Következtetés:
2017. augusztus 16.
Magam sem tudom, miért, ma olyan mosolygós napom van. Csendesen somolygok, mint egy fakutya. Igaz, ami igaz,elég nehéz időszakon vagyok túl- bár még a közepe felé mocorgok-
azt hittem, nem tudom soha megoldani gondjaimat, elkeseredtem, beburkolóztam a kilátástalanságba.
Aztán a nagyja mégis megoldódott. Erre gondoltam, ezen mosolyogtam. Mert valahogy mégis minden megoldódik. Türelem és kitartás kérdése az egész. Nagy akarat és kis szerencse kell ahhoz, hogy a megoldás jó legyen!
Ezt csak úgy írtam...
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Nahát?!
Kedves Ilike!
Csatlakozom a köszöntőkhöz, és bár, kissé elkésve, de nem elfelejtve kívánok sok boldogságot a neved napján!
Puszillak! :-)
Puszim!
Kedves Ilike!
Csatlakozom a köszöntőkhöz, és bár, kissé elkésve, de nem elfelejtve kívánok sok boldogságot a neved napján!
Puszillak! :-)
Válasz erre: Sanda
Isten éltessen, Ilona, a neved napján!
Válasz erre: Cathy
Irasod epp a legjobb pillanatban erkezett, hogy kicsit osszekapjam magam. :)
Válasz erre: zsoltne.eva
Én inkább egy mosolygó cincogóra asszociálok, mert az van előttem képben. Akinek sikerült megoldani a gondjai nagyobbik részét. Végre egy jó hír!
Puszi!
Válasz erre: Sanda
Sors bona, nihil aliud, ugye, Ilonám.
de ez nem minden,
a célhoz kell kitartás! :-)
Puszi!