- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Pajkos párnál kertészkedtem ma a ragyogó, tavaszias napsütésben. A néni, aki múltkor azt nyilatkozta, hogy olyan gyönyörű lábaim vannak, hogy le kéne őket rajzolni, épp a konyhában ügyködött. Párja, a nagyothalló bácsi buzgón szöszöl-mojol körülöttem, nagyon akar segíteni, a szomszédok is grilleznek családiasan. Vigyázok, nehogy egy hirtelen lendülettől vezérelve véletlen tarkón ne vágjam a bácsikát az ágvágóval. Aztán egyszer csak kiabálva megszólal:
- Azt ott levágod? - mutat rá valami hosszúra.
- Nem. Ahhoz én szakmailag nem adom a nevem. Más privát kuncsaftomnak sem teljesítem minden kérésért.
- És ezzel mit csináljak, Vénusz?
- Mivel?
- Hát ezzel! - mutat rá valamire.
- Én nem tudom - vonom meg a vállamat. - De én semmit se csinálok vele, ahhoz még nem vagyok elég jól.
- Ha beteszem, az jó neked? - üvölt felém, és a szomszédok akkor hagyták abba az addigi trécselést.
- Hát... én nem tudom, biztos... - akkor már vigyorognom kellett.
- Tegyem be?
...
fel
le
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
fel
le
– Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit.
Janka, fürgén tolta a bevásárlókocsit, ősz haján, kicsit hajlott hátán kívül, semmi nem utalt a korára, pedig már a hetvenkettőt is betöltötte. Már félig tele volt a kocsi, sok olyan dologgal, ami a karácsonyi sütés-főzéshez szükséges. – Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit. A nagy kerekes bevásárlószatyor, amit gúnyosan banyatanknak neveznek, oda volt akasztva a kocsira.
Taxit hívott, mint minden hónapban a nagy bevásárláskor szokta, már ismerik a fiúk, a legtöbb segít is felvinni a cuccot a másodikra.
Otthon, gondosan kipakolt, közbe tervezte, mit hogyan csinál. Először a mézeseket süti meg, mert mégsem olyan fitt, hogy egy nap mindennel kész legyen. Másik nap a bejgliket, meg a fonott kalácsokat, a ...
fel
le
Ujjaid gombjaim fogságból kiszabadítására indultak, egy, kettő, három, négy, öt... Öt gomb volt a blúzomon, majd elfogytak hirtelen, s mintha meglepődtél volna, de hamar feltaláltad magad, s lehúztad rólam a csíkos darabot könnyedén.
S ahogyan a gombjaimmal bántál finoman, úgy elvarázsolt. Volt benne valami nagyon intim és gyengéd, lélekbemarkoló erotika. Ahogyan kigombolsz, mintha legbenső énem gombolnád ki, nem is csak a testem. És én csak hagyom boldog odaadással.
Ezért ma elővettem legközelebbre egy másik blúzomat. Tizenegy gomb van rajta. S alig várom, hogy kiszabadítsd őket a gomblyukakból, ha újra itt leszel nálam. S még jobban a lelkem is.
Tizenegy gomb. Talán... Igen, talán a legfelsőt nyitva hagyom neked.
- #visszafogottvenusz -
fel
le
"Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Amikor az utolsó vacsorát költöttük el a befogadó családommal Svájcban, - na nem úgy mint azt a bizonyos utolsó vacsorát, hisz még mindig élek - aznap is elmeséltem nekik, hogy a nap folyamán micsoda kalandokban volt részünk a munkatársnőmmel és miken nevettünk aznap hatalmasakat és megállíthatatlanul. Magyarán, hogy miken röhögtük magunkat könnyesre.
És aznap meglepődtem, mert váratlan bókot kaptam, aminek még ha nem is értettem minden szavát, megváltoztatta a magamról alkotott képet. Mert én magamat sokszor csak egy zsörtölődő diktátornak látom, aki ugyan remek szervezőképességű, de pont ezért zsarnok is sokszor, s ugyanakkor félénk és visszahúzódó, ahogy anyám beleégette az agyamba: magamnak-való vagyok. Aki pedig magának való, az nem való másnak, a jó ég tudja, a zuram is mit eszik rajtam.
De aznap azt mondták, hogy barátságos ...
fel
le
Igazi zöldfülűként tengettem az éveket, a szexualitást még elméletben sem ismerve. Egyszerűen túl ártatlan voltam még ahhoz, hogy egyáltalán a látókörömbe kerüljön akár csak a szerelem is, azonban mégis akadtak olyan morzsák, amik a szerelem tüzének asztaláról lehullottak a földre, akkor, amikor utam pont arra járt, s a puszta kíváncsiság miatt felvettem azt. Persze fogalmam sem volt arról, hogy az mi, arról meg pláne nem, hogy mi folyik az asztalon, hiszen még csak el sem láttam addig.
A ’80-as években egy balatoni úttörőtáborban voltam, s az oda vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Egy olyan vonat kupéban utaztunk, amiben külön zárt utasterek voltak, mellette szűkebb folyosóval. Ezen a folyosón állva, a vonat kupé végétől néhány lépésnyire bámultam ki az egyik nyitott ablakon és néztem az elsuhanó fákat, amikor hirtelen rám ordítottak, hogy vigyázzak. Valaki működésbe hozta a poroltót, és hatalmas porfüst keletkezett, amit én azért nem láthattam és hallhattam, mert a nyitott ...
fel
le
Pajkos párnál kertészkedtem ma a ragyogó, tavaszias napsütésben. A néni, aki múltkor azt nyilatkozta, hogy olyan gyönyörű lábaim vannak, hogy le kéne őket rajzolni, épp a konyhában ügyködött. Párja, a nagyothalló bácsi buzgón szöszöl-mojol körülöttem, nagyon akar segíteni, a szomszédok is grilleznek családiasan. Vigyázok, nehogy egy hirtelen lendülettől vezérelve véletlen tarkón ne vágjam a bácsikát az ágvágóval. Aztán egyszer csak kiabálva megszólal:
- Azt ott levágod? - mutat rá valami hosszúra.
- Nem. Ahhoz én szakmailag nem adom a nevem. Más privát kuncsaftomnak sem teljesítem minden kérésért.
- És ezzel mit csináljak, Vénusz?
- Mivel?
- Hát ezzel! - mutat rá valamire.
- Én nem tudom - vonom meg a vállamat. - De én semmit se csinálok vele, ahhoz még nem vagyok elég jól.
- Ha beteszem, az jó neked? - üvölt felém, és a szomszédok akkor hagyták abba az addigi trécselést.
- Hát... én nem tudom, biztos... - akkor már vigyorognom kellett.
- Tegyem be?
...
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
– Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit.
Janka, fürgén tolta a bevásárlókocsit, ősz haján, kicsit hajlott hátán kívül, semmi nem utalt a korára, pedig már a hetvenkettőt is betöltötte. Már félig tele volt a kocsi, sok olyan dologgal, ami a karácsonyi sütés-főzéshez szükséges. – Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit. A nagy kerekes bevásárlószatyor, amit gúnyosan banyatanknak neveznek, oda volt akasztva a kocsira.
Taxit hívott, mint minden hónapban a nagy bevásárláskor szokta, már ismerik a fiúk, a legtöbb segít is felvinni a cuccot a másodikra.
Otthon, gondosan kipakolt, közbe tervezte, mit hogyan csinál. Először a mézeseket süti meg, mert mégsem olyan fitt, hogy egy nap mindennel kész legyen. Másik nap a bejgliket, meg a fonott kalácsokat, a ...
Ujjaid gombjaim fogságból kiszabadítására indultak, egy, kettő, három, négy, öt... Öt gomb volt a blúzomon, majd elfogytak hirtelen, s mintha meglepődtél volna, de hamar feltaláltad magad, s lehúztad rólam a csíkos darabot könnyedén.
S ahogyan a gombjaimmal bántál finoman, úgy elvarázsolt. Volt benne valami nagyon intim és gyengéd, lélekbemarkoló erotika. Ahogyan kigombolsz, mintha legbenső énem gombolnád ki, nem is csak a testem. És én csak hagyom boldog odaadással.
Ezért ma elővettem legközelebbre egy másik blúzomat. Tizenegy gomb van rajta. S alig várom, hogy kiszabadítsd őket a gomblyukakból, ha újra itt leszel nálam. S még jobban a lelkem is.
Tizenegy gomb. Talán... Igen, talán a legfelsőt nyitva hagyom neked.
- #visszafogottvenusz -
"Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Amikor az utolsó vacsorát költöttük el a befogadó családommal Svájcban, - na nem úgy mint azt a bizonyos utolsó vacsorát, hisz még mindig élek - aznap is elmeséltem nekik, hogy a nap folyamán micsoda kalandokban volt részünk a munkatársnőmmel és miken nevettünk aznap hatalmasakat és megállíthatatlanul. Magyarán, hogy miken röhögtük magunkat könnyesre.
És aznap meglepődtem, mert váratlan bókot kaptam, aminek még ha nem is értettem minden szavát, megváltoztatta a magamról alkotott képet. Mert én magamat sokszor csak egy zsörtölődő diktátornak látom, aki ugyan remek szervezőképességű, de pont ezért zsarnok is sokszor, s ugyanakkor félénk és visszahúzódó, ahogy anyám beleégette az agyamba: magamnak-való vagyok. Aki pedig magának való, az nem való másnak, a jó ég tudja, a zuram is mit eszik rajtam.
De aznap azt mondták, hogy barátságos ...
Igazi zöldfülűként tengettem az éveket, a szexualitást még elméletben sem ismerve. Egyszerűen túl ártatlan voltam még ahhoz, hogy egyáltalán a látókörömbe kerüljön akár csak a szerelem is, azonban mégis akadtak olyan morzsák, amik a szerelem tüzének asztaláról lehullottak a földre, akkor, amikor utam pont arra járt, s a puszta kíváncsiság miatt felvettem azt. Persze fogalmam sem volt arról, hogy az mi, arról meg pláne nem, hogy mi folyik az asztalon, hiszen még csak el sem láttam addig.
A ’80-as években egy balatoni úttörőtáborban voltam, s az oda vezető út nem sok jóval kecsegtetett. Egy olyan vonat kupéban utaztunk, amiben külön zárt utasterek voltak, mellette szűkebb folyosóval. Ezen a folyosón állva, a vonat kupé végétől néhány lépésnyire bámultam ki az egyik nyitott ablakon és néztem az elsuhanó fákat, amikor hirtelen rám ordítottak, hogy vigyázzak. Valaki működésbe hozta a poroltót, és hatalmas porfüst keletkezett, amit én azért nem láthattam és hallhattam, mert a nyitott ...
Örök szeretettel Rita emlékére (RIP)
Meghalt a szerelmem!
Miért?! Én még itt vagyok!
Angyali szárnyakon
Hitemmel elhagyott.
Kék szemed volt az Ég,
Isteni szőkeség.
Nélküled a hó fekete,
A létezés szürkeség.
Azt hittem a végig,
Te velem virágzol.
Letépett a gonosz!
Ő gázol. Én gyászol.
Lehullnak csillagok
Lám! Én mint üstökös.
Addig nem nyugszom
Amíg élnek a bűnösök!
Megleltem! Térdepelt.
Zokogott, könyörgött.
Nem öltem. Te (k)érted.
Lelkemben törlődök.
Majd a fülébe súgtam
Érezze… Vétkezett!
Önkezével hagyta el
Túl későn, az életet.
Nem jött a megnyugvás
Legbelül megfagyok.
Gyermekkel testedben?!
A sírodnál porladok.
Isten! Miért válaszolsz?
Ha nem kérdez az ember.
Te mondtad elsőnek:
„A szavad lesz a fegyver!”
Esküdjek?! Esküszöm!
A gonoszt én nem tűrőm!
Több ártatlan ne haljon,
A tollam lesz a tőröm!
Akik nem hisznek? Nevetnek.
Mások meg… Szeretnek.
Adj erőt Uram most
Hogy pallosod lehessek!
- Black Ice -
...
