vagy.
Érettségi után két évig egy gyárban dolgoztam, három műszakban. Az éjjeli műszaktól mindig rettegtem, borzasztó volt a sötétben menni a néptelen, kihalt utcán. Anyám arra tanított, hogy ilyenkor mindig az út közepén menjek, mert ott belátható a környezet.Megfogadtam..Megértem a félelmeidet..
Korábban írtam is erről egy verset:
Veled is megtörténhet
2016. augusztus 12. - Látogatók száma: 33
( Rondo )
Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Ilona
Nagyon sokoldalú vagy.
Érettségi után két évig egy gyárban dolgoztam, három műszakban. Az éjjeli műszaktól mindig rettegtem, borzasztó volt a sötétben menni a néptelen, kihalt utcán. Anyám arra tanított, hogy ilyenkor mindig az út közepén menjek, mert ott belátható a környezet.Megfogadtam..Megértem a félelmeidet..
Korábban írtam is erről egy verset:
Veled is megtörténhet
2016. augusztus 12. - Látogatók száma: 33
( Rondo )
Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Ilona
Korábban írtam is erről egy verset:
Veled is megtörténhet
2016. augusztus 12. - Látogatók száma: 33
( Rondo )
Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Ilona
Régebben nem volt bennem félelem.Este 10 után a buszmegállótól sokszor egyedül caplattam haza,ma már nem mernék.Más világot élünk.
Ezt a filmet pedig meg fogom nézni. :-)