- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Na ez már a tavasz. Modjatok, amit akartok,de én meg vagyok gyöződve, hogy végérvényesen elköltözött a tél. Szépen süt a nap, máskor esik az eső, máskor meleg van, de mindenki a tavaszi bágyadtságra panaszkodik.
-Ez a franc tavaszi letargia, -nyafogott Jucika néni, aki félnormában injekciót ad,egész normában pletykál.-Ki vagyok teljesen,uram,azt megmondhatom. De,ha hiszi,ha nem , ez minden tavasszal így van. Mindenki most betegedik meg,rohannak a patikába,s gyúrassák magukba a vitaminokat. Meg minden,érti?
-Nem értem!-ismerem be.
Vesztemre. Este kilenc órakor még magyarázza nekem,hogy ez csak kélpzelgés,a legtöbb embernek nincs semmi baja. Méghogy grippa,meg hűlés,meg ...egy frászt,nyugtázza végül,s én reménykedem, hogy vége az egészségügyi eszmefuttatásnak. Dehogy vége. Már éppen indulnék dolgomra, amikor feljajdít. S ilyen szívtépően csak Jucika néni tud jajgatni.
-Valami baj van?-kérdem kétségbeesve. Hiszen az imént tetszett mondani, hogy az emberek csak tempóznak, nincs ...
fel
le
Egészen ki vagyok. S be!
Ezek a hollandok egyáltalán nem kimélték,amúgyis lazult idegállapotomat. Rendesen bevágtak négyet,csak úgy minden megerőltetés nélkül. De a legjobban nem is ez fájt,hiszen ők tették a dolgukat. Az volt a fájó,hogy a mieink,miért nem küzdöttek, támadta? Nyomát nem láttam a hirhedt magyar bátorságnak. Hát kérem, megmondom őszintén elvártam volna,hogy egy kicsit meghaljanak a fiúk ezekért a szép színekért.Most ne lovagoljunk azon,hogy ennyit tudunk.
Ennyit akarunk. Így helyes! Illetve nem helyes,de ez elfogadhatóbb magyarázat. Ha ilyenkor van egyáltalán magyarázat. Ilyen vereséget azzal se lehet magyarázni,hogy VB-döntős az ellenfél.
Most nyugtatókat szedek, s reménykedve nézek a magyar-holland elébe.
Persze,hogy reménykedek. Elvégre egyszer kifolyik az olom a magyar focisok lábából,akkor láss....Álljon odébb akkor minden címzetes ellenfél!
Fel a fejjel!
Mégegyszer:”Hajrá magyarok!”
fel
le
Álomba illő.
Mármint,hogy milyen jól el tudnak beszélgetni a nök ha összetalálkoznak.Mintha semmi dolguk nem lenne, pedig van elég.
Csengetnek az ajtón,kikukucskálok nesztelen. Bakóné,hires sütireceptmesélő. Első lépésként halkan elsomfordálok. Kopogtatásra vált. Hát lehet ettől szabadulni. Annyit kopogtat, félek,hogy belyukad az ajtó. Kinyitom.
-Kézcsókom,drága! Ne haragudjon,éppen fürödtem.
Végigmér.
-Na hazudjon! Hallottam a lihegését a kukucskálónál.
Probálom elterelni a szót.
-Nahát? Az biztos nem én voltam. Vagy mégis?
Letaccsol.
Neje van.
-Hiszen tudja -hebegem.-Már megszámlálhatatlan évek óta nős vagyok.
-Nem azt kérdeztem?-Összerezzenek.-Azt kérdeztem,hogy itthon van?
-Itthon a drága,-hagyom rá.
-Akkor jelentsen be nála.
Rendes lakáj módjára bejelentem feleségemnél,aki a délutáni kedvenc sorozatát csemegézi.
Körbepuszilják egymást,láthatóan örvendenek a találkozásnak. Kávét,likröt,ropit szolgálok fel nekik,aztán átvonulok egy másik szobába.
Két ...
fel
le
Talán régóta nem volt ennyire várt mérkőzés magyar berkekben. Sőt, páros mérközés. Mindeki a nagy felébredést, a kitörést várja. Mert legyünk őszinték, már ideje volna. Régi a pangás. Beleuntunk.
Most a kérdés, csak az, hogy lehetséges lesz-e. Mert a hollandusok sem üdülni jönnek, nem fognak tétlenkedni. Nekünk előre kell lépni, nekik elől megmaradni. Erre mondjuk, hogy majd elvállik. Nem feltétlenül kell azt mondani, hogy most, vagy soha, bár a magyar szurkolók hajlamosak erre. Ezt jelenti az Aranycsapat öröksége.
Mert nehéz Geráéknak oda felnőni, de soha jobb lehetőség. Itt ez a magyar-hollnad, holland-magyar...Istenkém, milyen szép lenne. Már csak a győzelemért is, még inkább a rajongókért. Az biztos, hogy máskor a meccs napján már nem lenne jegy.
De ne rugjuk messze a labdát. Vegyük sorba. S a csapat is vegye sorba.
Ugye először van ez a hazai összecsapás.
Péntek este, Puskás Stadion.
Sajnos nem tehetem, hogy ott legyek. De itthon, a tévé előtt....Már szervezem az ...
fel
le
Tavaszodik.
Mostmár végérvényesen.
Ezt onnan todom,hogy felszólítást kaptam bizalmas személytől (ha megfeszülsz se mondom meg ki az),hogy a kerti díszeket újra kell festeni. Minden évben így jön nekem a tavasz. Az ősszel beszedett törpéket (bármennyire is giccses,nálunk a kert megbírja) előszedem,a pince valamely zugából,szépen letörölgetem,majd kirakom az udvarra.
Rövid időre.Csakhogy megfujja a szél.
Tudniillik létem párja szerint kopottak,fényevesztettek,szomorúak. S,mint olyan én vagyok hivatott,fényt adni nekik,vidámságot önteni gipszvigyorukba.
Gyorsan beszedem.(Mi mást tehetnék?)
Porfogót kötök számra (pedig tudom csak annyit ér,mint egy faláb maszirozása,de mindegy),munkavédelmi szemüveget teszek,kesztyüt húzok.
Lecsíszolom a tavalyi festéket,portalanítom a tárgyakat,kirakom az ecseteket,előszedem a festékeket,színeket keverek.Mindután nagyot sóhajtok,penzlit mártok,s máris látok hozzá...
Azaz:
-Nehogy !-szól nejem szigorúan. Megáll kezem ,vele az ecset is. A ...
fel
le
Sándor,József,Benedek.
Na,most nehogy azt tessétek hinni,hogy ez valamiféle dzsessz-trió.Nem!
Éz,kérlek szépen számomra a tavaszi letargia fedőnevű depresszió oka.Feleségem messzemenő tevénykenykedési (látod,már kezdek zavarosan beszélni) akarásának az eredménye.
Mert ,ugye,mint általában minden rendes férj szerda este megvásárolom a szokásos öt üveg sörömet,fél kiló tökmagot,két csomag cigarettát.Fotelem elé helyezem a kis széket ráhelyezem,megfáradt két lábam,miután letétbe helyeztem magam. Távkapcsoló kézbe. Már elhangzott a csapatok himnusza,pacsi-pacsi.a játékvezető feldob valamit,az egyik partjelző félreugrik,hogy a valami agyon ne üsse,közösen a két csapatkapitánnyal megkeresik, a bíró az egyikre mutat (biztos azt,hogy ő a hunyó),majd fényképeznek,középen a labda,kézbe veszek egy üveget,sípszó,szisszenés.Megy a mérközés,fogyogat a sör.Ötödik perc,a játékosok szögletberugáshoz helyezkednek.A feleségem a másik fotelbe helyezkedik.Na innen jól figyeljetek,mert ha valamit ...
fel
le
