- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Naphosszat kóborolt, nap, mint nap esőben és napsütésben. Tengődött ide-oda és nem lelte otthonát. Néha magába roskadva, a boldog idők jártak gondolataiban, amikor még aprócska élete gondtalanul telt. Már nagyon vágyott egy meleg, kis zugra, boldog életre és szeretetre. A város aszfaltos utcáit egymagában járta, a járókelőkre bágyadt szemekkel tekintett. Egy kis alamizsnát szeretett volna kapni, de mindenki elkergette. Volt, aki tudomást sem vett ottlétérő, simán átnézet rajta. Amikor az öreg este beköszöntött, nehezebb dolga akadt, mert éjszakai menedéket kellett találnia. Az egyik napon, számára ismeretlen helyen, egy betondzsungel szélén találta magát. Arra gondolt, meghúzza magát az egyik épület lépcsőházában. Fürkésző tekintetekkel kifigyelte, mikor, melyik ajtót felejtik el becsukni. Hisz’ tisztában volt vele, hogy az ott élők nem ismerik és, ha felfedezik, miközben téblábolva keres egy kis eldugott zugot éjszakára, akkor elzavarják és a szabad ég alatt találja magát. Sötét ...
fel
le
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
fel
le
Tudjátok, az úgy van, hogy az ember egy idő után megtanulja magát is ünnepelni. Az ilyen ünnepeknek az a lényege, hogy teljesen őszinte. Mert az ember magának nem hazudik. Lehet, hogy mástól zokonvenném, ha azt mondaná, de megöregedtél(megfigyelésem szerint ezt a nálam max. 5 évvel fiatalabbak mondják :)), de magamnak mondhatom, mert igaz, különösen a reggeli órákban, amikor hétrét görnyedve mászok ki a szobából.
Hogy a témánál maradjak, elkészítettem az "ünnepi" kajámat...
Rántott karfiol, rántott hagymakarikák, sült krumpli, majonéz...Finom lett, szívesen küldenék belőle, de mire elkészült, a nagyja elfogyott.Én már csak ilyen hálás vagyok, bár a szeretetemnek nincs határa, - az ilyen finomságnak igen. Sajnos. Nálam...
fel
le
"Ne tartogass semmit különleges alkalomra.Mert életed minden napja különleges alkalom."
Tegnap kicsit áttekintettem az eddigi életemet. Évkezdetén az ember mindig csinál valamiféle számadást, mintegy okulásul, hogy amit elrontottam, azt ebben az évben majd másképpen csinálom, a szép dolgokat megismétlem.
Új év,-új kezdet- szokták volt mondani.
Én most elhatároztam, semmit nem fogadok meg, semmit nem csinálok másképpen, folyjanak a dolgok úgy, ahogyan a sors hozza.
Egy bizonyos kor után nem szabad a múltba temetkezni, hanem örülni kell minden napnak, nem lázongani, hanem tevékenyen kell megélni a napokat.
Az idő nem kérdez. Az idő megy, mindig előre. Ellentétben a fizikával, az idő a mi utunk, amelyen haladva néha bukdácsolunk, néha simább szakaszokhoz érünk, néha elfáradunk, megpihenünk.
Én úgy döntöttem, lehetőségeimhez mérten tartalmasan, szorgoskodással, hasznosan, békésen, derűsen próbálok a még hátralévő utamon végigmenni. Tisztelem az időt, minél ...
fel
le
Szorongva figyeltem, vajon ki lesz az, aki elsőként boldog új évet kiván? Mert nem mindegy ám, én babonás vagyok! Hurrá, férfi volt, Isten áldja meg! Az a mondás, hogy egy nő akkor lesz boldog az új évben, ha ezt a kívánságot egy férfi mondja ki először. Hát én már most boldog vagyok, pedig a lábam ezt az évet tapossa még, de holnap már átmegyek az új év nyitott tölgyfakapuján..Őszintén mondhatom, boldog vagyok, nekem ennyi most bőven elég. A kívánalom fordítottjáról nincs tudomásom, de nem is érdekes, hiszen minden férfi boldog lehet, aki mellett ott van egy szerető nő, lehet az anya, feleség, barátnő.Nem fejtem ki, miért, úgyis tudjátok, érzitek.
Boldogságomban neki is estem a kocsonyafőzésnek. Gyarló ember lévén a kocsonyát annyira szeretem, hogy korona a boldogságomon.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
fel
le
Nem szabad. Elengedem. Repüljön.
Magamból kilép, még láthatatlanul.
Máris félek. Nehogy túlpörögjön.
Rendezi a tollait, figyel s tanul.
Kilátója a harmadik szemgödröm,
Érzésből feltöltöm könnyedén alul,
S valahogy én, oly mélyen meglököm.
Mi együtt maradunk. Jöjj zuhanás!
Sikolts! Valóság szülte haladás.
Újabb átjutók a tágulóban?
Űrből felénk integető szárnyalók.
Megfogott egy gondolat valóban.
Itt tele van az élő lepkehálóm!
Nyüzsögnek már a mondanivalómban,
Kriptányi tüneményes fényokozók,
Angyaltejet szívók a koromban.
Hazaviszünk. Szárnyalsz gondolkozó?
Mozog bennem egy apró őrlemény.
Fogságban nevelt, nyüszítő remény!
Terpeszállásba érkezem ma itt.
Összefont kézzel, más a becsattanás.
Fantáziám behúzza szárnyait.
Magamhoz törpül. Jaj! Most felszólalás.
Köszönöm nem. Lelkem inkább hazaír.
Képzeletbe mártott tollból kell mondás.
Kőbe vésem jó? Megint nincs papír.
Hmm… Szívemből lesújtott a kalapács.
Mit hoztam neked magammal. Kincset?
Röpke csókot, ...
fel
le
Lelke üzenetét festi az ecset,
ezen gondolat ismét hozzá vezet.
Mely az elmúlást a jelenbe lopja,
talán ez a lélek köszöntő csókja.
A test oly mezítelen valósága,
benne az igaz szeretet jósága.
Az elmében a foszlányok meséje,
s felcsendül a szív fájdalmas zenéje.
Kissé kopott billentyűk színre lépnek,
s elfeledett akkordok felcsendülnek.
A trombita sértődve és harsogva
felhördül, oly megbántottan s duzzogva.
Forgószélként tomboló nagy dühével,
csak fújja az elhárító bűnével.
Elnyomva bűntudatot generálva,
a másikat teljesen szuggerálva.
Csípős pofonokat osztott a léte,
tudat alatt érzi, a saját vétke.
Támadásában a csata győzelme,
a háborút nem nyeri meg őkelme.
A zongora dallama lágyan táncol,
hiszen a szeretet szívében lángol.
A régi kötelék kissé meglazult,
ám a lelke, így sok mindent megtanult.
2019. december 27.
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Harsányi István festménye:
Olaj- farost
fel
le