- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
.
Te vagy nekem az Isten-mondanám,
fejed felett hajnalpírból fonnám koronád,
s a beszűrődő fényben az árnyékod
szobám falán ide-oda imbolyog.
.
Ó de szép, kezemmel tapogatom a falakat,
majd felébredtem, már tudom, nem Isten, hanem-ember vagy,
talán vágy-borzolta éjszakai álmomat,
boldog a sóhaj, mert a kép elillant...
.
Még most is hallom az éteren
rekedten csengő üdvözlő hangodat,
nézd csak, a kertben serényen repkednek a madarak,
csőrükben hordják az etetőből a magokat.
.
A nap fénnyel takarja be a földön fekvő
sárga-barna reszkető leveleket.
Oly egyszerű, mégis felemelő érzet,
az idő telik és folyik tovább az élet...
/BI/
Kép: net
fel
le
Szeretnék festeni egy képet,
ahol nem szomorú szemű szentek
néznek le a magasból a Földre,
s szemükből nem folynak a könnyek,
mert e zűrzavaros kúszaságban
nem találják a békét, szeretetet.
.
Aranyló mezőket szeretnék festeni,
ahol az emberek vetnek, aratnak,
kezükkel megtörlik izzadt homlokukat,
s frissensült kenyérvéget boldog gyerekek majszolnak.
Füstölgő gyárkéményeket, ahol a kohókban
erőskezű munkások vasakat hajlítanak.
.
Szeretnék festeni egy maszknélküli világot,
ózon levegőjű erdőket, parkokat,
ahol békés nyugalomban vadak bolyonganak,
tiszta utcákat, kékvizű folyókat,
boldog embereket, férfiakat, asszonyokat,
nevető gyerekeket, józan fiatalokat.
.
Mindez álom lenne? Ó, nem-csak én
nem tudok festeni.
Talán majd egyszer valaki
e képzeletbeli képeket
vászonra festi....
/BI/
Kép: saját
fel
le
Szép jó reggelt!
Sugár
Messze a nyár már, de maradt egy sugár,
fenyő ága közt rászállt egy madár,
csőrében hozva az ablakhoz repül,
a fénytől a reggeli köd is megenyhül.
Mikor a párkányon csipegve kopogtat,
a szürke bádog visszaveri a hangokat,
kop,kop, köszönöm a reggelit,
de szép a sárga ősz idekint...
Aztán tovarepül a szomszéd portára,
s az ablak előtt ott is repdes szárnya..
/BI/
Kép: net
fel
le
Várom, mikor esik le az első hó,
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
.
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
.
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
.
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
/BI/
Kép: net
fel
le
Ma szinte tavasz volt itt. Csodálatos napsütés, béke, nyugalom, távol a nekem már kicsit sok választási herce-hurcától. Összeszedtem az utosó rózsáimat, még bimbós is volt közöttük, aztán kivittem a temetőbe a húgomhoz. Csak ő van itt a közelemben, de ilyenkor gondolatban szétszórom valamennyi eltávozott szerettem között. Talán érzik, ki tudja.
Aztán még kicsit matattam e szép időben a kertben, a napsütésben, szinte erőt sugároztak a fények és úgy érzem, a makacs influenza után végre kezdek a régi lenni...
KELLEMES DÉLUTÁNT!
A csend virága
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
.
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel ...
fel
le
.
Te vagy nekem az Isten-mondanám,
fejed felett hajnalpírból fonnám koronád,
s a beszűrődő fényben az árnyékod
szobám falán ide-oda imbolyog.
.
Ó de szép, kezemmel tapogatom a falakat,
majd felébredtem, már tudom, nem Isten, hanem-ember vagy,
talán vágy-borzolta éjszakai álmomat,
boldog a sóhaj, mert a kép elillant...
.
Még most is hallom az éteren
rekedten csengő üdvözlő hangodat,
nézd csak, a kertben serényen repkednek a madarak,
csőrükben hordják az etetőből a magokat.
.
A nap fénnyel takarja be a földön fekvő
sárga-barna reszkető leveleket.
Oly egyszerű, mégis felemelő érzet,
az idő telik és folyik tovább az élet...
/BI/
Kép: net
Szeretnék festeni egy képet,
ahol nem szomorú szemű szentek
néznek le a magasból a Földre,
s szemükből nem folynak a könnyek,
mert e zűrzavaros kúszaságban
nem találják a békét, szeretetet.
.
Aranyló mezőket szeretnék festeni,
ahol az emberek vetnek, aratnak,
kezükkel megtörlik izzadt homlokukat,
s frissensült kenyérvéget boldog gyerekek majszolnak.
Füstölgő gyárkéményeket, ahol a kohókban
erőskezű munkások vasakat hajlítanak.
.
Szeretnék festeni egy maszknélküli világot,
ózon levegőjű erdőket, parkokat,
ahol békés nyugalomban vadak bolyonganak,
tiszta utcákat, kékvizű folyókat,
boldog embereket, férfiakat, asszonyokat,
nevető gyerekeket, józan fiatalokat.
.
Mindez álom lenne? Ó, nem-csak én
nem tudok festeni.
Talán majd egyszer valaki
e képzeletbeli képeket
vászonra festi....
/BI/
Kép: saját
Haiku
szépkorú már az
ősz, deresedik, de bizz,
néha süt a nap
/BI/
Kép: net
Szép jó reggelt!
Sugár
Messze a nyár már, de maradt egy sugár,
fenyő ága közt rászállt egy madár,
csőrében hozva az ablakhoz repül,
a fénytől a reggeli köd is megenyhül.
Mikor a párkányon csipegve kopogtat,
a szürke bádog visszaveri a hangokat,
kop,kop, köszönöm a reggelit,
de szép a sárga ősz idekint...
Aztán tovarepül a szomszéd portára,
s az ablak előtt ott is repdes szárnya..
/BI/
Kép: net
Általában nem szeretem az "okosságokat". Mert fotelban ülve könnyű tanácsokat osztogatni.
Most mégis találtam egy latin mondást, amit bölcsnek tartok, mert a múló időnek célt és értelmet ad a hasznossága mellett:
Nulla dies sine linea! (Ne múljék el nap munka nélkül!)
BI.
Kép:net
Várom, mikor esik le az első hó,
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
.
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
.
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
.
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
/BI/
Kép: net
Ma szinte tavasz volt itt. Csodálatos napsütés, béke, nyugalom, távol a nekem már kicsit sok választási herce-hurcától. Összeszedtem az utosó rózsáimat, még bimbós is volt közöttük, aztán kivittem a temetőbe a húgomhoz. Csak ő van itt a közelemben, de ilyenkor gondolatban szétszórom valamennyi eltávozott szerettem között. Talán érzik, ki tudja.
Aztán még kicsit matattam e szép időben a kertben, a napsütésben, szinte erőt sugároztak a fények és úgy érzem, a makacs influenza után végre kezdek a régi lenni...
KELLEMES DÉLUTÁNT!
A csend virága
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
.
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel ...
