- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Megébredtem. Süt a nap:)
Ma főpénztáros vagyok. Szeretem csinálni, bár este elég nagy a pörgés...Kezelők leszámolása, maradvány, beszolgáltatás...jujj! De ha egyezek, akkor nincs semmi baj. Eddig még nem volt. Amikor keresni kellett, az is az én butaságom eredménye volt, és meg is találtuk a hibát.
Szóval jó kis nap lesz.
Kaptunk házi feladatot az értékesítést támogató kolleginától...na ettől nem vagyok elájulva, de egye fene, valahogy csak összehozzuk. Majd közösen megcsináljuk, ezt is. Mint olyan sok mindent. Jó kis csapat ez, csak ki kellene szűrni a gyenge láncszemet. De ez már egy másik " Neverending story".
Örömmel értesültem róla, hogy megjelenünk nyomtatott formában :) Hát gratulálok mindenkinek :) Azért ez szép siker, még ha nem is kerülünk a könyvesboltok polcaira :)
És ami számomra külön öröm: Édesanyám végre a kezébe veheti, és elolvashatja a legjobb írásokat!
Köszönöm annak, aki kitalálta, aki megvalósítja, aki eljuttatja hozzám ezt a kézzel fogható ...
fel
le
Éljen, éljen, éljen!
Aludtam, majdnem kilencig :)
Sem telefon, sem galamb, sem szomszéd nem ébresztett, felnőtt ember módjára magamtól keltem :) Apró örömök az életemben :)
És a párom, mielőtt hajnalban dolgozni indult, odakészítette a kávémat a konyhaasztalra, csak fel kellett öntenem forró-vízzel :)
Nincs is ennél jobb. Kissé édes volt ugyan, mert hajlamos elfelejteni, hogy újabban kevés cukorral iszom a kávét, de öröm volt érezni, hogy gondolt rám azon a korai órán.
11 óra után kaptam egy Sms-t, melyben egyetlenem közölte: olyan álmos volt reggel, hogy az ellenkező irányba menő villamosra szállt fel. :) Hát csoda, hogy nem mosóport kaptam tejpor helyett :) Vagy ki tudja? Lehet, hogy attól habzik a szám????
:))))))))))
Szép napot!
fel
le
Csak nektek, csak most, az ország egyetlen, utánozhatatlan, hamisítatlan: Postáskájaaaaa!! Ta-ta-ta-taaaaaa! Ugye örültök???
Megint reggel. Nem tudtam sokáig aludni, pedig tegnap elhatároztam, hogy ma ki sem mászom az ágyból tízig. Hát mire tízig számoltam, már kész volt a kávém...mondjuk nem nagy művészet.
Ellovagoltam a boltba, vettem kiflit. Fellihegtem a harmadikra, nem találtam a kulcsomat. Ezen berágtam, és az ajtóban állva lerágtam mindhárom kifli csücskét. Mire letakarítottam a morzsákat a kabátomról, a kulcs is előkerült...végig a zsebemben volt a kis rohadék...
Hozom a formám..
Gyorsan mesterkedtem még egy kávét, és idecsüccsentem, mert igenis, hogy nagyon de nagyon mesélni valóm van. Volt. Mert mire megnéztem a leveleimet, meg a mittudoménmimet, addigra elfelejtettem. Pedig biztosan áááááátkozottul fontos volt, ha el szerettem volna mondani.
Ez nem az, de mindegy:
Nyáron voltunk Gárdonyban. Postásüdülőben! Bizony. És nagyon jó volt. Egy csaj a postáról, a kisfia, a ...
fel
le
Előttem már a második kávé, mégsem akarózik felébrednem. Majd megint javíthatom a temérdek hibát.
Ugyanis nagyon szépen tudok tízujjas vak-írni, csak nekem nem a monitort kell néznem közben, hanem a kezemet. Menne az anélkül is, ügyes kislány vagyok, csak valahogy annyira félek, hogy nem találom el a megfelelő billentyűt, hogy muszáj folyton odakukkantanom.
A vizsgán is odakukkantottam :) De már régen volt...
Szóval mi történt velem 2011.02.01-én? Nem akarod te azt tudni....én is inkább átaludtam volna az egészet. Ott kuksoltam egész nap a számítógép előtt, és rögzítettem a nyomoronc csekkeket. Sípol, sípol, sípol, villog, meg minden, de azért sem engedelmeskedik. Kalibrálás...utálom, sokáig tart.
Sípol, sípol, sípol. Manuális javítás: leolvasóra helyezem a tenyerem, cseppet megemelem, és rácsapok egyet. Mindig arra gondolok, ilyenkor helyrecsúszik benne valami vezeték, és már jó is lesz. És tényleg! Vagy boszi vagyok, vagy csak véletlen... a lényeg, hogy kézrátételemnek ...
fel
le
HÉTFŐ!
És aki ezt nem veszi figyelembe, az szégyellje el magát. De nagyon. Igenis hétfő van, csúf hétfő, borzalmas hétfő.
A hét ezen napján még soha nem történt semmi jó. Mint ahogyan ma sem.
Hajnalban keltem. Nem önszántamból, de hanyagolom a témát, mert csak felhúzom magam teljesen. Megint.
Gond egy szál se, kipattanok az ágyból. Még idejében megkapaszkodom, így sikerül megőriznem egyensúlyomat. Isten bizony nem ittam tegnap. Tegnap sem. Meg szinte sosem. Na mindegy. Megcélzom a konyhát. Ismerősként csapom könyökömet a boltív szélébe, ez is hozzátartozik mindennapjaimhoz. Már nem is fáj. De komolyan.
Kávé. Sok kávé. Finom. Van akit kiver tőle a víz. Én szeretem. A főzőstől szaladni kell. Az meg luxus. Így marad a kavarós, mint mindig. Kevés forróvíz, sok tej. Bűnözöm. Nem is lenne szabad tejet innom....csak ezt a picit, amit belelöttyintek. Úgy naponta háromszor :)
"Bűnös lelkeknek nincs nyugalmuk." - mondá egy bölcs, s beletörődöm: ha földi létemnek vége szakad, ...
fel
le