- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A tavasz közeledtével rádöbbentem, hogy nincs olyan lábbelim, ami méltón tudná köszönteni ezt az évszakot. A téli csizma meg a bundás cipő a plusz 17 fokban nem a legcélszerűbb. Nemcsak azért mert mókásan néz ki, hanem azért is, mert gyakorlatilag ráfő az ember lábára.
Párom mindig is megértő volt, ezért ő kezdeményezte, hogy vegyünk egy pár tavaszi cipőt nekem.
Hamar oda is értünk, és már rögtön láttam, hogy ez nem lesz egy egyszerű dolog, mivel igencsak nagy a választék. Ráadásul igen sokan is voltak, így még csak rontotta a már amúgy sem fényes helyzetet. Mielőtt bármit is elkezdtem volna a kabátom és a táskám életem párjának odaadtam, mégis csak jobban tud ő rá figyelni, mint én. ( a vásárlás hevében én tuti lerakom valahová őket, aztán nézhetek, hogy hol vannak )
Kezdtem rögtön az első soron, ahol szebbnél szebb cipők voltak, de számomra elég horror áron. A másodikban voltak szépek jó áron, viszont olyan sarokkal, hogy egyrészt olyan magas lettem benne, mint a párom, ( közel ...
fel
le
Várom már a tavaszt.
Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
Minden sejtem kiált már, legyen végre napsütés, madárcsicsergés, nyíljanak a virágok, illatozzanak a fák, és legyenek az égen gyönyörűbbnél gyönyörűbb bárányfelhők!
Elegem van a hidegből a szélből a hosszú téli estékből.
A kedvem is más, ha kicsit kisüt a nap, ha turbékolnak a galambok az ablakpárkányon, vagy ha gyereknevetéstől lesz hangos a park.
Igen ám, de a melegebb idő jövetele magával hozza a melegfrontot is.
Frontérzékeny vagyok.
Nem kicsit, nagyon. Ha kettős front van, az a legszebb, mert akkor kész. Padló.
Illetve ágy, merthogy ilyenkor max az segít valamelyest.
Ez történt velem most hétvégén is.
Jött egy kis enyhülés, Erika meg kész.
Szombat délutántól kedd reggelig fájt a fejem. Hol az egyik oldalt, hol a másik oldalt. Lüktetett, szorított, mindenféle fájdalommal "elkényeztetett". Bele se merek képzelni, hogy mi lesz, ha ténylegesen megjön a tavasz...
Nem akarom részletezni, aki frontérzékeny ...
fel
le
Reggelente helyijárattal megyek dolgozni. Biztos mindenkinek ismerős a szitu: álmos emberek lógnak a kapaszkodón, mint elnyűtt kabátok a fogason. Üveges szemmel néznek a világba, mint akik még csak testileg vannak jelen, élekben még valahol a jó meleg ágyikóban aluszkálnak. Hiába a kávé, még zombiként haladnak a droidok az irodákba.
Hát én is így vagyok ezzel. Bár mostanság kicsit nagyobb a "szerencsém", mert másik busszal járok, és mivel a járat elején szállok fel, van ülőhelyem. Ennek megvan az a veszélye, hogy (mivel két kanyar után bemelegszik a busz) elszunditok, mint mormota anyó az odujában. Félig lecsukott pillám alól néha-néha kinézek, de ha semmi nem történik, inkább megadom magam...úgyis a végállomásig megyek.
Egyik reggel épp félig ébren állapotban érdekes illatra "ébredtem". Kellemes férfiparfüm illat csapta meg az orrom. Kerestem a forrását, amit igen hamar meg is találtam. Egy kb. 20 év körüli kissrác állt mellettem, a haverjával beszélgetett. ...
fel
le
Ugye ismerős ez a mondat?
Mi nők két helyre biztosan nem szeretünk menni: nőgyógyászhoz és fogorvoshoz.
Sajnos már egy ideje kénytelen-kelletlen utóbbira rá kellett magam szánni.
Barátnőm szerint hős vagyok. Lehet benne valami, mert míg nőgyógyászhoz azért el-el jár az ember lánya, fogorvoshoz már korántsem annyira szívesen. Mintha belénk lenne kódolva, hogy félni kell.
Sajnos nekem vannak rossz tapasztalataim. Legutóbbi fogtömésem után pár hónappal, letört egy darab a fogam hátsó feléből, és még a fél tömés is kiesett belőle. Nem fájt, csak az elől meglévő fog adott némi aggodalmat, hogy az is letörik. Nagy bátran bejelentkeztem az orvoshoz, elvoltam szánva, most ezt én megmentem, lesz ami lesz!
Voltatok már úgy, hogy mentetek valahová, és minden egyes lépéssel az kattogott bennetek: "menj haza" ?!
Hát én így jártam. De ellenálltam, és beléptem a fogorvoshoz.
Így nyugtattam magam: kiszedi a régi tömést, betömi, aztán kész!
Behívtak.
Leültem.
Doktornő ...
fel
le
Néhány napja írtam az álláskeresési mizériámról, hogy min kellett végigmennem, mire behívtak egy személyes interjúra.
Erre tegnap került sor.
Izgatottsággal vagyesen érkeztem meg. Némi várakozás után egy mosolygós hölgy érkezett, aki bekísért egy irodába, ahol már vártak.
Ő meg egy másik kolléganője leültek velem szemben, és kedvesen elkeztünk beszélgetni.
Nagyon fesztelen volt az egész, nem az a szokásos faggatós szigorú tekintetű fönök-jelölt párbeszéd volt. Inkább az a "szeretném tudni ki vagy, mondj magadról minnél többet" jellegű.
Így is történt.
Kérdezték, hogy miért jelentkeztem az állásra, mit hallottam a cégről, aztán ez megfordult, és ők mondtak el néhány dolgot, és én figyeltem rájuk.
Kitértek mindenre, nem árultak zsákba macskát. Megmondták az anyagi részét is, azt, hogy a munkához milyen tárgyi feltételeket biztosítanak, és ezért ők mit várnak el.
Én is elmondtam minden olyan dolgot magamról, ami a munkához szükséges tudniuk. Aztán újra ők kérdeztek ...
fel
le
Vannak akkik azt mondják, hogy a Bálint napot(illetve a Valentin napot) az Amerikaiak találták ki, ezért aztán ünnepeljék ők! Meg micsoda butaság külön ünnepelni a szerlmeseket! Hiszen minden nap kellene, hogy szeressük társunk, minek ehhez külön kijelölt nap?
Ezzel az erővel mondhatnák, hogy mi bánatnak van anyáknapja, hiszen mindig figyelnünk kéne édesanyánkra, mégis mily öröm neki, ha azon a szép májusi reggelen frissen szedett virággal ébresztjük. És micsoda öröm gyermekünket könybelábadt szemmel nézni-hallgatni ahogy énekel és szaval anyák napján...
Így vagyok én a Valentin-Bálint nappal is.
Én megértem a háborgókat, hogy úgy látják nem a "mi" ünnepünk, de azt kell, hogy mondjam ez az ünnep, akkor is szép!
Szép, mert ilyenkor külön ünneplőbe öltöztethetjük szívünket.
Szép, mert kedvesünkkel eltölthetünk egy estét, gyertyafényben.
Szép, mert bolondos ajándékkal lephetjük meg a másikat, s mindezekkel egy kis örömöt vihetünk a mindennapokba.
Mi megünnepeljük ...
fel
le
Olyan délelőtt fél 11 lehetett, mikor megcsörrent a telefon.
A vonal túlsó végén a cég egy munkatársa jelentkezett. Először abban reménykedtem, hogy máris megvan a teszt eredménye, és azért hívott.
Naív voltam. Azért hívott, mert referenciát szeretett volna kérni előző főnökömtől, kérte, hogy adjam meg a számát. Mit tehettem volna, megadtam. Faggattam, hogy tud-e már valamit a tesztről, de azt felelte, hogy hétfő előtt sdemmiképp sem tud eredményt mondani.
Szép hétvége elé nézek.
A nap hátralévő idejében tettem a dolgom: bevásároltam, főztem, rendbe szedtem a lakást, mostam, vasaltam, csupa fincsi női tenni valók.
Aztán délután 4 felé újra csörgött a telefon.
A reggeli hölgy hívott, hogy megvan a teszt eredménye! Ilyenkor mindig tartanak egy kis hatásszünetet, hogy szegény pályázó hátha gutaütést kap közben. Ő is ezt tette. Nem lehett több 3 másodpercnél, mégis 10 percnek tünt. Azt mondta, hogy a tesztem kiválóan sikerült, és szeretnének egy állásinterjúra behívni, hétfőn ...
fel
le