- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Elvesztettem, a szerelmem. Azt a férfit, akit szeretek. Fáj minden lélegzetvétel, kétségbeesett minden gondolatom. Nem tudom, hogyan tovább Nélküle.
Pedig él, csak mással.
Sose ígért, sose áltatott.... bennem mégis élt titkon a remény, hogy hátha egyszer rájön, hogy én kellek neki.
De nem jött rá. Most pedig "magamra" hagyott....mert mennie kellett, arra a helyre, amit választott, akit választott.
Én rontottam el mindent, hisz nem tudott bízni bennem.... és ezt csak magamnak köszönhetem. Elrontottam mindent! És nem lehet már jóvátenni semmit sem!
A jövő nincs kőbe vésve ugyan, de a reményem, és a hitem is magával vitte, mikor "elment".
Szívem, ha olvasod: sajnálok mindent, és ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekék....
fel
le
Csak ez nem az a mese, hogy: Boldogan éltek, míg meg nem haltak!
Sajnos. Tudtam, hogy vége lesz egyszer....de erre nem lehet felkészülni.... persze a szívem mélyén sose akartam, hogy vége legyen. De úgymond másodiknak, titkosnak lenni nem nagy kiváltság....
Így már a remény is elveszett, hogy kilépjek ebből a "beosztásból". Más, a régi, a megszokott kellett Neki. Megértem. Csak nehéz. Nagyon! Bőgnék állandóan, pedig most erősnek kell mutatnom magam.
Csak most minden rossz egyszerre jött! Nem elég egy, ahogy megindul a sor sorra jönnek.... és nem tudom, mikor áll meg. És én mikor állok meg? Engem is magával fog sodorni? Néha jobb lenne! A gyerek miatt nem kívánhatom ezt.
Minden rossz ellenére: imádom ŐT!
"Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott, Rám tán halálos volt a játék, Magának érte taps jutott. Így osztják a babért a földön, Hol a szív sorsa siralom... ...Hány ily darab játszódott már le Ezen a monstre-színpadon?! "/Ady Endre/
fel
le
Elvesztettem, a szerelmem. Azt a férfit, akit szeretek. Fáj minden lélegzetvétel, kétségbeesett minden gondolatom. Nem tudom, hogyan tovább Nélküle.
Pedig él, csak mással.
Sose ígért, sose áltatott.... bennem mégis élt titkon a remény, hogy hátha egyszer rájön, hogy én kellek neki.
De nem jött rá. Most pedig "magamra" hagyott....mert mennie kellett, arra a helyre, amit választott, akit választott.
Én rontottam el mindent, hisz nem tudott bízni bennem.... és ezt csak magamnak köszönhetem. Elrontottam mindent! És nem lehet már jóvátenni semmit sem!
A jövő nincs kőbe vésve ugyan, de a reményem, és a hitem is magával vitte, mikor "elment".
Szívem, ha olvasod: sajnálok mindent, és ha tehetném visszaforgatnám az idő kerekék....
Csak ez nem az a mese, hogy: Boldogan éltek, míg meg nem haltak!
Sajnos. Tudtam, hogy vége lesz egyszer....de erre nem lehet felkészülni.... persze a szívem mélyén sose akartam, hogy vége legyen. De úgymond másodiknak, titkosnak lenni nem nagy kiváltság....
Így már a remény is elveszett, hogy kilépjek ebből a "beosztásból". Más, a régi, a megszokott kellett Neki. Megértem. Csak nehéz. Nagyon! Bőgnék állandóan, pedig most erősnek kell mutatnom magam.
Csak most minden rossz egyszerre jött! Nem elég egy, ahogy megindul a sor sorra jönnek.... és nem tudom, mikor áll meg. És én mikor állok meg? Engem is magával fog sodorni? Néha jobb lenne! A gyerek miatt nem kívánhatom ezt.
Minden rossz ellenére: imádom ŐT!
"Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott, Rám tán halálos volt a játék, Magának érte taps jutott. Így osztják a babért a földön, Hol a szív sorsa siralom... ...Hány ily darab játszódott már le Ezen a monstre-színpadon?! "/Ady Endre/
Hát ez is eljött. Közös fenyőfa vásárlás a gyerkőccel, majd sütés-főzés.... most érti először, h mi is zajlik körülötte.
Szóval kellemes ünnepeket és Békés, boldog új évet kívánok minden kedves írónak, olvasónak!
ui: Ő azért hiányozni fog!
Egy oka van annak, hogy nem írogatom már ide a szomorú, és kevésbé szomorú gondolataim, ugyanis Vele osztom meg, írásban ezeket!
Bocsi ezért, de így jobb, mert sokkal több mindent meg tudunk beszélni.
Hát ennyi.
azért néha ellátogat majd ide, h mi újság veletek.
Szép napot!
