- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
ui.: még jó, hogy Ady párti vagyok...oszt itt ez a sok
fel
le
Tegnap még nem éreztem úgy, hogy említésre méltó a nem túl kellemes(az érzések miatt, amit kiváltott, nem a helyzet miatt volt kellemetlen álom), de az elmúlt éjjel folytatódtak a "megpróbáltatásaim".
Még leírni is nehéz, mert megrémülök, ha rá gondolok. Egy ideig foglalkoztam álom-fejtéssel, és tudom, hogy minden álom szimbolikus jelentésű, és mindenkinek mást jelentenek az álmokban megjelent képek. Módszereket is olvastam arra, hogyan lehet megfejteni az álmok jelentését, és próbálkoztam is vele....sőt volt, hogy sikerült is, és segített megértetni a miért-eket.
Sajna az utóbbi időben, már ez se megy nekem...szóval van egy módszer, ami arról szól, hogy úgymond el kell beszélgetni az álombéli szereplőkkel. Először nem akartam hinni, hogy lehet ilyet csinálni, de lehet. Ezt írásban kell tenni, és feltenni az álomszereplőnek egy kérdést, majd tovább fűzni a beszélgetést....aztán csak úgy jönnek a mondatok....
Szóval ezzel a módszerrel próbálkoztam pár hónapja NÁLA, de ...
fel
le
amikor nem lehet fokozni egy kapcsolatot, amikor nem léphet feljebb a kapcsolat, amikor nem fokozhatók az érzések….amikor minden elveszett. amikor csak magadat okolod a történtekért, és magadban keresed a hibát…. amikor bármit megadnál érte, a közös dolgokért bármire képes lennél, nem tudsz lépni, mert tudod, hogy úgyse változik semmi. amikor csak róla, vele érte álmodsz egy közös jövőről, amikor vele vagy csak Őt látod, és a külvilág megszűnik körülötted létezni…amikor eldobnád az érzéseid, annyira fáj a hiábavalóság, amikor a boldogságot csak mellette tudod elképzelni…. amikor csak ŐT akarod… és nem érdekel senki más…. amikor az Ő nevével alszol el, amikor az Ő nevével ébredsz….amikor aggodalommal gondolsz rá, hogy nehogy valami baja történjen! amikor hívni akarod, de nem lehet…amikor el akarod mondani neki, hogy szereted és őrülten akarod ŐT….de nem mondasz semmit, mert nincs értelme semminek…hiába tudja, hiába érzi, hogy fontos vagy neki….Ő mást szeret és mással éli az életét….
az ...
fel
le
Petőfi után szabadon mondhatnám: szeretem....de ne így van.
Mindig az elmúlást juttatja az eszembe. Ő szerinte: tele van érzelmekkel...mondtam neki a tavasz is.... így 1-1.
Szóval az évszak is az elmúlást "hozza", úgy ahogy a találkozások lehetősége is. Egyenlőre nincs tovább. De most nem is élem meg olyan nagy tragédiának, mint idáig, mert életem legszebb nyarát kaptam Tőle.
Sok-sok szép és felejthetetlen emlékkel. Most olyannyira tele vagyok ezekkel az emlékekkel, hogy, már szinte sok is. Valahogy úgy vagyok velük, hogy : a jóból is megárt a sok (milyen igaz mondás!)
Visszagondolok az együtt töltött időre, felidézem az emlékeket, az érzéseket, az illatokat, az érintéseket, a csókokat(még mindig ez a legfelejthetetlenebb Tőle), a vágyakat...
Felidézem a legelső találkozást, mikor annyira zavarban voltam, és hosszú időbe tellett, mire meg tudtam nyugodni az ölelésétől...akkor szó szerint majd ki ugrott a szívem a helyéről...
Aztán az egymásra hangolódás fokozatait... ...
fel
le
Ha szeretne is, már késő lenne...
neki más élete van, aminek én nem vagyok a részese. Tudom, hogy el kell engednem... hisz nincs jogom magamnak akarni.
Fáj. Tudom, hogy erről szólnak mostanában a bejegyzéseim, és unalmas lehet már kívülállóként olvasni... de nem is tudom mi lenne velem, ha nem lennék képes kiírni magamból...
Tegnap pedig rám tőrt a felismerés:
nem változnak a dolgok...Vele kapcsolatban már nem. Mindent megkaptam Tőle, amit csak lehetett.
Nincs értelme várni arra, hogy változzanak a dolgok.
Nem jól ítéltem meg a helyzetet, mikor elhittem, hogy elég ha ott leszek Neki...ott voltam, és vagyok is, de már tudom, hogy nem lesz semmi sem másképp.
Pedig szeretem, mint még soha senkit. talán egy kicsit Ő is engem.
De most feladom.Mert nincs értelme hinni benne. A gondolat "teremtő ereje" itt nem sokat ér. És hiába hiszek benne...itt már reménytelen minden.
Köszönök Neki mindent, amit adott nekem, köszönöm az érzéseket, a gyengédséget, a törődést, az ...
fel
le
Juhász Gyula: Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
amikor nem lehet fokozni egy kapcsolatot, amikor nem léphet feljebb a kapcsolat, amikor nem fokozhatók az érzések….amikor minden elveszett. amikor csak magadat okolod a történtekért, és magadban keresed a hibát…. amikor bármit megadnál érte, a közös dolgokért bármire képes lennél, nem tudsz lépni, mert tudod, hogy úgyse változik semmi. amikor csak róla, vele érte álmodsz egy közös jövőről, amikor vele vagy csak Őt látod, és a külvilág megszűnik körülötted létezni…amikor eldobnád az érzéseid, annyira fáj a hiábavalóság, amikor a boldogságot csak mellette tudod elképzelni…. amikor csak ŐT akarod… és nem érdekel senki más…. amikor az Ő nevével alszol el, amikor az Ő nevével ébredsz….amikor aggodalommal gondolsz rá, hogy nehogy valami baja történjen! amikor hívni akarod, de nem lehet…amikor el akarod mondani neki, hogy szereted és őrülten akarod ŐT….de nem mondasz semmit, mert nincs értelme semminek…hiába tudja, hiába érzi, hogy fontos vagy neki….Ő mást szeret és mással éli az életét….
az ...
Petőfi után szabadon mondhatnám: szeretem....de ne így van.
Mindig az elmúlást juttatja az eszembe. Ő szerinte: tele van érzelmekkel...mondtam neki a tavasz is.... így 1-1.
Szóval az évszak is az elmúlást "hozza", úgy ahogy a találkozások lehetősége is. Egyenlőre nincs tovább. De most nem is élem meg olyan nagy tragédiának, mint idáig, mert életem legszebb nyarát kaptam Tőle.
Sok-sok szép és felejthetetlen emlékkel. Most olyannyira tele vagyok ezekkel az emlékekkel, hogy, már szinte sok is. Valahogy úgy vagyok velük, hogy : a jóból is megárt a sok (milyen igaz mondás!)
Visszagondolok az együtt töltött időre, felidézem az emlékeket, az érzéseket, az illatokat, az érintéseket, a csókokat(még mindig ez a legfelejthetetlenebb Tőle), a vágyakat...
Felidézem a legelső találkozást, mikor annyira zavarban voltam, és hosszú időbe tellett, mire meg tudtam nyugodni az ölelésétől...akkor szó szerint majd ki ugrott a szívem a helyéről...
Aztán az egymásra hangolódás fokozatait... ...
Ha szeretne is, már késő lenne...
neki más élete van, aminek én nem vagyok a részese. Tudom, hogy el kell engednem... hisz nincs jogom magamnak akarni.
Fáj. Tudom, hogy erről szólnak mostanában a bejegyzéseim, és unalmas lehet már kívülállóként olvasni... de nem is tudom mi lenne velem, ha nem lennék képes kiírni magamból...
Tegnap pedig rám tőrt a felismerés:
nem változnak a dolgok...Vele kapcsolatban már nem. Mindent megkaptam Tőle, amit csak lehetett.
Nincs értelme várni arra, hogy változzanak a dolgok.
Nem jól ítéltem meg a helyzetet, mikor elhittem, hogy elég ha ott leszek Neki...ott voltam, és vagyok is, de már tudom, hogy nem lesz semmi sem másképp.
Pedig szeretem, mint még soha senkit. talán egy kicsit Ő is engem.
De most feladom.Mert nincs értelme hinni benne. A gondolat "teremtő ereje" itt nem sokat ér. És hiába hiszek benne...itt már reménytelen minden.
Köszönök Neki mindent, amit adott nekem, köszönöm az érzéseket, a gyengédséget, a törődést, az ...
