- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tetteidet csak a szeretet vezérli,
míg a másik csak az idődet fecsérli.
Értelmetlen, hiszen jól tud feleselni,
míg próbálod őt meggyőzni s felemelni.
Olyan lelket támad csupán sértettségből,
aki szeretné kiragadni a mélyről,
és megmutatni a felkelő nap fényét,
s láttatni összefogás erődítményét.
Az a legszomorúbb ebben az egészben,
hogy a tenni akarás nincs az egyénben.
Elérkezik az, amikor rádöbbenünk,
hogy a továbbiakról muszáj döntenünk.
Hiába szeretnénk így is felemelni,
de ő csakis a mélységben szeret lenni,
a maga által alkotott világában,
és ott maradni a komfortzónájában.
2019. 08. 15.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Az ember néha képes megszabadulni kínzó szellemeitől, ha egyszer sikerül elég bátorságot gyűjtenie, hogy szembenézzen velük.
(Stephen King)
A nő rohant. Teljes erejéből, lihegve, levegő után kapkodva, nyüszítve. Cipője kopogása visszhangot vert a sikátor házainak sötét falán. Árnyéka messzire nyúlva, előtte futott, ide-oda mozgott, ahogy minden lépéssel előre küzdötte magát. Nem bírja már sokáig, gondolta, hamarosan elesik és egy koszos pocsolyában fekve éri utol üldözője. Nem lehet, muszáj futni, muszáj tovább menekülni! Kabátja kigombolva, mint vitorla lobogott a két oldalán. Haja csapzottan, nedvesen tapadt homlokára, hideg verejték ült arcán.
Nem emlékezett rá, mennyi ideje fut, talán órák, napok vagy hetek óta, mióta rádöbbent, hogy üldözik. Először csak az árnyékát látta meg üldözőjének, ahogy a lábai elé vetődött, majd lépteit is hallotta, amik az ő lépteivel tartották a sebességet. Nem mert hátranézni, rettegett a gondolattól, hogy meglátja azt, aki minden bizonnyal az ...
fel
le
Nyári pirkadat köszönti a tájat,
képekkel fűszerezve, mint egy tárlat.
Növényzeten táncoló harmatcseppek,
viháncolva, sok mindenről fecsegnek.
A messzi hegyekről egy patak szalad,
e vidéket öleli, tovább halad.
Csendesség honol a völgyi tisztáson,
a zsenge növénytakaró, mint bársony.
Apró lépések törik meg a csöndet,
amint egy bakgida épp oda csöppen.
Nyomában suta megfontoltan lépked,
ahogy kicsinyének védelmet képez.
Idilli és megnyugtató e vidék,
boldog vendégek erre az őzikék.
A dombtetőn lévő ház tekintete,
a szemét legelteti eltévedve.
Színes virágok s bokrok illatoznak,
fák levelei lágyan ringatóznak.
Gondolatban ott sétálgattam halkan,
a látvány menedéket adó balzsam.
2019. 08. 13.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Dosa Enikő csodás festményére írt gondolataim.
fel
le
Mi ez a láz, mi ez a vágy, itt benn a szívemben?
Mi ez a tűz, mi ez a nyár, amitól más lettem?
Neked is új, nekem is más, amikor rám nézel,
Egy életre szóló találkozás, nem hagylak már többé el.
Százezer dal volt már, mit mással táncoltál,
Lágy szemek fénye voltál, túl könnyen búcsúztál.
De most már nem játék, így szép ez, nem másképp,
Közös a perc, az álom, gyere és álmodj még!
Nekem a nap, nekem az éj, még ilyen szép nem volt,
Gyönyörű perc, mikor a szád először megcsókolt.
Nekem a csók százezer közt, tényleg az első volt,
Sohasem hittem, hogy ennyire jó, amikor hozzám hajolsz!
https://youtu.be/azRTVDWjq1E
https://www.youtube.com/watch?v=azRTVDWjq1E
fel
le
A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre.
Az asszony belépett a liftbe, és a bent álló férfire nézett. A férfi rámosolygott, ahogy szokott, amikor találkoznak. Legtöbbször a liftben, ritkán a ház előtt, amikor jön vissza a kutyával, a nő és a lánya akkor lépnek ki a kapun. A lány nyitva tartja a nehéz vasajtót, amíg felér a lépcsőn. Néha dicséri az időjárást, ahogy elmennek egymás mellet. Érzi a nő illatát, kívánja a testét. A találkozások nem túl gyakoriak, de mindig felizgatják, hosszabb időre. Nem tudja megfogalmazni magában, miért találja vonzónak az asszonyt. Talán, az elmaradhatatlan mosoly, ahogy a lányával beszél, mintha barátnők lennének, vagy az enyhén molett test, amely arányiban is izgató, felkelti az ember figyelmét. Hirtelen felriad a révedezésből, a lift egy rántással megáll. Csodálkozva látja, hogy az asszony nyomta meg a gombot, két emelet között. A nő közelebb lépett hozzá, az arcuk összeért. ...
fel
le