- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
fel
le
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, ...
fel
le
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
fel
le
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
fel
le
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
fel
le
Hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Három, sőt négy hosszú év után vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája míg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem, és így hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, hogy ő legyen mindig mindenben az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam az ősszel és így összedolgozva megújult lendülettel láttunk neki a kert helyreállításának. Visszavágtunk, rendet raktunk, kiszabadítottuk a senyvedő növényeket a gazból és ahogy haladt a ...
fel
le
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
fel
le
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, ...
Reggel hétkor semmi mozgás nincs a városka főterén. Egyedül egy asszony karikázik át a téren, megáll a butikos közepénél, ott a boltja. Kinyitja az ajtaját, beüti a biztonsági rendszer kódját, ezzel hatástalanítva a riasztót, és betolja biciklijét egyenesen a raktárba. Mehetne a hátsó gazdasági bejáraton keresztül is, csakhogy ahhoz két háztömböt kellene megkerülnie. Friss tojást főzött a húsvéti sonkához, hármat a fiának, kettőt magának. A két adag kávét is kikészítette Janikának, aki várhatóan nyolc óra tájékán felébred, megreggelizik, tusol, kiglancolja magát és elmegy locsolkodni. Abban maradtak éjfél tájt, amikor előző éjjel hazaért a gyerek, locsolkodás után a nagyanyjánál ebédel és zárás után Piroska is odamegy, ott találkoznak, majd estefelé együtt mennek haza.
Az egész város tudja, hogy ünnepnapokon is délután egy óráig nyitva tart Balajtiné virágboltja, melyben a szép és friss virágokhoz a kedves vásárlók kisebb ajándéktárgyakat, bonbonokat, őrölt és szemes kávékat, márkás ...
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! című könyve ihlette ezt az írást. Hiszem, hogy az élet alapjában véve szép, csak néha bizonyos körülmények hatására megfeledkezünk erről. A szeretet, a pozitív életszemlélet viszont csodákra képes, ezért nem árt tudni, merre fordítsuk a fejünkben lévő kapcsolót. Lássuk, hogyan gondolom!
Reggel kipattan a szemem, álmosan az ablakhoz sétálok, és látom, hogy hideg, borongós idő van odakint. Ez fantasztikus! Nem fogja a bőrömet perzselni a tűző nap, nem kell felvennem a méregdrága napszemüvegemet, így nem amortizálódik.
Kilépek a bejárati ajtón, belebotlok a szomszéd kisfiú, a kétéves Gergő kismotorjába. Mindez mosolyt fakaszt az ajkamra, boldogan konstatálom, hogy a gazdasági válság ellenére a szülőknek telik még menő játékra, elégedettséggel tölt el, hogy a fiatal párok még vállalkoznak a gyereknemzésre.
A szomszéd Sanyi nem köszön, ami felemelő érzés. Nem kell viszonozni, tehát nem kopnak a hangszálaim, és több marad az arra a napra közlésre ...
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
Hosszúra nyúlt a nyárias ősz, de az emlékei még bennem élnek, ahogyan a frissen elültetett díszcserjék gyökere a termékeny földben.
Három, sőt négy hosszú év után vettem újra birtokba a lakhatásra kölcsönadott zártkertemet, aminek nem voltam igazán jó gazdája míg az elmúlt hat évet a svájci kertekben dolgozva és tanulva töltöttem, és így hogy nem voltam itthon, még a néha kapott segítséggel se volt az igazi. Elhanyagoltságában elvadult, elsorvadt és szépségét vesztette a hajdan buján virágzó és termékeny kert, ahogyan a szerelmes asszony is, ha nem viszonozzák az érzéseit, vagy ha nem jól szeretik. A kertet ugyanúgy, ahogy a nőt, jól kell tudni szeretni, hogy ő legyen mindig mindenben az első, és akkor teljesedik ki és válik gyönyörűvé és gyümölcsözővé.
Váratlan és hatékony segítséget kaptam az ősszel és így összedolgozva megújult lendülettel láttunk neki a kert helyreállításának. Visszavágtunk, rendet raktunk, kiszabadítottuk a senyvedő növényeket a gazból és ahogy haladt a ...
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén ...
