- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Lett egy kiálasztott film estére. A második. Klasszikus, azt illik megnézni, hogy tájékozott legyek. Az elsőn már sikerült aprókat és kis cseleseket horkolgatva kipihennem az egész napos önfeledt sufnituningolásom fáradalmait. '64-es valami francia, Belmondo ifjú kivitelben, fekete-fehér film volt.
Ez a második film is valami nagy klasszikus '71-es film. Lejárt divatú pali vezet, s közben dögunalmas, betelefonálós rádióműsort hallgat. A piros vagy narancssárga autó megelőz egy barna, nyerges vontatós kamiont.
Tankolnak. Pasink pénzt vált, kamionos beéri, tülköl. Még egyszer tülköl. A benzinkutas mellékszereplő is kap pár percnyi szerepet. Palink elindul, kamionos, utána, a sebességmérő már szinte százat mutat, fokozódik a feszültség!
- Egy kamionos majdnem megölt! Közel 90 kilóméteres sebességgel üldözött lefelé a lejtőn! - panaszkodik satufék után két őszhajú palinak a letűnt korok divatját mutató palink, majd filizófikus eszmefuttatást tesz a budiban.
Szinte visszatér ...
fel
le
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá ...
fel
le
Sziasztok kedves Barátaim!
Bevallom, hogy a naplómat úgy szerettem volna írni, hogy ne mindig az oldallal kapcsolatos aktualitásokról szóljon. Néha szerettem volna megírni nektek egy jó történetet, ami velem és családommal történt, vagy az is eszembe volt, hogy időnként felkérem valamelyikőtöket, hogy írjon nekem egy bejegyzést, ami felkerülhet a heti ajánló vezércikkébe.
Na ez nem mindig akar összejönni.
Mindig vannak aktualitások, vagy problémák, amikről ki kell nyilatkoztatnom az álláspontomat... Így, ugyan ígértem, hogy majd írok nektek a szerzői jogokról is, de azt már annyira kijavítgattuk az impresszumban (fő oldal alja, vagy segítség gomb mindenütt, bal oldalon csúszkálva), hogy szerintem erről nem fogok többet locsogni. Akit érdekel, kérdezzen személyesen.
Be kellene számolnom a megalakult klubokról is, de ezzel se foglalkozzunk most. Csináljátok, próbálgassátok, ha valami nem tiszta, keressetek!
Kis (igaz) történet nektek is..., a Rózsadombról lopva;-)
A minap a ...
fel
le
A mélymulcs nálam a 10cm vastagságútól az 1méteres vastagságig megtalálható. Az alapja javarészt szalmás-szénás kecskealom, nem 24 órás, hanem olyan, amelyen legalább egy hónapig álltak a kecskék az ólban. Néhány csoportban 24 órás lócitromot gyűjtenek, minden bizonnyal brit tudósok és a NASA által is elismert okok miatt, de egész életemben annyi típusú trágyadombot láttam már a saját udvarunkban is, s abban óriási tököket, hogy akármit már nem hiszek el.
És meséltem ma valakinek, hogy én nem ragaszkodom a szabályokhoz, nem is hiszem, hogy annyival jobb mereven ragaszkodni pl. Iván féle tanításhoz, mint néhányan a Szentírást se tartják be annyira, - mert eleve mindenkinek mások a körülményei és a lehetőségei, és főleg a kertje.
Ha irányként tekintünk rá (mert amit ő csinált, az neki bejött), akkor alighanem kevesebb megfelelési kényszer, s az abból adódó kudarc ér. Tanulópénz mindig lesz, de meg kell tanulnunk a saját kertünket.
A saját mélymulcsom pedig azt tanította, hogy ...
fel
le
A tanácsadó (EPILÓGUS)
avagy egy professzor agymenése...
Az írást ajánlom édesapám emlékének, Tamásnak az égbe, a legjobb barátomnak, akinek az emléke sokat segített a prof megformálásában és nagyanyámnak, aki fentről a mai napig fogja a kezem...
Természetesen ajánlom a szeretőt eljátszó Erikának, a segítőjének Editnek és Viktor barátomnak, akivel pár további kocsmázással olyan bensőséges viszonyt alakítottunk ki, hogy már eszembe se jutott többet Erikára nézni… persze csak halálom pillanatáig (hélium állapotban azért nem olyan halálosan szar az élet)... továbbá mindenkinek, aki hasonló cipőbe lépett bele , mint mi…
(Luca szerint lent nálatok a Deichmann-ban árulnak ijjjen cipőket, bocs, ez nem a reklám helye..., de a feleségem azért tudhat valamit, ha ennyi év után is kitart mellettem... mondjuk ebben a halmazállapotban én is könnyebben viselhető vok (önironikusan nevető jel))
A távolság csak egy áthidalható akadály, az időt viszont nem fordíthatod vissza, ami megtörtént az ...
fel
le
Érzem ha jössz. A méz illatát érzem, a fánk fölé szitált porcukorfelhőt.
Illatfoszlányok- porcukor... tenger... frissen mosott ruha...
Csokoládét, málnát, áfonyát koppannak lépteid.
Golgotavirágot s Iriszeket adsz nekem, mikor rám nézel
Virágaidnak, esőt s szivárványt csókolok, jöttödért áldást mondok
Csókodért cserébe, szíved fölé hajlok... Lélegzem szívveréseddel
Neked vagyok
Álmod ébren, földön- égben, viszlek magammal, veled megyek
Ujjaim verset írnak bőrödre, válaszként érintésedre- akrosztichon
A versből dallam lesz, a dallamból fények. Fények és színek születnek mikor szeretsz.
Mikor szeretsz- látom a Földet érezni, hallom a virág örömét mikor nyílik...
Mikor szeretsz élet leszek- vágyom hogy általad, gyönyöröd általam, véred véremmé- vérem- véreddé váljon
- Gaya -
fel
le
Lett egy kiálasztott film estére. A második. Klasszikus, azt illik megnézni, hogy tájékozott legyek. Az elsőn már sikerült aprókat és kis cseleseket horkolgatva kipihennem az egész napos önfeledt sufnituningolásom fáradalmait. '64-es valami francia, Belmondo ifjú kivitelben, fekete-fehér film volt.
Ez a második film is valami nagy klasszikus '71-es film. Lejárt divatú pali vezet, s közben dögunalmas, betelefonálós rádióműsort hallgat. A piros vagy narancssárga autó megelőz egy barna, nyerges vontatós kamiont.
Tankolnak. Pasink pénzt vált, kamionos beéri, tülköl. Még egyszer tülköl. A benzinkutas mellékszereplő is kap pár percnyi szerepet. Palink elindul, kamionos, utána, a sebességmérő már szinte százat mutat, fokozódik a feszültség!
- Egy kamionos majdnem megölt! Közel 90 kilóméteres sebességgel üldözött lefelé a lejtőn! - panaszkodik satufék után két őszhajú palinak a letűnt korok divatját mutató palink, majd filizófikus eszmefuttatást tesz a budiban.
Szinte visszatér ...
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá ...
Sziasztok kedves Barátaim!
Bevallom, hogy a naplómat úgy szerettem volna írni, hogy ne mindig az oldallal kapcsolatos aktualitásokról szóljon. Néha szerettem volna megírni nektek egy jó történetet, ami velem és családommal történt, vagy az is eszembe volt, hogy időnként felkérem valamelyikőtöket, hogy írjon nekem egy bejegyzést, ami felkerülhet a heti ajánló vezércikkébe.
Na ez nem mindig akar összejönni.
Mindig vannak aktualitások, vagy problémák, amikről ki kell nyilatkoztatnom az álláspontomat... Így, ugyan ígértem, hogy majd írok nektek a szerzői jogokról is, de azt már annyira kijavítgattuk az impresszumban (fő oldal alja, vagy segítség gomb mindenütt, bal oldalon csúszkálva), hogy szerintem erről nem fogok többet locsogni. Akit érdekel, kérdezzen személyesen.
Be kellene számolnom a megalakult klubokról is, de ezzel se foglalkozzunk most. Csináljátok, próbálgassátok, ha valami nem tiszta, keressetek!
Kis (igaz) történet nektek is..., a Rózsadombról lopva;-)
A minap a ...
A mélymulcs nálam a 10cm vastagságútól az 1méteres vastagságig megtalálható. Az alapja javarészt szalmás-szénás kecskealom, nem 24 órás, hanem olyan, amelyen legalább egy hónapig álltak a kecskék az ólban. Néhány csoportban 24 órás lócitromot gyűjtenek, minden bizonnyal brit tudósok és a NASA által is elismert okok miatt, de egész életemben annyi típusú trágyadombot láttam már a saját udvarunkban is, s abban óriási tököket, hogy akármit már nem hiszek el.
És meséltem ma valakinek, hogy én nem ragaszkodom a szabályokhoz, nem is hiszem, hogy annyival jobb mereven ragaszkodni pl. Iván féle tanításhoz, mint néhányan a Szentírást se tartják be annyira, - mert eleve mindenkinek mások a körülményei és a lehetőségei, és főleg a kertje.
Ha irányként tekintünk rá (mert amit ő csinált, az neki bejött), akkor alighanem kevesebb megfelelési kényszer, s az abból adódó kudarc ér. Tanulópénz mindig lesz, de meg kell tanulnunk a saját kertünket.
A saját mélymulcsom pedig azt tanította, hogy ...
Egy régi írásom...
Kegyetlen, tüzet okádó sárkányként égette el tollával áldozatai eleven húsát... Szíven szúrta őket és várta, hogy kivérezzenek... Az áldozatok a betűk dallamától megrészegülten, önként álltak a pokol kénes tüzébe.
Az író még utoljára odavetett egy remekbe szabott metaforát: "két egymást ölelő sebzett galambként zuhan lelkünk a mélységek tengerébe" - és csettintett.
- Na ez jó lesz. Csak pont annyi, amennyi Olgának most kell. Azt hiszem ezzel a nővel is végeztem - mondta kicsit szomorúan a monitorára pillantva. Két és fél hónap volt..., megint vasárnap lett vége... Egy "vérző szív" animáció indult el a képernyőn, majd a chat ablak bezáródott.
- Nekem ez olyan nehéz... - gondolta lelke sötét kútjába nézve; és feltűzte a képet a parafatáblára a többiek mellé.
Az írói pályafutásának tizennyolcadik áldozata készült épp életének utolsó csepp mérgét meginni. Szerelmes volt. Gondolkodás nélkül cselekedett. Olga szerelmes volt. Olga nagyon ...
A tanácsadó (EPILÓGUS)
avagy egy professzor agymenése...
Az írást ajánlom édesapám emlékének, Tamásnak az égbe, a legjobb barátomnak, akinek az emléke sokat segített a prof megformálásában és nagyanyámnak, aki fentről a mai napig fogja a kezem...
Természetesen ajánlom a szeretőt eljátszó Erikának, a segítőjének Editnek és Viktor barátomnak, akivel pár további kocsmázással olyan bensőséges viszonyt alakítottunk ki, hogy már eszembe se jutott többet Erikára nézni… persze csak halálom pillanatáig (hélium állapotban azért nem olyan halálosan szar az élet)... továbbá mindenkinek, aki hasonló cipőbe lépett bele , mint mi…
(Luca szerint lent nálatok a Deichmann-ban árulnak ijjjen cipőket, bocs, ez nem a reklám helye..., de a feleségem azért tudhat valamit, ha ennyi év után is kitart mellettem... mondjuk ebben a halmazállapotban én is könnyebben viselhető vok (önironikusan nevető jel))
A távolság csak egy áthidalható akadály, az időt viszont nem fordíthatod vissza, ami megtörtént az ...
Érzem ha jössz. A méz illatát érzem, a fánk fölé szitált porcukorfelhőt.
Illatfoszlányok- porcukor... tenger... frissen mosott ruha...
Csokoládét, málnát, áfonyát koppannak lépteid.
Golgotavirágot s Iriszeket adsz nekem, mikor rám nézel
Virágaidnak, esőt s szivárványt csókolok, jöttödért áldást mondok
Csókodért cserébe, szíved fölé hajlok... Lélegzem szívveréseddel
Neked vagyok
Álmod ébren, földön- égben, viszlek magammal, veled megyek
Ujjaim verset írnak bőrödre, válaszként érintésedre- akrosztichon
A versből dallam lesz, a dallamból fények. Fények és színek születnek mikor szeretsz.
Mikor szeretsz- látom a Földet érezni, hallom a virág örömét mikor nyílik...
Mikor szeretsz élet leszek- vágyom hogy általad, gyönyöröd általam, véred véremmé- vérem- véreddé váljon
- Gaya -
