- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
fel
le
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
fel
le
Postaládámban levél várakozott. Tündéri levél. De tényleg. „Szeretnénk megkérni téged a heti vezércikk megírására. …Hogy mi lenne a téma? Ez szabadon választott, amihez a legjobban értesz.”
Nos, akkor megírhatnám a legjobb pörkölt receptjét. Állítólag ahhoz értek. Nem én állítom. Vagy megoszthatnám, hogy kell egy jó pénzügyi tervet csinálni. Állítólag ahhoz is értek. Ezt én állítom. Szerettem volna egy könnyed hangvételű, humoros cikket írni. Meg is tettem. De mégsem azt közlöm veletek. Az utóbbi időben láttam, hallottam dolgokat köztetek és elszomorodtam. Sajnos a feszültség a lapon még mindig téma. Enyhítésképp írok egy mesét arról, amiket tapasztalok. Színes ceruzáimmal erősen satírozok. Kérlek titeket, hogy ezt a mesét gondolatébresztő írásként kezeljétek.
Tündérország falvai közt sokat ingáztam. Már a homályba vész, hogyan keveredtem eme furcsa szigetre néhány hónappal ezelőtt. Most itt vagyok, ballagok a fák hűs lombjai alatt. Suttogják a levelek, hogy ez egy varázslatos ...
fel
le
Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.
(Stephen King)
A nő rohant. Teljes erejéből, lihegve, levegő után kapkodva, nyüszítve. Cipője kopogása visszhangot vert a sikátor házainak sötét falán. Árnyéka messzire nyúlva, előtte futott, ide-oda mozgott, ahogy minden lépéssel előre küzdötte magát. Nem bírja már sokáig, gondolta, hamarosan elesik és egy koszos pocsolyában fekve éri utol üldözője. Nem lehet, muszáj futni, muszáj tovább menekülni! Kabátja kigombolva, mint vitorla lobogott a két oldalán. Haja csapzottan, nedvesen tapadt homlokára, hideg verejték ült arcán.
Nem emlékezett rá, mennyi ideje fut, talán órák, napok vagy hetek óta, mióta rádöbbent, hogy üldözik. Először csak az árnyékát látta meg üldözőjének, ahogy a lábai elé vetődött, majd lépteit is hallotta, amik az ő lépteivel tartották a sebességet. Nem mert hátranézni, rettegett a gondolattól, hogy meglátja azt, aki minden bizonnyal az ...
fel
le
Úgy tíz évvel ezelőtt, itt a feleségek.hu oldalon még lelkes naivaként engedtem, hogy mások beleszólhassanak az írásaimba. Hogy irányíthassák a történeteim szereplőinek sorsát.
De a legjobb tanácsokat a technikára vonatkozóan kaptam. Hogy pl. mitől lesz dinamikus egy írás. A gyorsaságomból és figyelmetlenségemből adódó elütési vagy helyesírási hibáimért kapott jelzéseknek még most is örülök. Mert megesik. De az más.
Ám, amikor hagytam azt is, hogy a fiktív történeteimben a szereplők sorsát a lelkes olvasók irányítsák öten tízfelé, akkor egy idő után belevesztem a történetbe - avagy így írj magyar szappanoperát. Hajtott a megfelelési kényszer. Fiatal voltam. De mégis, kinek akartam én megfelelni? És miért? Hát, fizetést úgyse kaptam érte, de ha még kaptam volna is, akkor is... Elismerésért az olvasóktól? Az olvasók szeretetéért? Persze, hogy jólesik, de... Végül elvesztettem magamat és legfőképp a hangomat. Utána sokáig nem írtam semmi komolyat. Semmi olyat, ami úgy ...
fel
le
Már több hónapja, hogy egy közösségi oldal egyik csoportjában rábukkantam egy történetre. Annyira feldobta a napjaimat, hogy elhatároztam, kronológikusan visszafelé elolvasok tőle mindent.
Még mindig nem értem a végére, ám közben ötletet és ihletet kaptam az írásra. Mi lenne ha… Kipróbálom. Talán hozzá hasonló módon, én is gyógyulhatok tőle.
A folyamat hatásos, szórakoztató, és egyben félelmetes is. Kis epizódokban újra átélve a történteket, kezdek mindent másképpen látni. Amit eddig tragédiának és visszavonhatatlannak éreztem, most egészen más megvilágításba helyeződik. Az új szárnybontogató írói életem egy új lehetőséget adott. Ezt az oldalamat csak nagyon kevesen ismerik. Semmilyen módon nem kapcsolódik a valódi életemhez, ahol szinte közszereplő vagyok több ezer ismerőssel.
Sokszor eszembe jut a gyerekkorom. Neves szakemberek állítják, hogy minden onnan indul: jó is, rossz is. Népes földműves családból származom. Ismerem a növénytermesztés, állattartás minden gyöngyszemét. ...
fel
le
A sátorban jó hangulat uralkodott, néptáncosok és zenészek szolgáltatták a műsort a színpadon és én másnapra vártam a kedvesem, akit már lelki társnak éreztem a kevesebb mint egy hónapos ismerettségünk alatt.
Elméletben másnap reggelre volt várható, de mivel már aznap nem adott életjelet magáról, egész nap egyre biztosabb voltam benne, hogy előbb elindult otthonról, hogy levezessen értem négy országot is érintve. Végül a zsigereimben éreztem, hogy már úton van. Valamiféle furcsa izgalom lett úrra rajtam és kezdtem sűrűn a hátam mögé, a sátor bejáratához tekinteni. Egyszerűen éreztem, hogy bármikor beléphet.
Talán ötödszörre fordultam hátra, amikor megláttam belépni a sátor bejáratán. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ahogy belépett karcsún és vagányan, mint egy rocksztár a szőke loboncával, farmerben, fekete pólóban, és fekete napszemüvegben. Imádtam azonnal és büszke voltam rá, hogy igazi férfiként eljött értem olyan messziről.
Azonnal felismertem és illett volna ...
fel
le
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
Postaládámban levél várakozott. Tündéri levél. De tényleg. „Szeretnénk megkérni téged a heti vezércikk megírására. …Hogy mi lenne a téma? Ez szabadon választott, amihez a legjobban értesz.”
Nos, akkor megírhatnám a legjobb pörkölt receptjét. Állítólag ahhoz értek. Nem én állítom. Vagy megoszthatnám, hogy kell egy jó pénzügyi tervet csinálni. Állítólag ahhoz is értek. Ezt én állítom. Szerettem volna egy könnyed hangvételű, humoros cikket írni. Meg is tettem. De mégsem azt közlöm veletek. Az utóbbi időben láttam, hallottam dolgokat köztetek és elszomorodtam. Sajnos a feszültség a lapon még mindig téma. Enyhítésképp írok egy mesét arról, amiket tapasztalok. Színes ceruzáimmal erősen satírozok. Kérlek titeket, hogy ezt a mesét gondolatébresztő írásként kezeljétek.
Tündérország falvai közt sokat ingáztam. Már a homályba vész, hogyan keveredtem eme furcsa szigetre néhány hónappal ezelőtt. Most itt vagyok, ballagok a fák hűs lombjai alatt. Suttogják a levelek, hogy ez egy varázslatos ...
Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.
(Stephen King)
A nő rohant. Teljes erejéből, lihegve, levegő után kapkodva, nyüszítve. Cipője kopogása visszhangot vert a sikátor házainak sötét falán. Árnyéka messzire nyúlva, előtte futott, ide-oda mozgott, ahogy minden lépéssel előre küzdötte magát. Nem bírja már sokáig, gondolta, hamarosan elesik és egy koszos pocsolyában fekve éri utol üldözője. Nem lehet, muszáj futni, muszáj tovább menekülni! Kabátja kigombolva, mint vitorla lobogott a két oldalán. Haja csapzottan, nedvesen tapadt homlokára, hideg verejték ült arcán.
Nem emlékezett rá, mennyi ideje fut, talán órák, napok vagy hetek óta, mióta rádöbbent, hogy üldözik. Először csak az árnyékát látta meg üldözőjének, ahogy a lábai elé vetődött, majd lépteit is hallotta, amik az ő lépteivel tartották a sebességet. Nem mert hátranézni, rettegett a gondolattól, hogy meglátja azt, aki minden bizonnyal az ...
Úgy tíz évvel ezelőtt, itt a feleségek.hu oldalon még lelkes naivaként engedtem, hogy mások beleszólhassanak az írásaimba. Hogy irányíthassák a történeteim szereplőinek sorsát.
De a legjobb tanácsokat a technikára vonatkozóan kaptam. Hogy pl. mitől lesz dinamikus egy írás. A gyorsaságomból és figyelmetlenségemből adódó elütési vagy helyesírási hibáimért kapott jelzéseknek még most is örülök. Mert megesik. De az más.
Ám, amikor hagytam azt is, hogy a fiktív történeteimben a szereplők sorsát a lelkes olvasók irányítsák öten tízfelé, akkor egy idő után belevesztem a történetbe - avagy így írj magyar szappanoperát. Hajtott a megfelelési kényszer. Fiatal voltam. De mégis, kinek akartam én megfelelni? És miért? Hát, fizetést úgyse kaptam érte, de ha még kaptam volna is, akkor is... Elismerésért az olvasóktól? Az olvasók szeretetéért? Persze, hogy jólesik, de... Végül elvesztettem magamat és legfőképp a hangomat. Utána sokáig nem írtam semmi komolyat. Semmi olyat, ami úgy ...
Már több hónapja, hogy egy közösségi oldal egyik csoportjában rábukkantam egy történetre. Annyira feldobta a napjaimat, hogy elhatároztam, kronológikusan visszafelé elolvasok tőle mindent.
Még mindig nem értem a végére, ám közben ötletet és ihletet kaptam az írásra. Mi lenne ha… Kipróbálom. Talán hozzá hasonló módon, én is gyógyulhatok tőle.
A folyamat hatásos, szórakoztató, és egyben félelmetes is. Kis epizódokban újra átélve a történteket, kezdek mindent másképpen látni. Amit eddig tragédiának és visszavonhatatlannak éreztem, most egészen más megvilágításba helyeződik. Az új szárnybontogató írói életem egy új lehetőséget adott. Ezt az oldalamat csak nagyon kevesen ismerik. Semmilyen módon nem kapcsolódik a valódi életemhez, ahol szinte közszereplő vagyok több ezer ismerőssel.
Sokszor eszembe jut a gyerekkorom. Neves szakemberek állítják, hogy minden onnan indul: jó is, rossz is. Népes földműves családból származom. Ismerem a növénytermesztés, állattartás minden gyöngyszemét. ...
A sátorban jó hangulat uralkodott, néptáncosok és zenészek szolgáltatták a műsort a színpadon és én másnapra vártam a kedvesem, akit már lelki társnak éreztem a kevesebb mint egy hónapos ismerettségünk alatt.
Elméletben másnap reggelre volt várható, de mivel már aznap nem adott életjelet magáról, egész nap egyre biztosabb voltam benne, hogy előbb elindult otthonról, hogy levezessen értem négy országot is érintve. Végül a zsigereimben éreztem, hogy már úton van. Valamiféle furcsa izgalom lett úrra rajtam és kezdtem sűrűn a hátam mögé, a sátor bejáratához tekinteni. Egyszerűen éreztem, hogy bármikor beléphet.
Talán ötödszörre fordultam hátra, amikor megláttam belépni a sátor bejáratán. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ahogy belépett karcsún és vagányan, mint egy rocksztár a szőke loboncával, farmerben, fekete pólóban, és fekete napszemüvegben. Imádtam azonnal és büszke voltam rá, hogy igazi férfiként eljött értem olyan messziről.
Azonnal felismertem és illett volna ...
