Ne siess úgy!
2017. február 28.
Pedig olyan ragyogó időnek indult? Mindhárman felkerekedtünk és egy kellemes nap elé néztünk sógornőm, lányom és jómagam.
Jó kis laza séta után végre megérkeztünk a rég nem látogatott telkünkre. Sógornőm óvatosan kinyitotta a háza vasajtaját attól való félelmében, hátha nem oda illő valami, vagy valaki ugrik a nyakába, odaparancsolt maga mellé strázsálni…Ezen izgalmas percek után, és amikor már mindent rendben talált, el is felejtette, hogy én még ott toporgok izgatottan mellette.
Megnyugodtam, hogy nagyobb baj, minthogy egy műanyag lavórja a hosszú és hideg telet kevésbé bírta ki és feladta, említésre méltó dolog nem történt, magára hagytam.
Folytathattam végre felfedező utam, mert nem kevesebb majré, mint benne volt az imént, szorult közben belém is. Várakozással néztem elébe, mint mindig, és miután meggyőződtem, hogy minden ugyanúgy van, érintetlen, ahogy hagytam utoljára és felesleges volt az aggodalom, hogy másnak esetleg e tájék mást jelentett, mint nekem, azt leszámítva, hogy kisebb csendélet fogadott a házon belül, miután kinyitottam és kívül, nem teketóriáztam tovább. Ledobtam a hátizsákom, mint szoktam és nekiveselkedtem. Ettől kezdve nem is volt jó ideig más szerszám a kezemben, mint seprű és gereblye, amíg a ház körül sikerült összehoznom vagy tizenkét kupac diófalevelet.
Úgy látszik - gondoltam, nekem már csak ez a sors jutott!
Már kezdtem volna jól érezni magam és egyet megpihenni a napon.., de egyszer csak felkapott a szél és ledobott a kert végébe, mint valami falevelet… Nagy nehezen feltápászkodtam és igyekeztem ellenállni, de az csak kavarta-kavarta a fejem, mígnem kénytelen voltam pártában folytatni tovább a tereprendezést. (Itt szerettem volna kicsit kiszínezni a dolgot, de per pillanat csak a rozsdabarna falevelek és az örökzöld színek domináltak. Sehol egy szál virág, egy színfolt, csak az emlékezetemben.)
A türelem rózsát terem! De még szebb lesz, ha meg is metszem előbb, éppen eleget nyújtózkodott, kapaszkodott felfelé és a ruhánkba a futórózsám. Hasonló sorsra jutott a folyondár, és az annyira imádott vadszőlő is, és az elszáradt krizantímjaimról sem feledkezhettem el, egy picit félretéve a csalódást, hogy muszáj lesz kivárnom, amíg virágba borulnak az almafák… Mi az, az egy-két hét a hosszú hideg tél és a három hónap várakozáshoz képest?
Hát ennyi fért bele mindössze a mai napba, abba a két órába, amit erre szántam. Minek az a nagy sietség? Holnap is lesz nap?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Sanda
Jó a cím.
Olyan Almodovar-os.
Hú, de pocsék ma az idő! Esik is, fúj is. Pfuj! :-)
Inkább olyan Charlie-s a címe... "Az légy, aki vagy! Érezd jól magad!..."
https://www.youtube.com/watch?v=M2c0dvUjDMQ
Olyan Almodovar-os.
Válasz erre: Ilona
Lesz Évikém, csak esővel...Épp' most írtam...:-)