- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
fel
le
A sátorban jó hangulat uralkodott, néptáncosok és zenészek szolgáltatták a műsort a színpadon és én másnapra vártam a kedvesem, akit már lelki társnak éreztem a kevesebb mint egy hónapos ismerettségünk alatt.
Elméletben másnap reggelre volt várható, de mivel már aznap nem adott életjelet magáról, egész nap egyre biztosabb voltam benne, hogy előbb elindult otthonról, hogy levezessen értem négy országot is érintve. Végül a zsigereimben éreztem, hogy már úton van. Valamiféle furcsa izgalom lett úrra rajtam és kezdtem sűrűn a hátam mögé, a sátor bejáratához tekinteni. Egyszerűen éreztem, hogy bármikor beléphet.
Talán ötödszörre fordultam hátra, amikor megláttam belépni a sátor bejáratán. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ahogy belépett karcsún és vagányan, mint egy rocksztár a szőke loboncával, farmerben, fekete pólóban, és fekete napszemüvegben. Imádtam azonnal és büszke voltam rá, hogy igazi férfiként eljött értem olyan messziről.
Azonnal felismertem és illett volna ...
fel
le
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
fel
le
Minden könyv, melyet valaha olvastam, nyomot hagyott bennem. Néhány az idővel elhalványul, néhányuk pedig örökre megmarad. De akkor, amikor a koraesti égbolt rózsaszín fényben játszik, mindig eszembe jut az egyik, lassan öt éve olvasott regény egy gondolata...
Több nagyon aranyos és esetenként tanulságos idézeteket találtam a romantikus és egyben rejtélyes regényben, ahol egy 75 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságra derül fény, és az is kiderül, hogy vannak barátságok, amelyek végigkísérik az életünket, és van az a szerelem, aminek nem állhatunk ellen.
Egy kis ízelítő a kedvenc idézeteimből!
Sarah Addison Allen - A barackfa őrzői
"A boldogság mindig kockázattal jár. És ha egy cseppet sem félsz, akkor valamit nem csinálsz jól."
"Meglepő, mennyire kevés beleszólásunk van abba, hogy kik vagyunk. Ha az ember egyszer kiegyezett vele, a többi már gyerekjáték."
"Kora este volt, amikor elindultak. Az ég rózsaszínű limonádéra hasonlított. A ...
fel
le
"A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni."
( Mark Twain)
Krisztina történetét írva, számtalan gondolat bukkant fel bennem.
Ami most itt áll, a cikk alá már odaírtam hozzászólásként.
Amiért mégis úgy gondoltam, hogy- a megtisztelő felkérésre- heti vezércikként is leírom, az az, hogy ez is olyan téma amit tabuként kezelünk.
Fogyatékos Nyomorék
Így nevezzük mi "ép" emberek azokat kiknek nem ép a teste.
Sok esetben rájuk se merünk nézni, nehogy beszélgetni, vagy segíteni kellene.
Igaz az is, ha lelkünkben, értékrendünkben rendben van minden-
Rájuk nézni akkor is félünk, mert nehogy a szánakozást véljék tekintetünkben fölfedezni.
Nem tudunk mit kezdeni a "mássággal"
Fogyatékos Nyomorék
Azt az embert kinek teste ép, de becstelen, gerinctelen, hazug, aljas... - miért nem nevezzük így
Őrájuk sokkal jobban ráillik a fogyatékos- nyomorék szó
Vak, hiányzik egy vagy több testrésze de él.
Belegondoltunk már abba ...
fel
le
A nyár ezerrel dönget, Teszteli a hőtűrő képességemet rendesen. Szerettem mindig is a meleget, de vagy megöregedek lassan, vagy nem tudom... Mostanában nem úgy viselem a forróságot, mint eddig. Mindenesetre a munka nem kevesebb, viszont kevésbé bírom, mint eddig. Csak az lesz, öregszem lassan. Szóval nem erőltetem. Inkább hagyom, nem küzdök erőn felül. Hajnalban kelek, ellátom a jószágot, aztán irány a munka. Tetőket készítünk az öcsémmel. Még mindig. Vagy már megint. Végül is egyre megy. A lényeg, hogy van meló. A kert viszont most hanyagolva van, mert a babavárás miatt a nejem most nem munkaképes. Egyedül vagyok szinte mindenre. Éppen ezért nem erőltetem a kertet, mert nem megy. Nem bírom. Ami kicsi kijön belőle így, az meglesz, ami meg nem, azt meg majd megvesszük. Vagy nem...
A jószágra figyelek, hogy velük rendbe legyen minden. Többé-kevésbé rendben is vannak. A múltkor lelkendeztem a villanypásztor miatt, aztán másnap a tehén úgy döntött, hogy kívül zöldebb a fű... Úgyhogy ...
fel
le
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
fel
le
Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.
Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. ...
A sátorban jó hangulat uralkodott, néptáncosok és zenészek szolgáltatták a műsort a színpadon és én másnapra vártam a kedvesem, akit már lelki társnak éreztem a kevesebb mint egy hónapos ismerettségünk alatt.
Elméletben másnap reggelre volt várható, de mivel már aznap nem adott életjelet magáról, egész nap egyre biztosabb voltam benne, hogy előbb elindult otthonról, hogy levezessen értem négy országot is érintve. Végül a zsigereimben éreztem, hogy már úton van. Valamiféle furcsa izgalom lett úrra rajtam és kezdtem sűrűn a hátam mögé, a sátor bejáratához tekinteni. Egyszerűen éreztem, hogy bármikor beléphet.
Talán ötödszörre fordultam hátra, amikor megláttam belépni a sátor bejáratán. Sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, ahogy belépett karcsún és vagányan, mint egy rocksztár a szőke loboncával, farmerben, fekete pólóban, és fekete napszemüvegben. Imádtam azonnal és büszke voltam rá, hogy igazi férfiként eljött értem olyan messziről.
Azonnal felismertem és illett volna ...
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
Minden könyv, melyet valaha olvastam, nyomot hagyott bennem. Néhány az idővel elhalványul, néhányuk pedig örökre megmarad. De akkor, amikor a koraesti égbolt rózsaszín fényben játszik, mindig eszembe jut az egyik, lassan öt éve olvasott regény egy gondolata...
Több nagyon aranyos és esetenként tanulságos idézeteket találtam a romantikus és egyben rejtélyes regényben, ahol egy 75 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságra derül fény, és az is kiderül, hogy vannak barátságok, amelyek végigkísérik az életünket, és van az a szerelem, aminek nem állhatunk ellen.
Egy kis ízelítő a kedvenc idézeteimből!
Sarah Addison Allen - A barackfa őrzői
"A boldogság mindig kockázattal jár. És ha egy cseppet sem félsz, akkor valamit nem csinálsz jól."
"Meglepő, mennyire kevés beleszólásunk van abba, hogy kik vagyunk. Ha az ember egyszer kiegyezett vele, a többi már gyerekjáték."
"Kora este volt, amikor elindultak. Az ég rózsaszínű limonádéra hasonlított. A ...
"A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni."
( Mark Twain)
Krisztina történetét írva, számtalan gondolat bukkant fel bennem.
Ami most itt áll, a cikk alá már odaírtam hozzászólásként.
Amiért mégis úgy gondoltam, hogy- a megtisztelő felkérésre- heti vezércikként is leírom, az az, hogy ez is olyan téma amit tabuként kezelünk.
Fogyatékos Nyomorék
Így nevezzük mi "ép" emberek azokat kiknek nem ép a teste.
Sok esetben rájuk se merünk nézni, nehogy beszélgetni, vagy segíteni kellene.
Igaz az is, ha lelkünkben, értékrendünkben rendben van minden-
Rájuk nézni akkor is félünk, mert nehogy a szánakozást véljék tekintetünkben fölfedezni.
Nem tudunk mit kezdeni a "mássággal"
Fogyatékos Nyomorék
Azt az embert kinek teste ép, de becstelen, gerinctelen, hazug, aljas... - miért nem nevezzük így
Őrájuk sokkal jobban ráillik a fogyatékos- nyomorék szó
Vak, hiányzik egy vagy több testrésze de él.
Belegondoltunk már abba ...
A nyár ezerrel dönget, Teszteli a hőtűrő képességemet rendesen. Szerettem mindig is a meleget, de vagy megöregedek lassan, vagy nem tudom... Mostanában nem úgy viselem a forróságot, mint eddig. Mindenesetre a munka nem kevesebb, viszont kevésbé bírom, mint eddig. Csak az lesz, öregszem lassan. Szóval nem erőltetem. Inkább hagyom, nem küzdök erőn felül. Hajnalban kelek, ellátom a jószágot, aztán irány a munka. Tetőket készítünk az öcsémmel. Még mindig. Vagy már megint. Végül is egyre megy. A lényeg, hogy van meló. A kert viszont most hanyagolva van, mert a babavárás miatt a nejem most nem munkaképes. Egyedül vagyok szinte mindenre. Éppen ezért nem erőltetem a kertet, mert nem megy. Nem bírom. Ami kicsi kijön belőle így, az meglesz, ami meg nem, azt meg majd megvesszük. Vagy nem...
A jószágra figyelek, hogy velük rendbe legyen minden. Többé-kevésbé rendben is vannak. A múltkor lelkendeztem a villanypásztor miatt, aztán másnap a tehén úgy döntött, hogy kívül zöldebb a fű... Úgyhogy ...
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
