- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Két hetet töltöttem emberek közt, civilizált, kisvárosi közegben, s mindenhol félelemmel találkoztam. Félelemmel, aggódással, betegséggel. Azt mondták az emberek, ragyogok. A „ragyogást” nem értvén megkérdezték sokan, mivel foglalkozom. Miután elhitték, hogy elmúltam tizenhat (sőt, már közel harminc vagyok), értetlenkedtek.
Huszonhét, és nem aggódik? Huszonhét, és nem fél?!? Hát lehet ezt? Mit csinál másként? Miért nincs ránc az arcán? Valaki felháborodik - igazságtalanság!, felelőtlenség!, pofátlanság!, gyanús!!. Keres valami kötekednivalót, s mikor arra mosoly a válasz, benneragad a szó, és nem tud mit mondani.
Pedig, higgyétek el nekem, ugyanolyan hús-vér emberi lény vagyok, mint bárki más. Az életem sem nem „jobb”, sem nem „rosszabb”, csak nem vagyok hajlandó engedelmes fogyasztóként fejet hajtani láthatatlan háttérhatalmaknak. Elsőnek Isten törvényeit tisztelem, s az emberi törvények közül csupán azokat fogadom el, amelyek előbbinek ellent nem mondanak. Minden napomat imával ...
fel
le
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
fel
le
"Kaméleon személyiség. Ahány fajta helyzet, annyi féle viselkedés. És végül már nem is találom saját magam, hogy ki vagyok. Ez sajnos egy nagyon kártékony létezési forma, ámbár rendkívül nyereséges az emberi kapcsolatok világában." /Bagdy Emőke /
Az egyik legádázabb emberfaj a világon. Legalábbis egyéni kutatásaim eddig még nem igazoltak ezen lénynél veszedelmesebbet. Ha találkozol az egyik példányával, akiről még nem tudod, hogy kaméleonban szenved, akkor bizony te még egy boldog ember vagy.
Éppen attól veszélyes, hogy nem kiszűrhető. Alattomos, agyafúrt lény, aki tisztában van saját kaméleon mivoltával és éppen ezt kihasználva épül be mindenhová. Személyes terekbe, közösségekbe, családokba, kis csoportokba, területekre stb…
A kaméleon egy színét változtatni tudó figura. Ennek képességével sajátítja el és képezi le a vele szemben levő áldozatát. Megnyerő, humoros, szimpatikus, (akár vonzó megjelenésű) és mindenkihez van egy-két jó szava.
És mi a fegyvere? A ...
fel
le
Idősebb Kovács Márton adószakértő és befektetési tanácsadó tavalyelőtt örökölt egy meseszép, nyitható tetejű tűzpiros autót, és most elindult vele a fél országon át, hogy a fiával együtt végre meglátogassák azt a tanyát, amit a nemrég elhunyt távoli rokona ráhagyott, - mint az egyetlen élő nagykorú örökösére! A kisfiával, az öt éves sokat betegeskedő, csenevész Marcikával, végre felszabadultan, vidáman nevetgélve száguldoztak az autópályán a lenyugvó napsütésben. Márton gyerekként sokszor töltötte ott a nyarat azon a tanyán, jó pár éven át. Van annak már vagy húsz éve is, mikor utoljára ott nyaralt. Akkoriban nagyon tetszett neki a tanyasi élet. Ez a hét nap szabadság, amire már régóta vágyott, pont jókor jött. Most, hogy így rászakadt ez az örökség, úgy tervezte, hogy megtartja azt a tanyát. Legalább lesz hová lejárni ebből a zsúfolt, zajos fővárosból a csend, és nyugalom e kis szigetére, ide a jó, tiszta, szinte harapható levegőre. A kollégái irigyelték is miatta, hogy immár ez az ...
fel
le
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
fel
le
Új esztendőbe léptünk át a minap. A civilizált világ a maga szerény és alig tolakodó módján adta értésünkre szilveszter éjszakáján, hogy valami történik. Óránként vagy száz durranás hangját hozta le a párás levegő egyébként oly csendes völgyünkbe - szerencsére a színes tűzijátékokat már nem láttuk. Részvéttel gondoltam a domboldalban legelésző lovaimra, valószínűleg nekik nem csupán a fülüket sértette eme merénylet, hisz onnan rálátni a többi dombtetőre a környéken, ahol a gaztetteket elkövették.
A modern világ egyik számomra érthetetlen jelensége, hogy mindent kívül ünnepel. Nincs azzal baj, ha földíszítjük az otthonunkat, vagy kiöltözünk, pezsgőt bontunk… de az ünneplés, a díszítés belül kéne, hogy kezdődjék.
Elmúlott egy esztendő, lássuk meg, mit tettünk, mérlegeljük döntéseinket, cselekedeteinket. Nézzünk önmagunkba nagyon őszintén, amit talán tegnap még balszerencsének véltünk, abban keressük meg a tanítást, amit tartogat a számunkra - és tanuljuk is meg.
Tavaly ilyenkor ...
fel
le
- Hát élet ez? - Persze, hogy élet, ha nem is jó. Ez van, tudod?!
Kicsit bár roggyantak vagyunk, de a szívünk a régi.
Tudunk még szeretni! Vidáman nevetni!
Kancsalul az egekbe nézni! Mindent, mindent elfeledni!
Várni, akarni, és remélni!
Egy új évben, új szeretőt keresni, találni!
Bolondos szilveszter? Mit kérek én tőled? Mi volt, mi lehetett, elmúlt. Örökre?
Ugye te sem hiszed. Talán majd jövőre.
Én már tucatszor, nem számoltam, elbúcsúztam az ó évektől. Amire nem emlékezem, arról nem beszélek. Voltak köztük bolondosak, jobbak, rosszabbak, de, ha visszagondolok és még ami előtt állok? - elmondhatom százszor is megtenném még, ha tehetném. Ha itt lehetnének mellettem azok, akiket úgy szerettem. De félre a tréfát, ez most komolytalan. Ők valóban nincsenek már? Érzem, tudom. Hiszen már elbúcsúztam tőlük ezerszer.
Emlékezem viszont egy különös szilveszterre, amikor ők is velem voltak még egy-egy pillanatig, részei voltak az életemnek. Tettek valamit, ma sem ...
fel
le
Két hetet töltöttem emberek közt, civilizált, kisvárosi közegben, s mindenhol félelemmel találkoztam. Félelemmel, aggódással, betegséggel. Azt mondták az emberek, ragyogok. A „ragyogást” nem értvén megkérdezték sokan, mivel foglalkozom. Miután elhitték, hogy elmúltam tizenhat (sőt, már közel harminc vagyok), értetlenkedtek.
Huszonhét, és nem aggódik? Huszonhét, és nem fél?!? Hát lehet ezt? Mit csinál másként? Miért nincs ránc az arcán? Valaki felháborodik - igazságtalanság!, felelőtlenség!, pofátlanság!, gyanús!!. Keres valami kötekednivalót, s mikor arra mosoly a válasz, benneragad a szó, és nem tud mit mondani.
Pedig, higgyétek el nekem, ugyanolyan hús-vér emberi lény vagyok, mint bárki más. Az életem sem nem „jobb”, sem nem „rosszabb”, csak nem vagyok hajlandó engedelmes fogyasztóként fejet hajtani láthatatlan háttérhatalmaknak. Elsőnek Isten törvényeit tisztelem, s az emberi törvények közül csupán azokat fogadom el, amelyek előbbinek ellent nem mondanak. Minden napomat imával ...
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
"Kaméleon személyiség. Ahány fajta helyzet, annyi féle viselkedés. És végül már nem is találom saját magam, hogy ki vagyok. Ez sajnos egy nagyon kártékony létezési forma, ámbár rendkívül nyereséges az emberi kapcsolatok világában." /Bagdy Emőke /
Az egyik legádázabb emberfaj a világon. Legalábbis egyéni kutatásaim eddig még nem igazoltak ezen lénynél veszedelmesebbet. Ha találkozol az egyik példányával, akiről még nem tudod, hogy kaméleonban szenved, akkor bizony te még egy boldog ember vagy.
Éppen attól veszélyes, hogy nem kiszűrhető. Alattomos, agyafúrt lény, aki tisztában van saját kaméleon mivoltával és éppen ezt kihasználva épül be mindenhová. Személyes terekbe, közösségekbe, családokba, kis csoportokba, területekre stb…
A kaméleon egy színét változtatni tudó figura. Ennek képességével sajátítja el és képezi le a vele szemben levő áldozatát. Megnyerő, humoros, szimpatikus, (akár vonzó megjelenésű) és mindenkihez van egy-két jó szava.
És mi a fegyvere? A ...
Idősebb Kovács Márton adószakértő és befektetési tanácsadó tavalyelőtt örökölt egy meseszép, nyitható tetejű tűzpiros autót, és most elindult vele a fél országon át, hogy a fiával együtt végre meglátogassák azt a tanyát, amit a nemrég elhunyt távoli rokona ráhagyott, - mint az egyetlen élő nagykorú örökösére! A kisfiával, az öt éves sokat betegeskedő, csenevész Marcikával, végre felszabadultan, vidáman nevetgélve száguldoztak az autópályán a lenyugvó napsütésben. Márton gyerekként sokszor töltötte ott a nyarat azon a tanyán, jó pár éven át. Van annak már vagy húsz éve is, mikor utoljára ott nyaralt. Akkoriban nagyon tetszett neki a tanyasi élet. Ez a hét nap szabadság, amire már régóta vágyott, pont jókor jött. Most, hogy így rászakadt ez az örökség, úgy tervezte, hogy megtartja azt a tanyát. Legalább lesz hová lejárni ebből a zsúfolt, zajos fővárosból a csend, és nyugalom e kis szigetére, ide a jó, tiszta, szinte harapható levegőre. A kollégái irigyelték is miatta, hogy immár ez az ...
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
Új esztendőbe léptünk át a minap. A civilizált világ a maga szerény és alig tolakodó módján adta értésünkre szilveszter éjszakáján, hogy valami történik. Óránként vagy száz durranás hangját hozta le a párás levegő egyébként oly csendes völgyünkbe - szerencsére a színes tűzijátékokat már nem láttuk. Részvéttel gondoltam a domboldalban legelésző lovaimra, valószínűleg nekik nem csupán a fülüket sértette eme merénylet, hisz onnan rálátni a többi dombtetőre a környéken, ahol a gaztetteket elkövették.
A modern világ egyik számomra érthetetlen jelensége, hogy mindent kívül ünnepel. Nincs azzal baj, ha földíszítjük az otthonunkat, vagy kiöltözünk, pezsgőt bontunk… de az ünneplés, a díszítés belül kéne, hogy kezdődjék.
Elmúlott egy esztendő, lássuk meg, mit tettünk, mérlegeljük döntéseinket, cselekedeteinket. Nézzünk önmagunkba nagyon őszintén, amit talán tegnap még balszerencsének véltünk, abban keressük meg a tanítást, amit tartogat a számunkra - és tanuljuk is meg.
Tavaly ilyenkor ...
- Hát élet ez? - Persze, hogy élet, ha nem is jó. Ez van, tudod?!
Kicsit bár roggyantak vagyunk, de a szívünk a régi.
Tudunk még szeretni! Vidáman nevetni!
Kancsalul az egekbe nézni! Mindent, mindent elfeledni!
Várni, akarni, és remélni!
Egy új évben, új szeretőt keresni, találni!
Bolondos szilveszter? Mit kérek én tőled? Mi volt, mi lehetett, elmúlt. Örökre?
Ugye te sem hiszed. Talán majd jövőre.
Én már tucatszor, nem számoltam, elbúcsúztam az ó évektől. Amire nem emlékezem, arról nem beszélek. Voltak köztük bolondosak, jobbak, rosszabbak, de, ha visszagondolok és még ami előtt állok? - elmondhatom százszor is megtenném még, ha tehetném. Ha itt lehetnének mellettem azok, akiket úgy szerettem. De félre a tréfát, ez most komolytalan. Ők valóban nincsenek már? Érzem, tudom. Hiszen már elbúcsúztam tőlük ezerszer.
Emlékezem viszont egy különös szilveszterre, amikor ők is velem voltak még egy-egy pillanatig, részei voltak az életemnek. Tettek valamit, ma sem ...
