- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Vízbe minek fúlnék, kibe más fúlt? arra szorúlnék?
Íze cser-íz, szaga réz; dög-levet innya nehéz.
Kissé érthetetlen ez a két sor, amint csenkeszfai Poóts András mesterkedett össze, valamikor az 1780-as években. Akkor talán nem számított rébusznak: Költőnk azt fejtegeti, minek venne el olyan asszonyt, akinek a férje belehalt a házi boldogságba? Nem szorul özvegyre, inkább a szüzek közül válogat, és válogatott is, pedig hol református, hol katolikus papként próbált megélni. Egyházi feljebbvalói nem is nézték jó szemmel ezt a nagy válogatást, és szegény Poóts András nem egyszer került börtönbe, ahol ugye se szűz, se özvegy.
Könnyebb a második sor, főleg ha tudjuk, hogy a régi magyar nyelvben a réz szó nemcsak fémet jelentett – még ma is értjük, ha nem is használjuk, mit tesz az, berezelt.
Nagy igazságtalanság ez, András uram! Nem minden asszony igyekszik szabadulni a házasságból, vagy nem azon az áron, hogy az élete párját agyonveri. Ritka eset volt ez akkor is, amikor urak és ...
fel
le
"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető ...
fel
le
TÉLRE VÁRAKOZÁS
Várom, mikor esik le az első hó,
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/U2VG9fBFv0k" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
< ...
fel
le
Néhány hete már a ló körül forognak a dolgaim. Legalábbis a legtöbb. Sokat beszélgettem egy kollégával is, neki is vannak lovai. Az alábbi történetet is tőle hallottam. nem pontosan így, ezért lehet, hogy nem úgy írom le, ahogy mondta, de a lényegét megjegyeztem:
Egyszer, nagyon régen, még az Özönvíz előtt, Isten járta a világot, és gyönyörködött alkotásában. Jártában, keltében elfáradt a sok gyaloglástól. Gondolt egyet, és segítségül hívta egyik teremtményét: a lovat. Felült a hátára, és immár kényelmesebben folytatta útját. A ló eleinte békésen tűrte lovasát, és csendesen poroszkált szerte, meg szét. Aztán egyszer csak az egyik hegyoldalon legördült egy kő, és a ló megriadt. Elkezdett vágtázni. A Jóisten alig bírt a hátán maradni. A nagy robajra megriadt egy nyúl, az egyik út menti bokorban, és megiramodott, keresztben a vágtató ló előtt. Mi sem kellett több! A ló újfent megriadt, és szinte azonnal megállt. Isten előre bukott a ló nyakába, majd mikor az felágaskodott, hatalmasat ...
fel
le
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
fel
le
Mátrai Mese Major legújabb eseményei
Sziasztok!
A múltkor felmerült bennünk, hogy szeretnènk valami fèle drón-felvètelt a majorról. Keresgèltünk egy kicsit az interneten és írtunk is egy fiatal srácnak, mert tetszettek nekünk a felvètelei. Elmondtuk, hogy mit is szeretnènk és hogy kik is vagyunk, majd beszèltünk telefonon a rèszletekről. Azt mondta, hogy nem szokott így munkát vállalni, de a barátjával kirándulás cèljából szabadidejükben járják az országot, és hát viszik magukkal a drónt és a fenykèpező gépet is. Megbeszèltük, hogy a következő hetvègèt nálunk töltik.
Két felettèb szimpatikus fiatalember érkezett meg péntek estefelé. Kicsit kimentünk a Majorba szètnèzni, majd nyársaltunk egyet vacsora gyanánt.
Másnap egèsz nap kint voltunk, megismertèk szemèlyesen a Major összes lakóját, Csinost, Cukit, Felhőt, Ferikèt, Szederkèt, az összes nubit, a barikat, és persze a malacokat és Icukát.
Folyamatosan készültek a videók és a fenykèpek. Aaz allatkák megmutatták magukat ...
fel
le
Vízbe minek fúlnék, kibe más fúlt? arra szorúlnék?
Íze cser-íz, szaga réz; dög-levet innya nehéz.
Kissé érthetetlen ez a két sor, amint csenkeszfai Poóts András mesterkedett össze, valamikor az 1780-as években. Akkor talán nem számított rébusznak: Költőnk azt fejtegeti, minek venne el olyan asszonyt, akinek a férje belehalt a házi boldogságba? Nem szorul özvegyre, inkább a szüzek közül válogat, és válogatott is, pedig hol református, hol katolikus papként próbált megélni. Egyházi feljebbvalói nem is nézték jó szemmel ezt a nagy válogatást, és szegény Poóts András nem egyszer került börtönbe, ahol ugye se szűz, se özvegy.
Könnyebb a második sor, főleg ha tudjuk, hogy a régi magyar nyelvben a réz szó nemcsak fémet jelentett – még ma is értjük, ha nem is használjuk, mit tesz az, berezelt.
Nagy igazságtalanság ez, András uram! Nem minden asszony igyekszik szabadulni a házasságból, vagy nem azon az áron, hogy az élete párját agyonveri. Ritka eset volt ez akkor is, amikor urak és ...
"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető ...
Pilla - Halálig hozzám
elém tette hajnalom tegnap arcod
igen mondom hogy így volt elhiheted
időnek kezétől tépett grabancod
s lakod mint egy furcsa-tarkás ligetet
de nem bánom mert nem éreztem harcot
csak érett és letisztult ingereket
sosem titkolnád inkább rám akasztod
magad mert tudod viszem 'míg szeretek
nehézségek nélkül vagy nekem minden
olyan fény minek mélyén az élet show
kitart akkor is ha halványan kopott
imádlak hiszen színességed kincsem
mikor látlak szívemben rímmé lesz szó
halálig mert Nagyunk hozzám alkotott
(2014. május)
© Pilla
- Pilla -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/GvFFVGYm7A4" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
</div>
TÉLRE VÁRAKOZÁS
Várom, mikor esik le az első hó,
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/U2VG9fBFv0k" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
< ...
Néhány hete már a ló körül forognak a dolgaim. Legalábbis a legtöbb. Sokat beszélgettem egy kollégával is, neki is vannak lovai. Az alábbi történetet is tőle hallottam. nem pontosan így, ezért lehet, hogy nem úgy írom le, ahogy mondta, de a lényegét megjegyeztem:
Egyszer, nagyon régen, még az Özönvíz előtt, Isten járta a világot, és gyönyörködött alkotásában. Jártában, keltében elfáradt a sok gyaloglástól. Gondolt egyet, és segítségül hívta egyik teremtményét: a lovat. Felült a hátára, és immár kényelmesebben folytatta útját. A ló eleinte békésen tűrte lovasát, és csendesen poroszkált szerte, meg szét. Aztán egyszer csak az egyik hegyoldalon legördült egy kő, és a ló megriadt. Elkezdett vágtázni. A Jóisten alig bírt a hátán maradni. A nagy robajra megriadt egy nyúl, az egyik út menti bokorban, és megiramodott, keresztben a vágtató ló előtt. Mi sem kellett több! A ló újfent megriadt, és szinte azonnal megállt. Isten előre bukott a ló nyakába, majd mikor az felágaskodott, hatalmasat ...
Jürgen a hosszú, fárasztó nap után kinyújtóztatta fáradt tagjait a fa asztal mellett ülve. Az alpesi kisvendéglőben ma is otthonosan érezte magát. Minden este ide tért be egy finom vacsorára, a környéken itt főztek a legjobban. Ahogy felkészült, hogy megrendelje a szokásos menüjét, meglátta Helent, ahogy felé egyensúlyozik a söröskorsókkal. Eddig fel sem tűnt neki a lány formás alakja, pedig igen szemrevaló fehérnép volt.
Jürgen mellett ült Fridolin. A férfi kinézte magának a helyes kis pincérlányt, aki a kocsma feletti balkonon a ruhákat teregetés közben csak egyforma színű csipeszekkel csíptette fel a kötélre. A szoknyákat rózsaszínnel, a felsőket zölddel, a csipkés fehérneműket bordóval. Még nem tudta eldönteni, h neurotikus-e a kicsike vagy csak szimplán művészi hajlamokkal bír. Mindenesetre izgalmas volt göndör kacaja, mely megdobogtatta Fridolin szívét.
A pincérlány most is huncut mosollyal közelített. Csípőjét ütemesen riszálta minden lépésre. A tálcát kecsesen tartotta, ...
Mátrai Mese Major legújabb eseményei
Sziasztok!
A múltkor felmerült bennünk, hogy szeretnènk valami fèle drón-felvètelt a majorról. Keresgèltünk egy kicsit az interneten és írtunk is egy fiatal srácnak, mert tetszettek nekünk a felvètelei. Elmondtuk, hogy mit is szeretnènk és hogy kik is vagyunk, majd beszèltünk telefonon a rèszletekről. Azt mondta, hogy nem szokott így munkát vállalni, de a barátjával kirándulás cèljából szabadidejükben járják az országot, és hát viszik magukkal a drónt és a fenykèpező gépet is. Megbeszèltük, hogy a következő hetvègèt nálunk töltik.
Két felettèb szimpatikus fiatalember érkezett meg péntek estefelé. Kicsit kimentünk a Majorba szètnèzni, majd nyársaltunk egyet vacsora gyanánt.
Másnap egèsz nap kint voltunk, megismertèk szemèlyesen a Major összes lakóját, Csinost, Cukit, Felhőt, Ferikèt, Szederkèt, az összes nubit, a barikat, és persze a malacokat és Icukát.
Folyamatosan készültek a videók és a fenykèpek. Aaz allatkák megmutatták magukat ...
