- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
De hogyan is mondhatnám el neki, hogy mi a baj? hogyan mondhatnám a szemébe, hogy szeretem, és az fáj, hogy Ő nem így érez...hogyan mondhatnám el neki, hogy fáj a hiábavalóság, és fáj, hogy bármit teszek, Ő nem fog úgy érezni, ahogy én. Nem mondhatom el Neki, hogy imádom minden porcikáját , szeretem minden mozdulatát, a közelségét, az érintéséért majd meg "halok"...nem mondhatom el Neki, hogy szeretek vele lenni, szeretem hallgatni, szeretek csak úgy mellette feküdni, szeretek lopva ránézni, és elmosolyodni...
de hogyan mondhatnám el ezeket Neki?
Hiába kérdezi, hogy mi a baj, nem mondhatod el neki az igazat, mert mert...mert Ő nem így érez. Tudom, mert tudja, hogy én hogy érzek iránta...sajnos tudja. Már bánom, hogy tudja. Bárcsak ne tudná! És bárcsak ne látná a könnyeimet! Bárcsak ne érezné, hogy valami bánt!
Mikor belebonyolódtunk ebbe, tudtam, hogy fel kell adnom az érzéseimet, és nem törhetnek a felszínre, ha Vele vagyok. Most mégse voltam elég erős, pedig tudom, ...
fel
le
Igen, igen igeeeen!
Találkoztunk!!!!! és az, hogy ilyen spontán volt,-vagyis amikor felhívott, már úton voltam hazafelé, teljesen lemondva a találkozó lehetőségéről- nem volt időm agyalni...csak feléje venni az irányt...és élvezni a Vele töltött időt.
Átadtuk magunkat egymásnak, és a lehető legtermészetesebben jöttek a dolgok mindkettőnk részéről...olyan összeszokott párként. Asszem ilyet már írtam az előzőekben....hát, mint "ágyastársak", már eléggé egymásra vagyunk hangolódva.... és a legjobb, hogy egyikőnk se akarja befejezni....még nem....
a koncert sajna nem jött össze, de ez a röpke találkozó kárpótolt érte....végül is, sokkal jobb időtöltés volt, mint egy zsúfolt helységben, dübörgő zenét hallgatni!
fel
le
TŐLE kaptam megint szép emlékeket, amikre nagyon jó lesz majd a jövőben visszagondolni...
újra találkoztunk, és olyan felszabadult volt....kicsit ivott előtte(1-2 pohár sört szóval tényleg nem sokat)....és ettől olyan közvetlen volt....mindig így kéne....
de tényleg, olyan jó volt, ahogy szorosan átölelt, mikor már kettesben voltunk, szinte fájt az ölelése....közben pedig csókolta a nyakam és a vállam, majd a csókja a számra....vágyakozó, sőt követelőző volt...de csak gyengéden... és ahogy simogatott...és a hajamba túrt....úúúútáloooom, de neki elnéztem, mert vágyakozó és szenvedélyes volt...és ujjaink összefonódtak, olyan jó volt érezni a szorítását, az ujjai simogatását....annyira felemelő érzés volt!
imádooooom!
minden pillanatban érintett, és még azt is kérte, hogy nézzek a szemébe....tudjátok mielőtt....áh, nagyon tuti volt!!!!!!
csodálatos volt minden, az utána való beszélgetés is. Annyira nem akartam ott hagyni Őt.... mikor felhívott, hogy épségben elindultam-e, jó érzés ...
fel
le
Ezt írtam-57 perc nézés-után NEKI(egyelőre el nem küldve):
"hát nem látod a párhuzamot! a film főszereplője és köztem??? hisz nekem is egy olyan szerepet kellett eljátszanom ahhoz, hogy „megkaphassalak”, ami nem én vagyok…. persze bennem van, mert mindenkiben van egy másik én is….de ez az életben nem végződhet happy end-del…mert ez a valóság, a kib@szott valóság, ahol TE nem lehetsz az enyém…csak testileg…. a szerelmed sose kaphatom meg, mert neked kevés vagyok…mindenestől kevés vagyok. Neked más kell, aki nem is értékeli tán, hogy szereted. ..
Elbuktam, hiába próbáltam, nekem ez nem megy! kevés vagyok hozzá….de ha Te ezt tudtad, mért kínzol ezzel? mért mondtad, hogy nézzem meg???? hogy még jobban fájjon a kudarc????
szeretlek…. bármit teszel is! és gyűlölöm, hogy nem lehetsz az enyém. Nem, nem Téged, hanem magam gyűlölöm, amiért csak ennyire vagyok képes.
Arra, hogy kiessek a „szerepből”, és egy elveszett, riadt ember legyek melletted!
-A mesterrel való tánca után: Ez most ...
fel
le
Újabb sírási roham van rajtam, miután elbúcsúztunk... a szokásos csók, meg egy derék "szorítás", úgy, hogy két kézzel, megfogja két oldalról... imádooommm!
Többek közt ezt is, de a legjobban a csókját...
ezért is a cím....és persze mindent szeretek, ami VELE kapcsolatos. És ez a baj, megint azok a hülye érzések! Elég volt két csók Tőle, a vállamra és a nyakamra...és most kész vagyok! szerelmes vagyok! újra és újra...beleszeretek....
Ráadásul előtte megbeszéltük, hogy nem lehet mindig felfelé haladni, kell, hogy lefelé is menjen az út.... na de nem gondoltam, hogy pont most.
De úgyis jobb lesz! Tudom...csak most épp nem jó....
és csak hétfőn beszélhetek Vele újra....
Romantic: Hangszer a szívemben:
http://www.youtube.com/watch?v=dk5JLB1byAs
fel
le
De hogyan is mondhatnám el neki, hogy mi a baj? hogyan mondhatnám a szemébe, hogy szeretem, és az fáj, hogy Ő nem így érez...hogyan mondhatnám el neki, hogy fáj a hiábavalóság, és fáj, hogy bármit teszek, Ő nem fog úgy érezni, ahogy én. Nem mondhatom el Neki, hogy imádom minden porcikáját , szeretem minden mozdulatát, a közelségét, az érintéséért majd meg "halok"...nem mondhatom el Neki, hogy szeretek vele lenni, szeretem hallgatni, szeretek csak úgy mellette feküdni, szeretek lopva ránézni, és elmosolyodni...
de hogyan mondhatnám el ezeket Neki?
Hiába kérdezi, hogy mi a baj, nem mondhatod el neki az igazat, mert mert...mert Ő nem így érez. Tudom, mert tudja, hogy én hogy érzek iránta...sajnos tudja. Már bánom, hogy tudja. Bárcsak ne tudná! És bárcsak ne látná a könnyeimet! Bárcsak ne érezné, hogy valami bánt!
Mikor belebonyolódtunk ebbe, tudtam, hogy fel kell adnom az érzéseimet, és nem törhetnek a felszínre, ha Vele vagyok. Most mégse voltam elég erős, pedig tudom, ...
Igen, igen igeeeen!
Találkoztunk!!!!! és az, hogy ilyen spontán volt,-vagyis amikor felhívott, már úton voltam hazafelé, teljesen lemondva a találkozó lehetőségéről- nem volt időm agyalni...csak feléje venni az irányt...és élvezni a Vele töltött időt.
Átadtuk magunkat egymásnak, és a lehető legtermészetesebben jöttek a dolgok mindkettőnk részéről...olyan összeszokott párként. Asszem ilyet már írtam az előzőekben....hát, mint "ágyastársak", már eléggé egymásra vagyunk hangolódva.... és a legjobb, hogy egyikőnk se akarja befejezni....még nem....
a koncert sajna nem jött össze, de ez a röpke találkozó kárpótolt érte....végül is, sokkal jobb időtöltés volt, mint egy zsúfolt helységben, dübörgő zenét hallgatni!
TŐLE kaptam megint szép emlékeket, amikre nagyon jó lesz majd a jövőben visszagondolni...
újra találkoztunk, és olyan felszabadult volt....kicsit ivott előtte(1-2 pohár sört szóval tényleg nem sokat)....és ettől olyan közvetlen volt....mindig így kéne....
de tényleg, olyan jó volt, ahogy szorosan átölelt, mikor már kettesben voltunk, szinte fájt az ölelése....közben pedig csókolta a nyakam és a vállam, majd a csókja a számra....vágyakozó, sőt követelőző volt...de csak gyengéden... és ahogy simogatott...és a hajamba túrt....úúúútáloooom, de neki elnéztem, mert vágyakozó és szenvedélyes volt...és ujjaink összefonódtak, olyan jó volt érezni a szorítását, az ujjai simogatását....annyira felemelő érzés volt!
imádooooom!
minden pillanatban érintett, és még azt is kérte, hogy nézzek a szemébe....tudjátok mielőtt....áh, nagyon tuti volt!!!!!!
csodálatos volt minden, az utána való beszélgetés is. Annyira nem akartam ott hagyni Őt.... mikor felhívott, hogy épségben elindultam-e, jó érzés ...
Ezt írtam-57 perc nézés-után NEKI(egyelőre el nem küldve):
"hát nem látod a párhuzamot! a film főszereplője és köztem??? hisz nekem is egy olyan szerepet kellett eljátszanom ahhoz, hogy „megkaphassalak”, ami nem én vagyok…. persze bennem van, mert mindenkiben van egy másik én is….de ez az életben nem végződhet happy end-del…mert ez a valóság, a kib@szott valóság, ahol TE nem lehetsz az enyém…csak testileg…. a szerelmed sose kaphatom meg, mert neked kevés vagyok…mindenestől kevés vagyok. Neked más kell, aki nem is értékeli tán, hogy szereted. ..
Elbuktam, hiába próbáltam, nekem ez nem megy! kevés vagyok hozzá….de ha Te ezt tudtad, mért kínzol ezzel? mért mondtad, hogy nézzem meg???? hogy még jobban fájjon a kudarc????
szeretlek…. bármit teszel is! és gyűlölöm, hogy nem lehetsz az enyém. Nem, nem Téged, hanem magam gyűlölöm, amiért csak ennyire vagyok képes.
Arra, hogy kiessek a „szerepből”, és egy elveszett, riadt ember legyek melletted!
-A mesterrel való tánca után: Ez most ...
Újabb sírási roham van rajtam, miután elbúcsúztunk... a szokásos csók, meg egy derék "szorítás", úgy, hogy két kézzel, megfogja két oldalról... imádooommm!
Többek közt ezt is, de a legjobban a csókját...
ezért is a cím....és persze mindent szeretek, ami VELE kapcsolatos. És ez a baj, megint azok a hülye érzések! Elég volt két csók Tőle, a vállamra és a nyakamra...és most kész vagyok! szerelmes vagyok! újra és újra...beleszeretek....
Ráadásul előtte megbeszéltük, hogy nem lehet mindig felfelé haladni, kell, hogy lefelé is menjen az út.... na de nem gondoltam, hogy pont most.
De úgyis jobb lesz! Tudom...csak most épp nem jó....
és csak hétfőn beszélhetek Vele újra....
Romantic: Hangszer a szívemben:
http://www.youtube.com/watch?v=dk5JLB1byAs
