- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Hogy milyen egyszerűek vagyunk, mi férfiak?! Zodó barátom egyszerű példája is mutatja. Ha van rajtunk három -max 4- kapcsoló, az sok. Ha egy nő ennek a kombinációit ismeri, akkor NYERT!
Zodó egy napon fogta magát és összepakolt -sportszatyor, benne pár alsó, zokni, pár póló, sport cuccok, focicipő és ami rajta volt- és otthagyta a feleségét.
Beállított hozzám.
-Itt fogok lakni nálad haver. -mondta szomorúan!
Kérdeztem is tőle -ijedten-.
-Meddig??? Zodó, a te feleséged eddig egy tündér volt, úgy főzött rád, mint egy főszakács, ha jól tudom félre se kettyintet. Mi történt veletek? Mesélj már nekem!
Zodó egyike volt azoknak a barátaimnak, akikkel nem intellektuális beszélgetéseket folytattam, de... a szíve az egyik legnagyobb volt, sokkal nagyobb, mint a >140-es IQ-jú barátaimnak.
Nem volt egy bőbeszédű pasi, de most elkezdte és abba se hagyta, amíg el nem mondta az egészet az ő szemszögéből, és a végén csak annyit mondott, miután pár kijózanító szót mondtam neki:
- A fenébe ...
fel
le
Este 10 óráig tart a műszakom. Egyik alkalommal hamarabb eljöhettem, ami szinte soha nem szokott előfordulni. Úgy gondoltam, titokban tartom rövid munkaidőmet és meglepem férjemet, Istvánt hazaérkezésemmel. A meglepi sikerült, csak azt nem tudtam eldönteni melyikünk illetődött meg jobban, ő vagy én. Halkan nyitottam ajtót, nehogy észre vegyen. A nagyszobában ült a tévé előtt. Azt hittem nem hiszek a szememnek, mikor szembesültem a látvánnyal. István pornófilmet nézett. Soha nem láttam még őt pornót nézni. Teljes átéléssel simogatta magát, izgatta péniszét, mindeközben nagyokat sóhajtozva, szóval biztatta a filmben szereplő nőt az orális munkára. Megmeredtem, azt sem tudtam mit tegyek, elmenjek vagy hozzászóljak. Úgy éreztem mintha megcsalt volna azzal a pornószínésznővel. Velem nem szokott így élvezni. Ennyire kevés volnék neki? Nem tudom megadni a boldogságot, azért vetemedik ilyen megoldáshoz? Lehet, hogy nem csupán önkielégítést végez, talán igaziból is megcsal? Egy világ kezdett ...
fel
le
Nem szerettem az általános iskolát, mert valahogy mindig kilógtam a sorból valamiért, és aki más, az hamar célpontja lesz a gúnyolódásnak. Mindig is közepes tanuló voltam, nem is nagyon igyekeztem, mert elfogadtam ezt tényként, és nem is voltak igazán elvárások. Magatartásból kaptam ötöst, mert nem sok vizet zavartam. A tesit különösképp utáltam. És ha azt mondja nekem valaki, hogy még számolunk, jogosan nyomhatom azt a poént, hogy "Számolni? Ugyan már, kettes matekkal?" De rajzból általában a közepesnél jobb jegyet kaptam, és időnként megcsináltam a szünetben óra előtt más rajz házi feladatát, annak is, aki bántott... Upsz, bocs akit most lebuktattam, de már elévült talán a dolog... :D
Így kényszerpihenőm idejét halálra unván... anyám gimis német nyelvkönyvét és tűfilcet, ecsetet, poszterfestéket véve kézbe kicsit játszottam... Én ezeket firkálásnak szoktam nevezni. Firkák.
Amúgy a barátnőm kreatív üzletben, kézműves ajándék és dísztárgyakban gondolkozik, amiből nem ...
fel
le
Kiss Richárd leparkolt az iskola előtt, és kiszálltak a feleségével együtt az autójukból. A felesége Kissné, dr. Balog Karola büntető bíró kinyitotta a hátsó ajtót, hogy utódjuk, Balázs is ki tudjon szállni.
A gyerek kicsit megszeppenve nézte a hatalmas épületet, ahová mostantól kezdve évekig járni fog. Elindultak a széles járdán az iskolához vezető lépcső aljáig, ahol Balázska megtorpant.
- Mi van fiam, csak nem megijedtél? - Te már nagyfiú vagy, - neked mostantól kezdve ez lesz a munkahelyed! - Azért kell ide járnod, hogy amit még nem tudsz, - azt itt megtanuld! - Majd meglátod, - nem is olyan félelmetes!
- De anya, én nem félek, csak nem akarom, hogy bekísérjetek!
- Jól van! - Tanítás után érted jön az apád! - Akkor gyere, - hagy adjunk egy puszit búcsúzóul!
- Ne, - mert sokan látnák, - és az olyan ciki!- hárította el Balázska a búcsúzni közeledő szüleit. - Inkább kérem az iskolatáskámat, és az uzsonnás dobozomat! - És fogjunk inkább kezet búcsúzóul!- nyújtotta a ...
fel
le
Mostanság az ország számos pontján gombamód szaporodva nyíltak meg a Csillag konzorcium exkluzív utazási irodái. Gazdasági válság ide, fizetőképesség gyengülése oda, ez az irodalánc prosperálni látszik.
A suttogó propaganda szerint vélhetően az állam is beszállt az üzletbe, sőt még az is lehet, hogy állami tulajdon. De, ami a lényeg, akik az állítólag kiváló színvonalú szolgáltatásaikat igénybe vették, azoktól panaszt még senki sem hallott.
Azt a fizetőképes réteget célozták meg, amelynek képviselői már túl voltak a riói karneválon, néhány nílusi hajóúton, több hawaii nászúton és afrikai szafarin. Unják már a föld körüli hajóutakat, és nem elég egészségesek az űrturizmushoz. Ők azok, akik a hazai munkásosztály élharcosai közé tartoznak. Számtalan szakma kiválóságai. Van közöttük sztár segédmunkás, kétkezi milliomos, áfa-ügyintéző, értékbecslő, polgármester.
A kiábrándult turistáknak tálcán kínálja az iroda Alsótekeres vadregényes tájainak megismerését.
Harsány reklámok hirdetik ...
fel
le
Szürke, novemberi nap volt, szemerkélt az eső. A felhők sötéten és vészjóslóan gyülekeztek az égen, úgy tűnt örökre itt is maradnak. Ha lehet, ez tökéletesen illet Lilla mostani hangulatához. Fogalma sincs, mióta sétált céltalanul az utcákon, talán két-három órája is van már, de nem akart hazamenni. Nem akarta többet látni Zsoltot, el akarta örökre felejteni, az emlékét is kitörölni. Pedig muszáj lesz vele találkoznia, el kell vinnie a holmiját tőle, mégis halogatta, mintha ezzel semmissé tenné az elkerülhetetlent.
Zakatoltak a fejében össze-vissza a gondolatok, számtalanszor lejátszotta magában az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Maga sem tudta, hogy jutottak idáig, állandóan csak veszekedtek, semmi sem volt a régi. Pedig hogy szerette! Milyen nagy szerelem volt az övék, elsöprő, magával ragadó, mindenen túlszárnyaló! És most vége, nincs többé. Ahogy ezeket a szavakat kimondta magában, valami olyan mély szomorúság lett úrrá rajta, ami semmi más érzésnek nem hagyott helyet a ...
fel
le
Nagyon utána kellene néznem, hogy megtudjam, mikor is rajzoltam utoljára. A vágy mindig is itt volt, de nem jött össze. Már annyira égetett, hogy le kellett ülnöm! Olyan nagyot, olyan jót akartam rajzolni, hogy még a saját állam is leesett volna! Aztán rájöttem, nem ölhetek most bele annyi időt.... Nem lenne ferr a nejemmel szemben, aki éjt nappallá téve babázik. Persze segítek neki, ugyanolyan fáradtak vagyunk, de ő most nem ülhet le órákra, hogy akár rajzoljon, vagy filmezzen. Így én sem tettem. A másik, hogy ezt a kis könnyű, összecsapott munkát választottam, hogy elbizonytalanodtam kicsit, mielőtt a hűdenagy alkotáshoz fogtam volna. Lehet, már el is felejtettem, hogy is kell rajzolni... vagy mittudomén.... Úgyhogy fogtam egy majdnem A4 méretű fekete kartont, és egy fehér pasztellt, majd egy radír és egy papírceruza társaságában leültem a számítógép elé. és elkezdtem. nem mértem, nem rácsoztam, csak szabad kézzel méreteztem. kiradíroztam vagy tízszer. De csak mentem előre, ha már ...
fel
le
Hogy milyen egyszerűek vagyunk, mi férfiak?! Zodó barátom egyszerű példája is mutatja. Ha van rajtunk három -max 4- kapcsoló, az sok. Ha egy nő ennek a kombinációit ismeri, akkor NYERT!
Zodó egy napon fogta magát és összepakolt -sportszatyor, benne pár alsó, zokni, pár póló, sport cuccok, focicipő és ami rajta volt- és otthagyta a feleségét.
Beállított hozzám.
-Itt fogok lakni nálad haver. -mondta szomorúan!
Kérdeztem is tőle -ijedten-.
-Meddig??? Zodó, a te feleséged eddig egy tündér volt, úgy főzött rád, mint egy főszakács, ha jól tudom félre se kettyintet. Mi történt veletek? Mesélj már nekem!
Zodó egyike volt azoknak a barátaimnak, akikkel nem intellektuális beszélgetéseket folytattam, de... a szíve az egyik legnagyobb volt, sokkal nagyobb, mint a >140-es IQ-jú barátaimnak.
Nem volt egy bőbeszédű pasi, de most elkezdte és abba se hagyta, amíg el nem mondta az egészet az ő szemszögéből, és a végén csak annyit mondott, miután pár kijózanító szót mondtam neki:
- A fenébe ...
Este 10 óráig tart a műszakom. Egyik alkalommal hamarabb eljöhettem, ami szinte soha nem szokott előfordulni. Úgy gondoltam, titokban tartom rövid munkaidőmet és meglepem férjemet, Istvánt hazaérkezésemmel. A meglepi sikerült, csak azt nem tudtam eldönteni melyikünk illetődött meg jobban, ő vagy én. Halkan nyitottam ajtót, nehogy észre vegyen. A nagyszobában ült a tévé előtt. Azt hittem nem hiszek a szememnek, mikor szembesültem a látvánnyal. István pornófilmet nézett. Soha nem láttam még őt pornót nézni. Teljes átéléssel simogatta magát, izgatta péniszét, mindeközben nagyokat sóhajtozva, szóval biztatta a filmben szereplő nőt az orális munkára. Megmeredtem, azt sem tudtam mit tegyek, elmenjek vagy hozzászóljak. Úgy éreztem mintha megcsalt volna azzal a pornószínésznővel. Velem nem szokott így élvezni. Ennyire kevés volnék neki? Nem tudom megadni a boldogságot, azért vetemedik ilyen megoldáshoz? Lehet, hogy nem csupán önkielégítést végez, talán igaziból is megcsal? Egy világ kezdett ...
Nem szerettem az általános iskolát, mert valahogy mindig kilógtam a sorból valamiért, és aki más, az hamar célpontja lesz a gúnyolódásnak. Mindig is közepes tanuló voltam, nem is nagyon igyekeztem, mert elfogadtam ezt tényként, és nem is voltak igazán elvárások. Magatartásból kaptam ötöst, mert nem sok vizet zavartam. A tesit különösképp utáltam. És ha azt mondja nekem valaki, hogy még számolunk, jogosan nyomhatom azt a poént, hogy "Számolni? Ugyan már, kettes matekkal?" De rajzból általában a közepesnél jobb jegyet kaptam, és időnként megcsináltam a szünetben óra előtt más rajz házi feladatát, annak is, aki bántott... Upsz, bocs akit most lebuktattam, de már elévült talán a dolog... :D
Így kényszerpihenőm idejét halálra unván... anyám gimis német nyelvkönyvét és tűfilcet, ecsetet, poszterfestéket véve kézbe kicsit játszottam... Én ezeket firkálásnak szoktam nevezni. Firkák.
Amúgy a barátnőm kreatív üzletben, kézműves ajándék és dísztárgyakban gondolkozik, amiből nem ...
Kiss Richárd leparkolt az iskola előtt, és kiszálltak a feleségével együtt az autójukból. A felesége Kissné, dr. Balog Karola büntető bíró kinyitotta a hátsó ajtót, hogy utódjuk, Balázs is ki tudjon szállni.
A gyerek kicsit megszeppenve nézte a hatalmas épületet, ahová mostantól kezdve évekig járni fog. Elindultak a széles járdán az iskolához vezető lépcső aljáig, ahol Balázska megtorpant.
- Mi van fiam, csak nem megijedtél? - Te már nagyfiú vagy, - neked mostantól kezdve ez lesz a munkahelyed! - Azért kell ide járnod, hogy amit még nem tudsz, - azt itt megtanuld! - Majd meglátod, - nem is olyan félelmetes!
- De anya, én nem félek, csak nem akarom, hogy bekísérjetek!
- Jól van! - Tanítás után érted jön az apád! - Akkor gyere, - hagy adjunk egy puszit búcsúzóul!
- Ne, - mert sokan látnák, - és az olyan ciki!- hárította el Balázska a búcsúzni közeledő szüleit. - Inkább kérem az iskolatáskámat, és az uzsonnás dobozomat! - És fogjunk inkább kezet búcsúzóul!- nyújtotta a ...
Mostanság az ország számos pontján gombamód szaporodva nyíltak meg a Csillag konzorcium exkluzív utazási irodái. Gazdasági válság ide, fizetőképesség gyengülése oda, ez az irodalánc prosperálni látszik.
A suttogó propaganda szerint vélhetően az állam is beszállt az üzletbe, sőt még az is lehet, hogy állami tulajdon. De, ami a lényeg, akik az állítólag kiváló színvonalú szolgáltatásaikat igénybe vették, azoktól panaszt még senki sem hallott.
Azt a fizetőképes réteget célozták meg, amelynek képviselői már túl voltak a riói karneválon, néhány nílusi hajóúton, több hawaii nászúton és afrikai szafarin. Unják már a föld körüli hajóutakat, és nem elég egészségesek az űrturizmushoz. Ők azok, akik a hazai munkásosztály élharcosai közé tartoznak. Számtalan szakma kiválóságai. Van közöttük sztár segédmunkás, kétkezi milliomos, áfa-ügyintéző, értékbecslő, polgármester.
A kiábrándult turistáknak tálcán kínálja az iroda Alsótekeres vadregényes tájainak megismerését.
Harsány reklámok hirdetik ...
Szürke, novemberi nap volt, szemerkélt az eső. A felhők sötéten és vészjóslóan gyülekeztek az égen, úgy tűnt örökre itt is maradnak. Ha lehet, ez tökéletesen illet Lilla mostani hangulatához. Fogalma sincs, mióta sétált céltalanul az utcákon, talán két-három órája is van már, de nem akart hazamenni. Nem akarta többet látni Zsoltot, el akarta örökre felejteni, az emlékét is kitörölni. Pedig muszáj lesz vele találkoznia, el kell vinnie a holmiját tőle, mégis halogatta, mintha ezzel semmissé tenné az elkerülhetetlent.
Zakatoltak a fejében össze-vissza a gondolatok, számtalanszor lejátszotta magában az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Maga sem tudta, hogy jutottak idáig, állandóan csak veszekedtek, semmi sem volt a régi. Pedig hogy szerette! Milyen nagy szerelem volt az övék, elsöprő, magával ragadó, mindenen túlszárnyaló! És most vége, nincs többé. Ahogy ezeket a szavakat kimondta magában, valami olyan mély szomorúság lett úrrá rajta, ami semmi más érzésnek nem hagyott helyet a ...
Nagyon utána kellene néznem, hogy megtudjam, mikor is rajzoltam utoljára. A vágy mindig is itt volt, de nem jött össze. Már annyira égetett, hogy le kellett ülnöm! Olyan nagyot, olyan jót akartam rajzolni, hogy még a saját állam is leesett volna! Aztán rájöttem, nem ölhetek most bele annyi időt.... Nem lenne ferr a nejemmel szemben, aki éjt nappallá téve babázik. Persze segítek neki, ugyanolyan fáradtak vagyunk, de ő most nem ülhet le órákra, hogy akár rajzoljon, vagy filmezzen. Így én sem tettem. A másik, hogy ezt a kis könnyű, összecsapott munkát választottam, hogy elbizonytalanodtam kicsit, mielőtt a hűdenagy alkotáshoz fogtam volna. Lehet, már el is felejtettem, hogy is kell rajzolni... vagy mittudomén.... Úgyhogy fogtam egy majdnem A4 méretű fekete kartont, és egy fehér pasztellt, majd egy radír és egy papírceruza társaságában leültem a számítógép elé. és elkezdtem. nem mértem, nem rácsoztam, csak szabad kézzel méreteztem. kiradíroztam vagy tízszer. De csak mentem előre, ha már ...
