- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Szép vasárnapot mindenkinek!
Jókívánságoknak ugyanazt mint eddig.
Vasárnap lévén kívánok még olyan pihenést, jót és szépet, amivel jó kedvvel hozzá lehet fogni a következő hétnek.
Mióta hazajöttem a nyaralásból, foglalkoztat a gondolat, hogy megírom az élményeket.
Ám ez nem olyan egyszerű.
Milliónyi ember megy nyaralni, milliónyi élmény- csodaszép leírásokat is olvashatunk, csak ámulunk és bámulunk.
Ezek szerint mégiscsak egyszerű.
Nekem nem.
Jól megírni egy élménybeszámolót, idő is, munka is.
Hol jártál, mit láttál, hogy hatott rád és miért tudott " úgy hatni"- ehhez kell, nem csak az élmény, hanem az adott "látnivalóról" mindent összeszedni.
Ehhez, csak idő kell.
Nem is ezzel van a gond, hanem a csodákkal.
Csodákról írni - na, ez nagyon nehéz.
A csoda- Megérint. Hozzád szól. Neked adja magát.
Ez az, amikor csak állsz némán, szemedből akaratlanul is folynak a könnyek, s a szíved szorul el a mérhetetlen- felfoghatatlan szépség láttán.
Csodákról ...
fel
le
- Kopognak!
- Hallom, hiszen... nyiss ajtót!
- Én nem, nyiss te!
- Fáradt vagyok - mondta az anya, miközben már indult is az ajtó felé.
Az árnyék jól ismerten körvonalazódott a kis ablakon át, ami megtörte, de nem rejtette el teljesen, ki áll mögötte. Rég nem tapasztalta már, pedig volt idő, amikor igen gyakran ismétlődtek a látogatások. Kelletlenül kérdezte, most is csak megszokásból:
- Ki az? - pedig biztosan tudta, hiszen nem lehet más, mint az a cérna vékony fiatalasszony a szomszédból.
Karján a pici gyerekkel, és valamivel lejjebb, a földből épphogy kinőtt, aprócska, csalafinta kis teremtés, az asszony barátnője kezét fogva négy éves kislányának. Aki fülig érő szájával, ellenállhatatlan mosolyával mindig levette a lábáról. Aki ránézett a bebocsájtást kérő bogár szemeivel, és tudta, az alig résnyire nyitott ajtón keresztül, már nyomul is befelé, egyenesen a szoba ajtajáig, ahol kérdőn rá néz, és nem tudni miből, de azonnal vágta, végre szabad a pálya! Boldog volt ...
fel
le
2013. október 22.-i jegyzetem:
3 jó dolog is történt, az egyik az ablakcsere, a másik, hogy megvan a gyógyszerem, a harmadik, hogy apu már itthon van, bár nem derült ki a rosszulléte oka.
8-ra jöttek az ablakosok, a főbérlő is jött. Nekiláttak kiszedni az ablakot, közben apu beszélgetett a tulajjal, aki nézte, hogy szorul a zár, szóval hozott otthonról egy újat. Már a zárunk is jó, meg az ablakaink is, modernek és végre szigetelnek. 1 órakor már készen volt minden. Nappal még nem fűtenek, csak este és lassan melegítik a radiátorokat. Végre lesz értelme fűtést fizetni, nem szökik el az ablaknál.
A gyógyszernek is örülök. Összesen 2 dobozzal volt már csak a gyógyszertárban, szóval törjük a fejünket, hogy honnan lesz, mert már alig van belőle forgalomban M.o.-n. Most örülni kell, hogy van egy dobozzal és hatékonyabb lesz így, hogy újak az ablakok, mert kevesebbszer fogok fagyni, jobban kifejti majd a hatását. Holnap lemegyek a dokihoz megbeszélni, hogy a másik ezerféle ...
fel
le
Ideje van mindennek.
Ma szombat- Jó ébredést az ébredőknek.
Kik a hétvégét is munkával töltik- érdemes, hasznos-jó munkát nekik.
Kik pihennek- lélekben feltöltődést, örömmel teli pihenést.
Betegek gyógyuljanak. Ez ügyben családnak, barátoknak jó tanács- a kedves szótól, törődéstől a gyógyulás is gyorsabb.
Kiket bánat ért - nyugodtan sírjanak. A könnyek megkönnyebbülést hozhatnak, az elengedés veheti kezdetét. A megnyugváshoz vezető út nehéz. Súlyos a teher, de bármi bánat ér, van holnap és az élet szép ajándék.
Bármi van vagy bárhogy is, a szeretet egy mosoly egy ölelés, jóízű nevetés, mindent jobbá, szebbé, könnyebbé tesz.
..........
Ideje van mindennek- ma szombat és ünnep.
Szélben lobogó zászlók, jelképek és hangzatos beszédek.
Olyan külsőségek- amik szokásunkká váltak, kellenek- ezekkel adjuk tudtára a másiknak, itt vagyunk veletek.
Gyülekezések, gyűlések, megemlékezések- kell a "szónok" ki orgánumával, beszédének nagyon jól kitalált tartalmával, vagy épp ...
fel
le
A magán tulajdon védelme, valahogy az emberek tudatában elveszett!
Általában úgy gondolkodnak az én házam, az én váram és ott az tehetnek amit csak akarnak.
Így történthet meg sok minden, ami számomra érthetetlen.
Elkényelmesedtek az emberek, ami nem szolgálja senki egészségét.
Én folyamatosan azért küzdök, másokat is erre bátorítok, ültess minél több zöldet a környezetedbe.
Persze nem mindenki lakik kertesházas övezetbe, de az erkélyek is számos lehetőséget adnak.
Magam részéről fa és fa és megint fa, évelők, mert a léleknek és a testnek is felüdülést jelent. Tudom egy fecske nem csinál nyarat, de sokan vagyunk akik hasonlóan gondolkozunk. Igen kiülős kertet akarok és meg is fogom valósítani; történjen bármi.
Ilona kertjét csodáltam mindig, ahogy kiült a kertjébe és kint kávézott, a cigizését már nem.
Persze nem ítélem el, de nem is értem, hogy ahol fák voltak, árnyat adtak, miért kellett kiírtani, helyette térkő és megint csak térkő, csúfítja az amúgy remek ...
fel
le
2013. október 13.-i jegyzetem:
Apám jobban van, már nincs elviselhetetlen fájdalma a mellkasában, karjában, meg a hátában. A közérzete még mindig rossz, de legalább nem romlott a helyzet. Vittem neki váltóruhát, meg amit még kellett, dumáltunk is, mondta hogy a húgom is volt nála. Nyugodtabb vagyok, így ma már alszom majd. Tegnap óta fent vagyok és nem vagyok fáradt, nem is érzem, hogy nem aludtam több, mint 24 órája. Az is igaz, hogy egész nap fetrengek az ágyban, mert pocsékul vagyok, a közérzetem fos, hányinger, gyengeség, stb. Mikor fel akartam állni reggel, majdnem összecsuklottak a futóműveim, de akkor még nem tudtam, hogy az csak a kisebbik gondom lesz ma. Azóta már a kezem is irtóra fáj, nem nagyon akarnak hajlani az ujjaim, az előbb írni sem tudtam, kb. 5 percig vártam, mire sikerült. Az összes ízületem fáj. Decemberben kontroll. Pihenek amennyit tudok, szedem a gyulladáscsökkentőt, lázcsillapítót, speckó krémmel bekenem, aztán befáslizom a térdemet, meg a kezemet csuklótól ...
fel
le
Tegnap már a felkelés is gond volt, de tudtam, be kell jelentkeznem a home office-ba...vaksin, majdnem leverve a laptopot, sikerült. Közben dúltam-fúltam, minek ez a szekatúra, úgyis magam osztom be az időmet és bezzeg szombaton senki nem látja... és ez a redva macska megint mellékakált, nem érdekel, hogy valahonnan szerzett egy szelet wc papírt és lefedte és a másik meg mit ágaskodik a hűtőnél, ott a szárazkaja egye azt és a teavíz most forr vagy nem és a kotyogó nincs elmosva és még nincs mindig bent a kontaktlencse... jóvanna, halak ti is kaptok... nyúl... erkély... betyár milyen vihar, de friss a levegő, tajcsi-lengedezés... tisztul az orrom... nyúlketrec takarítás, friss zöld szedése a cserepekből. Most leülök: kávé. Na.
Később ledőlt a cínea az erkélyen a széltől, de már úgyis elhervadt aztán a ruhaszárító és a partvis.
Délután hátamra a púp a kínai asztrológia tanfolyam és a fiam hisztije, kivel menjen focizni? Mindkettő jól elsült.
Este séta a viharban, szembejövő ...
fel
le
Jó reggelt mindenkinek!
Jó ébredést az ébredőknek.
Dolgozóknak jó munkát, pihenőknek pihenést, betegnek gyógyulást, bánathoz megnyugvást.
Bármi van vagy bárhogy is, a szeretet, egy mosoly egy ölelés, jóízű nevetés mindent jobbá, szebbé, könnyebbé tesz.
A mai bejegyzést Ilona Tél-Ünnepvárása ihlette.
Az ősz még velünk van, s hogy legyen melegséget adó átmenet, mielőtt a fagyos tél ideér, felteszem ide egy régi őszi versemet.
Rozsdás Zizzenések
Őszillatú reggel percek, emberek sietnek, észre semmit nem vesznek.
A napkelte- mosolytalan morcos csendjében, recsegő száraz levelek, keseregnek ha lépteik alá keverednek.
Emberek- kik, csak Bánat utcákon járnak- kelnek.
Aranyszeplős- bronzos harmat mosdatta levélhullás, őzbarna avar
Fényeivel- színeivel szerelem születését üzeni a hajnal.
Vörhenyes lombok közt, diadalszekerét indítja a Nap.
Útitársat keres.
Nyáremlékeivel- Őszígéretével, útra kelek, vele megyek.
Nyárízű szél szárnyán ébredt ...
fel
le