Nem szokta a kutya a szántást
2017. február 27.
Így szól a mondás,ha valaki olyasmibe vág amit nem szokott csinálni és jól kifárad benne vagy sokat panaszkodik.
Most én jártam így.Hosszú volt a tél,a bezártság és már nagyon mehetnékje van ilyenkor az ember lányának.Napok óta szép az idő és napközben kellemesebb a hőmérséklet is.Mivel túl vagyok a betegeskedésen is,már nagyon vágytam ki.
Reggel deres volt a szomszéd ház teteje,ezért délelőtt végeztem a benti munkáimat.Ebéd után aztán,amikor jóval feljebb kúszott a hőmérő higanyszála, nekivágtam és elkezdtem rendet tenni az előkertben.Összegereblyéztem több kosárnyi gazt,levágtam az ősszel ott maradt krizantém szárakat,a pünkösdi rózsa leszáradt levelét és mindent lehordtam a kertbe,egy részét elégetni,egy részét a komposztra.Jóleső érzés volt látni ahogy változik,tisztul a terület.És itt is láthattam hogy itt-ott már megindultak a tavaszi virágaim.A tulipánnak már 3 centis a levélkéje,kukucskál a jácint és a nárcisz is.Most már melengetheti őket a napocska.A hidegtől,fagytól némiképp védett helyen vannak.Amikor kész voltam és elraktam a kerti szerszámokat,jólesően nyugtáztam,ennyivel is előrébb vagyok.
Aztán...A lakásban levettem a kinti ruhákat és kényelmesen elnyúltam a heverőm,hanem amikor fel akartam állni,na az már nehezebben ment!Bizony olyan izomlázam lett,a hajlongástól,guggolgatástól,amilyet már régen éreztem.Hát igen sokáig tespedtem bent,elszoktak az izmaim is a kinti munkától.Egyből eszembe jutott a mondás :"Nem szokta a kutya a szántást" :)
Vigyázat, a kinti munkát csak fokozatosan!
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy kis eső megzavarhatja a kerti munkákat, elromlik az idő.
Sebaj,van azért mit csinálni,nem unatkozom :)
Szia, Anyu!
Nagyon szorgalmas vagy, ha már ebben az időben elkezded a kerti munkát!
Igazad van, csak fokozatosan szabad terhelni magunkat.
Nekem a tavaszi nagytakarítás jutott az eszembe, amit elkezdtem, de nem sietek vele, mert úgysem csinálja meg helyettem senki.
Puszi: Yolla
Én a tavaszi Nagy takarításról már leszoktam.Inkább kisebb léptekkel takarítok folyamatosan.Igaz vannak nagyobb dolgok,mint az ablakpucolás,azt még halogatom,annál is inkább mert tegnap óta esőre váltott az idő.Bizony az erőnket be kell osztani.Amit nem csinál meg helyettünk senki,azzal meg minek sietni.Jó takarítást,erődhöz mérten!
Puszi
Nagyon szorgalmas vagy, ha már ebben az időben elkezded a kerti munkát!
Igazad van, csak fokozatosan szabad terhelni magunkat.
Nekem a tavaszi nagytakarítás jutott az eszembe, amit elkezdtem, de nem sietek vele, mert úgysem csinálja meg helyettem senki.
Puszi: Yolla
A legjobbkor érkezett a figyelmeztetés és én be is szeretném tartani a fokozatosság elvét, mert még tavalyról emlékszem rá. Éppen ezért azt tervezem, hogy csak csipegetni fogok holnap szép idő ide vagy oda. Két órát szándékozom kint lenni, leszámítva a hosszú sétautat a kertig. Szemrevételezem a terepet, attól remélhetőleg nem lesz izomlázam, de hogy fáradtság nélkül nem úszom meg így sem hazafelé, az szinte biztos, de hát erre vártam három hónapot! :-)
Anyu, ahogy ismerlek, holnap már kutya bajod, és a legjobban teszed, ha "rádolgozol". Állítólag az is segít.
Vigyázz is,csak fokozatosan lendülj bele a kertészkedésbe!
Puszi
Én is ebben a cipőben járok, jó Neked, hogy lehet majd égetni. Én a kupacokat egyik helyről hordom a másikra, talán a jövő hónap végén elviszik...Tény, hogy be kell osztani az erőt, nagyon fárasztó a mozgás a téli tespedtség után. Vigyázz magadra! :-)
Puszi
Kedves Anyu!
Anyám szerint abban nincs is köszönet, ha olyasmibe fogok bele, amit nem szoktam csinálni. Nem is hagyja. Éppen ezért a ténykedésem abban ki is merül, hogy kísérem, amerre csak jár, és a nyomában lépkedek. Tudom, hogy ezt nem szereti, de szüksége van egy "pallérra", aki időnként felrázza, noszogatja, vagy éppen leállítja, ne legyen annyit a napon. Igencsak fárasztó tud lenni, és kimerítő, hogy percig sem tud megülni és folyton keresnem kell. A szőlősorok között általában megtalálom, ugyanis nagyon jó nyomkövető vagyok, igyekszem nem szem elől téveszteni. :-)
Kriszti
Puszi
Anyám szerint abban nincs is köszönet, ha olyasmibe fogok bele, amit nem szoktam csinálni. Nem is hagyja. Éppen ezért a ténykedésem abban ki is merül, hogy kísérem, amerre csak jár, és a nyomában lépkedek. Tudom, hogy ezt nem szereti, de szüksége van egy "pallérra", aki időnként felrázza, noszogatja, vagy éppen leállítja, ne legyen annyit a napon. Igencsak fárasztó tud lenni, és kimerítő, hogy percig sem tud megülni és folyton keresnem kell. A szőlősorok között általában megtalálom, ugyanis nagyon jó nyomkövető vagyok, igyekszem nem szem elől téveszteni. :-)
Kriszti
Anyu, ahogy ismerlek, holnap már kutya bajod, és a legjobban teszed, ha "rádolgozol". Állítólag az is segít.