- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ráadásul Vele kapcsolatosak voltak.
Az egyik kedden éjjel volt, amikor is azt álmodtam, hogy a "dolgozóba" voltam, és megláttam Őt illetve az egyik kollégánkat, akik háton fekve a napon "süttették" a hasukat csukott szemmel. Én rájuk köszöntem, de egyikük se vett rólam tudomást... így csalódottan tovább indultam.
Nagyon rossz érzés volt mikor felébredtem, és félelem is volt bennem, hogy végül ez lesz velünk, vagyis, hogy eltávolodunk egymástól és teljesen közömbös lesz velem.
A másikat csütörtök éjjel álmodtam. egy erdőben voltam, ahol emberek kerestek egy oroszlánt...aztán meg is találták. Én olyan helyen voltam, hogy ők nem láttak engem, és én is csak a hangjukat hallottam. Aztán valahogy mégis találkoztam Vele ott az erdőben, és mondta, hogy itt és itt találkozzunk... én oda mentem, ahova Ő mondta, de Ő nem volt ott. Kétségbeesve kerestem, de sehol nem találtam.
Hát úgy látszik ez a nyomasztó álmok hete. Mért is lenne más, hisz látni se látom, beszélni se ...
fel
le
Ezt a bejegyzést másolom, szóval nem a saját írásom, de nagyon-nagyon közel áll hozzám ez a felfogás- ezért is ragadott meg annyira.... és gondoltam mással is megosztom:
Azt mondják...
2011.10.15. 23:28 | Ryoko |
"A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol."
Ha ezek közül csak egy is hiányzik, megette a fene, nincs értelme küzdeni. Egyetlen olyan kapcsolatom volt, ahol nem keresgéltem más "megoldást", "helyettesítő terméket" vagy tevékenységet, egyszerűen jól és teljesnek éreztem magam benne. De vajon én is teljessé tettem a másik felet? Elég volt az, amit az én külsőm, az én lényem és személyiségem és a testem nyújtott neki?
Hiába helyes egy pasas és baromi jó az ágyban, ha a természete nem jön ki az enyémmel. Ha nem tudom magam mellett hosszú távon elviselni - akár örökké, ahogy azt régen éreztem másnál, akivel minden olyan természetes és kellemes volt. Nem éreztem mindennapi küzdelemnek az együttélést, illetve magamat sem kellett ...
fel
le
T. Magdi - Hiányzol
Veled lenni jó,
De ugyanakkor fáj is.
Hiányodat érzem,
Alig csak, hogy elmész.
Felkavar az élmény,
Fáj a szívem nyomban.
Túl jó vagy hozzám,
Hiányod ezért van.
Tudom, hogy jövője,
Nem lesz az egésznek.
Józan pillanatomban,
Felrúgnám az egészet.
A szívemnek parancsolni,
Mivel nem tudok.
Alig várom már,
A legközelebbi pillanatot.
fel
le
Itt bent, belül a fejemben lehet a baj. Tegnap még mosolyogva indultam el, ma pedig szinte végigbőgtem az utat a munkahelyig. Hogy változhat meg bennem minden ennyi idő alatt???? és külsőként szemlélve a dolgokat nem is történt semmi különös....
külsőként igen, így látom, de nem így érzem.... volt egy találkozónk tegnap, én kezdeményeztem....jól is alakult minden, de mikor elvátak útjaink mégis elsírtam magam....
pedig előtte nap még mosolyogtam az elválás után is....
mi történhetett??? elképzeléseim vannak, de nem értem mért éritenek ennyire érzékenyen a dolgok? egyszerűen már útálom magam! Mert hiába áll Ő mellettem, és segít amennyire csak tud, már úgy érzem a "bolhából is elefántot" csinálok.... a mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokat képes vagyok felnagyítani...és rögtön azon agyalok, hogy mit rontottam el.
Lehet azért,mert a tegnapi búcsúcsók rövidebb volt, mint előző nap? Lehet azért, mert nem éreztem azt a nyugodtságot mellette, mint előző nap?
Lehet ...
fel
le
Az utolsó segélykérő üzenet a nyugati világ felé: videó
http://www.youtube.com/watch?v=s9ZpoYggX10
és angol nyelven:
"This is Hungary calling, this is Hungary calling: the last remaining station calls to United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid in the form of parachute troops over the trans-Danubian provinces. For the sake of God and freedom -- help Hungary!"
és az East együttestől:
http://www.youtube.com/watch?v=S-vBfcfJ-0s&feature=related
Ráadásul Vele kapcsolatosak voltak.
Az egyik kedden éjjel volt, amikor is azt álmodtam, hogy a "dolgozóba" voltam, és megláttam Őt illetve az egyik kollégánkat, akik háton fekve a napon "süttették" a hasukat csukott szemmel. Én rájuk köszöntem, de egyikük se vett rólam tudomást... így csalódottan tovább indultam.
Nagyon rossz érzés volt mikor felébredtem, és félelem is volt bennem, hogy végül ez lesz velünk, vagyis, hogy eltávolodunk egymástól és teljesen közömbös lesz velem.
A másikat csütörtök éjjel álmodtam. egy erdőben voltam, ahol emberek kerestek egy oroszlánt...aztán meg is találták. Én olyan helyen voltam, hogy ők nem láttak engem, és én is csak a hangjukat hallottam. Aztán valahogy mégis találkoztam Vele ott az erdőben, és mondta, hogy itt és itt találkozzunk... én oda mentem, ahova Ő mondta, de Ő nem volt ott. Kétségbeesve kerestem, de sehol nem találtam.
Hát úgy látszik ez a nyomasztó álmok hete. Mért is lenne más, hisz látni se látom, beszélni se ...
Ha volna értelme:
elmondanám a vágyaimat Neki
ha volna értelme:
közös életet álmodnék Vele
ha volna értelme:
küzdenék érte
Ha volna értelme:
feladnék minden biztosat érte
ha volna értelme:
neki adnám az életem
Ha volna értelme:
elmondanám Neki, hogy SZERETEM
ha:
volna értelme...
Itt bent, belül a fejemben lehet a baj. Tegnap még mosolyogva indultam el, ma pedig szinte végigbőgtem az utat a munkahelyig. Hogy változhat meg bennem minden ennyi idő alatt???? és külsőként szemlélve a dolgokat nem is történt semmi különös....
külsőként igen, így látom, de nem így érzem.... volt egy találkozónk tegnap, én kezdeményeztem....jól is alakult minden, de mikor elvátak útjaink mégis elsírtam magam....
pedig előtte nap még mosolyogtam az elválás után is....
mi történhetett??? elképzeléseim vannak, de nem értem mért éritenek ennyire érzékenyen a dolgok? egyszerűen már útálom magam! Mert hiába áll Ő mellettem, és segít amennyire csak tud, már úgy érzem a "bolhából is elefántot" csinálok.... a mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokat képes vagyok felnagyítani...és rögtön azon agyalok, hogy mit rontottam el.
Lehet azért,mert a tegnapi búcsúcsók rövidebb volt, mint előző nap? Lehet azért, mert nem éreztem azt a nyugodtságot mellette, mint előző nap?
Lehet ...
