- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Olyan furi az egész, mintha nem is velem történne ez a borzalom. Minden este úgy fekszem le, hogy holnap új nap jön és rájövök, hogy álom volt csupán. Aztán reggel felébredek és rájövök, hogy nem álom, hanem valóság. Hétfőn összejött nálam a "család", számon kérték rajtam, hogy tudtam ennyi adósságot felhalmozni. Visszagondolva a történtekre, úgy éreztem magam, mintha egy számonkérő bizottság előtt lennék. Végül úgy döntöttek, hogy töltsem le a netről a bankszámlakivonatom, hogy ellenőrizni tudják. Akkor Isten segített és a net nem akart működni. Aztán sürgős elintéznivalója mindenkinek és azzal mentek el, hogy küldjem, át e-mailen a bankszámla kivonatot. Borzasztóan kínos volt számomra, mert kristálytisztán tudtam, hogy eszembe sincs átküldeni, mert az az én magánügyem. Ja és ki akarták szedni belőlem a belépési kódomat, de azt nem hagytam. Az a szar az egészben, hogy amikor ilyen helyzetbe kerülök nem elég, hogy nem forog az agyam, sőt a nyelvem is lebénul a szó szoros ...
fel
le
Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy ez megtörténhetett velem, vagy bárkivel a világon.
Tisztességgel felneveltem két lánygyermeket. Már 43 és 36 évesek. A nagyobbik lányomnak két házasságból négy gyermeke van, a kisebbiknek most fog megszületni a harmadik.
A férjem, szegény 7 éve, hosszú betegség után, tüdőrákban meghalt. 2005-ben felvettünk bankkölcsönt házunk felújítására, amit becsülettel fizettünk, és fizetem a mai napig. Sajnos pont azért, hogy a gyerekeimnek ne okozzak terhet, adósságcsapdába kerültem. Ma felvetettem a nagyobbik lányomnak - miután szóba került anyagi ellehetetlenültségem - hogy mostmár kérném, hogy fizessék a rájuk eső részt a kölcsönből, mert jogilag azt is örökölték. Erre kijelentette, hogy nem fog menni, mert keveset keresnek, és különben is - mármint én és az édesapja - mi sem kérdeztük meg őket, hogy felvehetünk-e kölcsönt.
Na erre adjon valaki jó tanácsot, hogy mit tegyek ?
fel
le
Azért hihetetlenül csodálatos dolgok is történnek velem, például, hogy a facebookon, véletlenül rátaláltam erre az oldalra, ahol lelkiismeret-furdalás nélkül kipanaszkodhatom magam és együtt-érző emberekkel találkozhatom legalább virtuálisan.
Csoda az is, hogy nagyobbik lányom végre képes volt a tudatába tuszkolni, hogy ez igenis egy gyógyíthatatlan kórság. Hatalmas nagy előrelépés nála, mert - bár tanítónő - nem akarta a tudatába befogadni a tényt, hogy az anyja milyen betegségben szenved.
Gergő fia - aki az első unokám mostanság sűrűn előfordul nálam, pedig ez igazán nagy dolog, mert ő egy 19 éves fiú, lenne jobb dolga is.
Talán lesz majd egy nagyobb csoda is: találok egy olyan orvost is, aki nemcsak vizsgálatokra küld (már mindenhol voltam), hanem kezelni is tudja az állapotomat.
Remélem.
fel
le