- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
fel
le
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
fel
le
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
fel
le
Hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Három, sőt négy hosszú év után vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája míg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem, és így hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, hogy ő legyen mindig mindenben az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam az ősszel és így összedolgozva megújult lendülettel láttunk neki a kert helyreállításának. Visszavágtunk, rendet raktunk, kiszabadítottuk a senyvedő növényeket a gazból és ahogy haladt a ...
fel
le
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
fel
le
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
fel
le
„…Édesanya ajkán az a legszebb zene,
Tárt karokkal mondja: Gyere, kicsim!...Gyere!”
Apró, selymes kezek érintését érzem arcomon. Kinyitom a szemem, a te csöppnyi, ártatlan pofikád mosolyog vissza rám.
Az már most látszik, szemed kékjében sok lány fog elveszni. Illatos buksidhoz hajolok, úgy szorítanálak, ha nem lennél ilyen törékeny. Így csak óvatos puszikat lehelek rád, féltőn, vigyázva.
***
- Anya, elmehetek este a diszkóba?
Tizenhat éves nagykamasz áll a nyitott szobaajtóban, engedélyt, és némi zsebpénzt remél a tekintete. Elvesznek benne a lányok, jól gondoltam annak idején. Pillantása az enyémet tükrözi vissza, nincs anya, ki ellen állna neki.
***
Újra felsír valaki. Már ismerős az élmény, csak a hang tulajdonosa más. Dús, barna hajú hercegnő, meleg, barna szemmel nézi a fagyos, januári hópelyheket.
A fiúk olvadozni fognak érte. Rám alig hasonlít, édesapja kiköpött mása. Talán a szája, a mosolya lesz később az „ anyjáé”.
***
- Anya, megvesszük akkor a ...
fel
le
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
Hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Három, sőt négy hosszú év után vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája míg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem, és így hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, hogy ő legyen mindig mindenben az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam az ősszel és így összedolgozva megújult lendülettel láttunk neki a kert helyreállításának. Visszavágtunk, rendet raktunk, kiszabadítottuk a senyvedő növényeket a gazból és ahogy haladt a ...
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
„…Édesanya ajkán az a legszebb zene,
Tárt karokkal mondja: Gyere, kicsim!...Gyere!”
Apró, selymes kezek érintését érzem arcomon. Kinyitom a szemem, a te csöppnyi, ártatlan pofikád mosolyog vissza rám.
Az már most látszik, szemed kékjében sok lány fog elveszni. Illatos buksidhoz hajolok, úgy szorítanálak, ha nem lennél ilyen törékeny. Így csak óvatos puszikat lehelek rád, féltőn, vigyázva.
***
- Anya, elmehetek este a diszkóba?
Tizenhat éves nagykamasz áll a nyitott szobaajtóban, engedélyt, és némi zsebpénzt remél a tekintete. Elvesznek benne a lányok, jól gondoltam annak idején. Pillantása az enyémet tükrözi vissza, nincs anya, ki ellen állna neki.
***
Újra felsír valaki. Már ismerős az élmény, csak a hang tulajdonosa más. Dús, barna hajú hercegnő, meleg, barna szemmel nézi a fagyos, januári hópelyheket.
A fiúk olvadozni fognak érte. Rám alig hasonlít, édesapja kiköpött mása. Talán a szája, a mosolya lesz később az „ anyjáé”.
***
- Anya, megvesszük akkor a ...
