Ablakpucolás
2017. augusztus 21.
Drága férfitársaim, ezúton szeretném közhírré tenni, hogy az ablakpucolás igenis férfimunka. Mégpedig a keményebb fajtából.
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta
(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakamba szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Yollám, tíz év múlva már átengeded..:-)
Puszi, Ilona
Viszont az természetes, egyre inkább érzem, nincs nagy mellényem, amikor erre sor kerül. De vannak jól bevált pótolhatatlan eszközeim, amit semmi kincsért nem adnám ki a kezemből. :-)
Kedves Ilikém!
Az ablakpucolást nem engedem át a páromnak, csak a függöny leszedését és felrakását, ami miatt hallgatnom kell a morgolódását. De tudom, hogy azt is szeretetből teszi.
Puszi: Yolla
Puszi, Ilona
Az ablakpucolást nem engedem át a páromnak, csak a függöny leszedését és felrakását, ami miatt hallgatnom kell a morgolódását. De tudom, hogy azt is szeretetből teszi.
Puszi: Yolla