- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Mivel a múzsa nem csak megcsókol, de még meg is rugdoss...
Eszméletlen milyen buzdító.
Szóval ma publikálICE :)
Addig egy kedvencem.
Latinovits Zoltán / József Attila - Eszmélet
https://www.youtube.com/watch?v=AZkJ0aPDKZk
József Attila :Eszmélet
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
Akár egy halom ...
fel
le
Egy általam is nagyra tisztelt költő távozott közülünk. Eme versével tisztelettel emlékezve meg a mi Gyurinkra... Nyugodj békében...
Szász-Fülöp György
A költőhöz
Sorokba zárt szavakban éled ki vágyad,
Múzsához simulva tépdes zokogás olykor,
ha vad rímektől terhes lázongó tollad
versed végeztén, véled álomra bágyad.
Mint született gyermek, sír elevenen
versed, ahogy vért szív tolladból a papír,
s dallamtól pezsgőn időháton percen
szavadból a Parnasszusra írt diadalív,
hogy dicsérjen. Majd, ha jön alkonyat,
lelankad karod, szisszensz holt szerelmet
mikor halántékodon gyér, ősz hajat ringat
metaforába rajzolt megtartó emlékezet
De addig még egyszer hajtsd bal karodra
merengőn fejed, sóhajts legszebb rímed
étkem gyanánt hagyd megtartásomra,
ígérem örökkön szívemben őrzöm versed.
fel
le
"Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon."
(Oravecz Nóra)
fel
le