- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Három negatív szó, melyeket ha összeillesztünk egymás egymás mellé, egy pozitív mondatot kapunk. Ők azok: nincs, semmi, és a baj. Nincs semmi baj!
Az utóbbi hónapokban a ciklusos hormonváltozásaim olyan hullámvasútra ültettek fel, ahonnan nem tudok kiszállni, de már ügyesen felismerem a havi ismétlődéseket. Ám amikor látom, hogy az érzelmi emelkedő után jön a lejtmenet, akkor csak remélem, hogy marad valaki mellettem, mire azon túljutok pár nap alatt. A legrosszabb, hogy hiába próbálom az érzéseimet a helyén tartani, és hiába is látom ilyenkor magamat egy külső megfigyelőként is, akkor is jönnek az irracionális félelmek. Ilyenkor aztán nem örömömben pörgöm túl magam, hanem ha ráadásul még negatív reakciókat is kapok rá, akkor képes vagyok azt érezni, hogy nem szeret senki. Akkor is, ha az okos agyam, tudja, hogy ez nem igaz. Olyan vagyok, mint egy tehetetlen rendező, aki nem tudja se befolyásolni, se irányítani a színésznőt.
S előfordult, hogy mire eltelt az a pár nap, addigra ...
fel
le
Nőből vagyok
Jómagam kicsit több mint tíz éve vezetek. Imádok lájtosan versenyezni. Múltkor 150-nel repültem, amikor engedtem, hogy apám megelőzze a Hondával a kis vaspunci Renault-mat a kanyar előtt. Voltam már egyszer árokban úgy, hogy megcsúszott a leves az anyósülés küszöbén, lerántottam a kormányt és az árok a lábam, pontosabban a kerekeim közé került, majd egy ugyanolyan hirtelen rántással visszapattantam az útra, amikor láttam, hogy jön egy figyelmeztető tábla előttem. Csodával határos módon éppen csak sáros lett kicsit a jobb lámpa és a dísztárcsa, amúgy karcolás nélkül megúsztam. Ez még s Skôda Favorittal volt. Imádtam azt a kocsit.
Meg ugyanazzal parkoltam be egy gyors fékezés után télen a jeges úton, bele a harminccentis hóba két nagy hirdetőtábla közé, hogy direkt tuti nem sikerült volna. Mert előttem indekszelt a kanyarban egy kisbusz, és gondoltam, hogy megy is, de állt, én meg nem akartam belemenni, de mire leesett, hogy nem fog menni, már nem volt idő lassan ...
fel
le
Sikítósan Cuki barátnőmet, amikor ma felhívtam, egyből azzal kezdte, hogy befogadom-e? Rávágtam, hogy minden további nélkül. Ő meg elkezdett nevetni, hogy nem is kérdeztem, hogy kit.
Amikor randizgatni kezdett, és mutatta nekem a lehetséges kínálatot, mindre volt kifogásom. Egyik ronda, másik öreg, harmadikban megvoltak ezek is, plusz vénkéjencfej és piros macinaciban trónolt a piros ferráriban, mint rendes parasztember a gravitációs budin (beleégett a retinámba, azóta nem hordok semmi pirosat), a fiatalabb helyes, de szociopata, a szeme sem áll jól, kuka, kuka, kuka. Mígnem nyílegyenes pontossággal kiválasztottam neki Róbertgidát, mint a pszichológiai teszten a legszimpatikusabb arcot. Hogy szerintem ő a legjobb, elég barátságos a szeme, a mosolya és nem is ronda. Na, a vége az lett, hogy tényleg vele jött össze. És Róbertgida felforgatta érte az életét és a fele királyságát, és összeköltöztek viharos sebességgel. És szerelem, bódogság itt a vége, de korán sincs!
Jöttek a ...
fel
le
Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerintem minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belém nyilall, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.
2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a ...
fel
le
Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.
Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van ...
fel
le
Araszolok az autópálya után, az Alföld közepén, ahol egyik kis falu követi a másikat. Mindegyik csendes, mintha néptelen lenne, pedig vasárnap délelőtt van, ilyenkor templomba kellene menni, ám néma a harang is, nem hívja a hívőket.
Vagy túl korán lenne, mert tizenegykor kezdődik a mise?
A tél késő őszi köntösét viseli, s úgy elrejtőzik benne, hogy a Nap éles fénye beborítja a tájat és tíz fok körülire melegíti a levegőt.
Kedvem lenne meginni egy pohár forralt bort, jó fűszereset, beszívni páráját, a szegfűszeg és a fahéj illatát. Lassan kortyolgatnám, hadd tartson sokáig, legyen ideje kimosni belőlem bút és bánatot.
A negyedik település előtt sűrű, szürke köd ereszkedik a kétsávos, keskeny útra, amely úgy kanyarog a sík tájon, mintha láthatatlan akadályokat kerülgetne. Mozdulatlan itt is minden élő, a lombját vesztett fa, az üres ágakkal levegőbe kapaszkodó bokor, a szántott föld hajlatában sem surran a pocok, héja sem keresi a légben körözve a vadgalamb fészkét.
A ...
fel
le
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
fel
le
Három negatív szó, melyeket ha összeillesztünk egymás egymás mellé, egy pozitív mondatot kapunk. Ők azok: nincs, semmi, és a baj. Nincs semmi baj!
Az utóbbi hónapokban a ciklusos hormonváltozásaim olyan hullámvasútra ültettek fel, ahonnan nem tudok kiszállni, de már ügyesen felismerem a havi ismétlődéseket. Ám amikor látom, hogy az érzelmi emelkedő után jön a lejtmenet, akkor csak remélem, hogy marad valaki mellettem, mire azon túljutok pár nap alatt. A legrosszabb, hogy hiába próbálom az érzéseimet a helyén tartani, és hiába is látom ilyenkor magamat egy külső megfigyelőként is, akkor is jönnek az irracionális félelmek. Ilyenkor aztán nem örömömben pörgöm túl magam, hanem ha ráadásul még negatív reakciókat is kapok rá, akkor képes vagyok azt érezni, hogy nem szeret senki. Akkor is, ha az okos agyam, tudja, hogy ez nem igaz. Olyan vagyok, mint egy tehetetlen rendező, aki nem tudja se befolyásolni, se irányítani a színésznőt.
S előfordult, hogy mire eltelt az a pár nap, addigra ...
Nőből vagyok
Jómagam kicsit több mint tíz éve vezetek. Imádok lájtosan versenyezni. Múltkor 150-nel repültem, amikor engedtem, hogy apám megelőzze a Hondával a kis vaspunci Renault-mat a kanyar előtt. Voltam már egyszer árokban úgy, hogy megcsúszott a leves az anyósülés küszöbén, lerántottam a kormányt és az árok a lábam, pontosabban a kerekeim közé került, majd egy ugyanolyan hirtelen rántással visszapattantam az útra, amikor láttam, hogy jön egy figyelmeztető tábla előttem. Csodával határos módon éppen csak sáros lett kicsit a jobb lámpa és a dísztárcsa, amúgy karcolás nélkül megúsztam. Ez még s Skôda Favorittal volt. Imádtam azt a kocsit.
Meg ugyanazzal parkoltam be egy gyors fékezés után télen a jeges úton, bele a harminccentis hóba két nagy hirdetőtábla közé, hogy direkt tuti nem sikerült volna. Mert előttem indekszelt a kanyarban egy kisbusz, és gondoltam, hogy megy is, de állt, én meg nem akartam belemenni, de mire leesett, hogy nem fog menni, már nem volt idő lassan ...
Sikítósan Cuki barátnőmet, amikor ma felhívtam, egyből azzal kezdte, hogy befogadom-e? Rávágtam, hogy minden további nélkül. Ő meg elkezdett nevetni, hogy nem is kérdeztem, hogy kit.
Amikor randizgatni kezdett, és mutatta nekem a lehetséges kínálatot, mindre volt kifogásom. Egyik ronda, másik öreg, harmadikban megvoltak ezek is, plusz vénkéjencfej és piros macinaciban trónolt a piros ferráriban, mint rendes parasztember a gravitációs budin (beleégett a retinámba, azóta nem hordok semmi pirosat), a fiatalabb helyes, de szociopata, a szeme sem áll jól, kuka, kuka, kuka. Mígnem nyílegyenes pontossággal kiválasztottam neki Róbertgidát, mint a pszichológiai teszten a legszimpatikusabb arcot. Hogy szerintem ő a legjobb, elég barátságos a szeme, a mosolya és nem is ronda. Na, a vége az lett, hogy tényleg vele jött össze. És Róbertgida felforgatta érte az életét és a fele királyságát, és összeköltöztek viharos sebességgel. És szerelem, bódogság itt a vége, de korán sincs!
Jöttek a ...
Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerintem minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belém nyilall, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.
2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a ...
Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.
Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van ...
Araszolok az autópálya után, az Alföld közepén, ahol egyik kis falu követi a másikat. Mindegyik csendes, mintha néptelen lenne, pedig vasárnap délelőtt van, ilyenkor templomba kellene menni, ám néma a harang is, nem hívja a hívőket.
Vagy túl korán lenne, mert tizenegykor kezdődik a mise?
A tél késő őszi köntösét viseli, s úgy elrejtőzik benne, hogy a Nap éles fénye beborítja a tájat és tíz fok körülire melegíti a levegőt.
Kedvem lenne meginni egy pohár forralt bort, jó fűszereset, beszívni páráját, a szegfűszeg és a fahéj illatát. Lassan kortyolgatnám, hadd tartson sokáig, legyen ideje kimosni belőlem bút és bánatot.
A negyedik település előtt sűrű, szürke köd ereszkedik a kétsávos, keskeny útra, amely úgy kanyarog a sík tájon, mintha láthatatlan akadályokat kerülgetne. Mozdulatlan itt is minden élő, a lombját vesztett fa, az üres ágakkal levegőbe kapaszkodó bokor, a szántott föld hajlatában sem surran a pocok, héja sem keresi a légben körözve a vadgalamb fészkét.
A ...
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
