A csodálatos Bükk
2017. május 21.
A csodálatos Bükk vendége voltam egy hétvégére. A hétvége javát háborítatlan természeti közegben töltöttem, vasárnap Bogyó kutyámmal nagy túrára indultunk délelőtt. Végül késődélutánra leértünk Egerbe, ahol egy darab ideig várakoznom kellett.
Leültem hát a kőlépcsőre, Bogyó lefeküdt, s pillanatok alatt elaludt mellettem, miután megmaradt két almánkat igazságosan elosztottuk (én megettem az almát, ő meg a csutkát). Nem tudtam, meddig kell majd várakoznom, mindenesetre igen kényelmes ülés esett ott törökülésben azon a lépcsőn, meleg napsütésben.
Ülök, meditálok, mosolyogva olvasztom be tudástáramba az aznap szerzett új tapasztalatokat. Egyszerre megjelenik előttem egy csapat gyerek, mindenféle korú. Elsőként egy kilencéves-forma cigánygyerek lép oda, csodálkozva rám néz, s kérdi:
- Há maga meg miccsinál itten?
- Ülök – mondom.
- Aztat látom, de mitteccik csináni?
- Ülök, kedvesem – mondom neki, ekkor már mosolyogva.
- Idevalósinak teccik lenni?
- Nem.
- De akkó mér ül itten?
- Várok.
Ekkor ér oda egy kicsivel idősebb cigánygyerek, s nem hallván az előzményeket, kérdi:
- Há maga meg miccsinál itten?
- Ülök.
- És még miccsinál?
- Várok.
S ekkor, megdöbbenésemre, azt kérdi:
- Ez amollyan maditáció? – nocsak, mit nem tudnak ezek a mai fiatalok!!!
- Igen, afféle – válaszolok egyre inkább mosolyogva.
- S aztat hogy kell csinnáni?
- Ülj le.
- Itten?!?
- Bárhol.
- S még miccsinájjak?
- Ne gondolj semmire. Csak ülj le. - Ezt úgy látszik első hallásra nem sikerül megemésztenie...
Egy kicsit összezavarodva csak annyit mondanak (ekkor már van körülöttem vagy nyolc gyerek):
- No további jó maditációt kiskezicsókolom!
S mennek tovább mosolyogva, s én megsimogatom Bogyót, hogy lám, ma is tapasztaltunk valami újat.
- Zaka Dominika: Szabadon -
Forrás:
https://www.facebook.com/zakadominika/
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Aranyos a tortenet. Bogyo hogy van? :)
Töröm a fejem, mi is volt a főhős neve, de rég olvastam a könyvet?! A történetre még emlékszem, nem jó a vége..., de hát a nevek...