- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Apukámnak volt egy tacskója, Dorka. Egyik nyáron, mikor meglátogattuk, Dorka épp kistacsikat várt. Egy este nyüszítéshez hasonló hangra értünk haza és apukám világra segítette a kicsiket a sötétben. Emlékszem, a kutyaházban születtek meg és apukám kiadogatta őket. Nem tudom már, hogy miért, de mi etettük a kicsiket, talán Dorka nem élte túl a szülést, nem emlékszem. Palackok szájára húztunk gumikesztyű ujjakat. Apukám tett is egy megjegyzést, hogy nem árt gyakorolnom... Persze ő másra célzott, de nem is ragoznám.
Nem tudta, mennyire igaza lesz. Ma kiderült.
Sok macskánk van. Az egyikük, Leeloo (Lilu, Ötödik Elem), pár napja hosszas terhes zsörtölődés után megszülte kiscicáit. Csak éppen fogalmunk sem volt, hol. Tegnap keserves nyávogást hallottunk valahonnan. Erős tüdejű kiscicára utalt a hang. Aztán jött még egy hang. Az öcsém ma felvetette, hogy talán a padláson vannak, ugyanis sehol máshol nem találtuk őket a hangot követve. Igaza volt. Hat kiscicát találtunk a padláson. Négyen ...
fel
le
Éppen visszaértem bevásárlásból a főiskolára - nem kell mondjam, izzadtan, lihegve, mert ugye hiába van november, két pulóverben már kimelegszik séta közben az ember. Lehet, hogy siettem is. Mindegy.
Szóval éppen visszaértem a főiskolára és áldottam az eszem, amiért nem vittem sálat (nem szeretem, de majdnem kölcsönvettem a szobatársamét, hátha hideg van) és átgondoltam, mi mindent kell ma csinálnom (amitől el is ment az életkedvem), mikor a szemem sarkából megláttam egy madarat. Ez önmagában nem újdonság, rengeteg madár él errefelé. De ilyet még szerintem eddig nem láttam. Viszonylag nagy volt, de varjúnál kisebb, gyorsan mozgott. Először azt hittem, fakopáncs. Nem vagyok nagy madárszakértő. Nem is nagyon láttam, mikor elmentem a fa alatt, de a hasa világos volt, a háta pedig sötétbarna és itt-ott mintha foltos lett volna. A csőre viszont nem volt fakopáncsos. Ahogy mentem tovább, a madárka átrepült egy szomszédos fára, egy hozzám közelebbire. Megálltam megcsodálni és ráköszöntem, ...
fel
le
A mai már inkább hasonlít egy novemberi hétfő reggelre. Hűvös levegő, köd, varjak károgása. Ez kell nekem az ihlethez! Meg friss(!) sósperec és forró tea reggelire.
Tegnap megígértem, hogy írok egy hosszabb bejegyzést - hát ez elmaradt. Ebéd után jóllakott óvodás módjára ledőltem szundítani egyet. Utána meg kötelességtudó főiskolás módjára nekiálltam házi feladatot írni. Keservesen ment, de aztán megtaláltam egy pár évvel ezelőtt lefirkantott vázlatot a Mr Gibbons és a szellemek fája című jövőbeli írásomhoz. Meg is örültem neki, mert ha nagyon akarom, márpedig nincs más választásom, akkor össze tudom foglalni egy oldalban. Egy oldalas elbeszélés! Ki hallott már ilyet? Egy oldalba mi fér? Semmi. Na mindegy, szóval már majdnem kész. Ez a lényeg. Majd ide fel is teszem ma délután és kicsit bővebben kifejtem, mi történt velem mióta utoljára ide írtam.
Legyen most elég annyi, hogy anyóspajtásnak igaza volt - a távkapcsolat egy dolog, de külön országban élni egy másik. Augusztusban ...
fel
le
...már úgy indulnéééék.
A szívem rólad álmodik, New York, New York!
A magyar Frank Sinatrám nem a legjobb. Főleg, hogy ez a fordítás a Madagaszkár c. rajzfilmben volt hallható.
De nem ezért jöttem. Ma felnéztem ide, kerestem valamit, és meglepetten láttam egy új hozzászólást, amiben hiányolnak.
Ti is hiányoztok nekem!
Főiskolára kerültem, Nyíregyházára járok. Az első két féléven már túl is estem - repül az idő! Eddig minden jól megy, túlzás nélkül mondhatom: imádom az angol szakot és soha életemben nem örültem még ennyire iskolának. Persze közben írtam is volna, de nem nagyon volt energiám és ihletem, az időjárás-változások is teljesen kimerítettek, de most végre úgy érzem, feltöltődtem.
Ennek eredménye, hogy szorgosan beleástam magam egy következő sztoriba, krimi-thriller kategóriában. Kicsit eltér a romantikus Reenzytől, akit megismertetek, igaz? Hát, sok oldalam van. Írtam már hasonlót, de az elveszett egy technikai incidens miatt az ősszel.
De azért van még a ...
fel
le
Mindenki hallott már anyósviccet, ugye? Nos, az én anyósjelöltemre ezen viccek mintegy 80%-a igaz lenne. De nem is ez a lényeg.
"Anyóspajtás", ahogy anyukámmal hívjuk, nem éppen a világ legjobb háziasszonya. De még csak a leggondoskodóbb anya címét sem nyerné el soha.
Egyébként nincs vele bajom. Békén hagy, békén hagyom. Éldegélünk egymás mellett szépen, csendesen, kulturáltan. Csak éppen teljesen lelomboz. Az összes élettársi lelkesedésemet kiöli belőlem. Na persze nem ő az élettársam, hanem a fia. Az én Drágám. Aki minden tőle telhetőt megtesz értem. Így aztán kicsit el is kényelmesedtem.
A bejegyzést a lelkesedésem pillanatnyi felvillanása ihlette. Ugyanis tegnap mondtam valamit, amit nem akartam. Úgy hangzott, mintha panaszkodnék. Anyós ugyanis nem főz szinte soha, kaja sincs itthon, így mindig veszünk valami hideg kaját kettecskén, mert ugye a főzéshez minden alapanyag drága és egyikünk sincs olyan helyzetben anyagilag, hogy eltartsuk magunkat. Szóval, tegnap ...
fel
le
Hahó!
Nemsokára befejezem a képen látható regényt és úgy döntöttem, írok majd róla könyvajánlót. Őrülten eredeti és fantasztikus könyv. Aki nem túlzottan szereti a vérfarkas/vámpír világot, annak is ajánlom, mert ennél jobbat nem hiszem, hogy olvastam.
Teljesen más megvilágításba helyezi a vérfarkasok világát.
Maga a történet erősen életrajzi jellegű, de inkább thriller, akció és dráma keveréke. Elég obszcén, és a férfi-női kapcsolatokat is kicsit más, cinikusabb megvilágításba helyezi, de nagyszerűen van megírva és remek a fordítás.
Egy életből és mindenből kiábrándult kétszáz éves vérfarkas életének története.
Egyszerűen imádom.
A mai már inkább hasonlít egy novemberi hétfő reggelre. Hűvös levegő, köd, varjak károgása. Ez kell nekem az ihlethez! Meg friss(!) sósperec és forró tea reggelire.
Tegnap megígértem, hogy írok egy hosszabb bejegyzést - hát ez elmaradt. Ebéd után jóllakott óvodás módjára ledőltem szundítani egyet. Utána meg kötelességtudó főiskolás módjára nekiálltam házi feladatot írni. Keservesen ment, de aztán megtaláltam egy pár évvel ezelőtt lefirkantott vázlatot a Mr Gibbons és a szellemek fája című jövőbeli írásomhoz. Meg is örültem neki, mert ha nagyon akarom, márpedig nincs más választásom, akkor össze tudom foglalni egy oldalban. Egy oldalas elbeszélés! Ki hallott már ilyet? Egy oldalba mi fér? Semmi. Na mindegy, szóval már majdnem kész. Ez a lényeg. Majd ide fel is teszem ma délután és kicsit bővebben kifejtem, mi történt velem mióta utoljára ide írtam.
Legyen most elég annyi, hogy anyóspajtásnak igaza volt - a távkapcsolat egy dolog, de külön országban élni egy másik. Augusztusban ...
...már úgy indulnéééék.
A szívem rólad álmodik, New York, New York!
A magyar Frank Sinatrám nem a legjobb. Főleg, hogy ez a fordítás a Madagaszkár c. rajzfilmben volt hallható.
De nem ezért jöttem. Ma felnéztem ide, kerestem valamit, és meglepetten láttam egy új hozzászólást, amiben hiányolnak.
Ti is hiányoztok nekem!
Főiskolára kerültem, Nyíregyházára járok. Az első két féléven már túl is estem - repül az idő! Eddig minden jól megy, túlzás nélkül mondhatom: imádom az angol szakot és soha életemben nem örültem még ennyire iskolának. Persze közben írtam is volna, de nem nagyon volt energiám és ihletem, az időjárás-változások is teljesen kimerítettek, de most végre úgy érzem, feltöltődtem.
Ennek eredménye, hogy szorgosan beleástam magam egy következő sztoriba, krimi-thriller kategóriában. Kicsit eltér a romantikus Reenzytől, akit megismertetek, igaz? Hát, sok oldalam van. Írtam már hasonlót, de az elveszett egy technikai incidens miatt az ősszel.
De azért van még a ...
