- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ma szinte tavasz volt itt. Csodálatos napsütés, béke, nyugalom, távol a nekem már kicsit sok választási herce-hurcától. Összeszedtem az utosó rózsáimat, még bimbós is volt közöttük, aztán kivittem a temetőbe a húgomhoz. Csak ő van itt a közelemben, de ilyenkor gondolatban szétszórom valamennyi eltávozott szerettem között. Talán érzik, ki tudja.
Aztán még kicsit matattam e szép időben a kertben, a napsütésben, szinte erőt sugároztak a fények és úgy érzem, a makacs influenza után végre kezdek a régi lenni...
KELLEMES DÉLUTÁNT!
A csend virága
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
.
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel ...
fel
le
Tegnap elkezdtem letakarítani a mélymulcsból a termést. Maradék zöld paprikák, paradicsomok, dísztökök, hokkaido, sütőtök, és elszórtam egy kevés jancsihagymát csak úgy a felszínre.
Idei tapasztalat: futó tököt a szélére se ültessek, mert inváziós fajként fog viselkedni!
A kihúzott, kicsit fagy érte paprikaszárakat természetesen helyben elterítettem egyből, hogy komposztálódjon, ahogyan a tök szárakat is. Még azt a kevés gyomot ki kihúzom, és jöhet az őszi dughagyma a gyönyörű barna, komposzt talajba.
Idén a fiatal paprikákat szőlővesszőkkel karóztam tavasszal, amiből 4 darab, átlagosan 30cm-es gyökerű szőlődugványok lettek. Ezeket is elültettem a kert szélére, jövőre lugas lesz.
Ui.: ma még jövök új fotókkal.
fel
le
Kedvesem,
amikor elköszöntem,
önfeledt dolgaikba
merültek éppen
a halkszavú fák,
fecsegő forrásvizek,
a veszendő nyájakon
tűnődő rétek, és fent
a sziklabérc zord
tekintete, hófoltot
dajkálgató dombhajlat
álmán őrködött.
Búcsúzóul, ints nekik..
Mielőtt elmégy, nézd át,
mi maradt.. Vedd karodra
azt a kiskosár tavaszt,
amivel te toppantál
még be huncut komolyan,
és naponta kék
kendőbe függönyözted
a fekete űrt.
Más értékem nem akad.
A kertünkkel ne gondolj,
legyen örökké, ami
szemünkben maradt..
Vigyázón égi táját,
néha ránéz majd a Nap,
cseréli mindig
a virágokat, könnyű
felejtéstakaróval
betakargatja
még egyszer, jó melegen
az elmúltakat.
Beszélgetni, fogsz velem?
- tudod, jól van, ha én csak
hallgatok. Olykor,
gyöngéden megsimogat
egy révedő gondolat,
amíg mögötted a csönd
vidéke, besorolva
a hegyhátak alkonyi
körmenetébe, lassan
elmarad.
Az út ha egyszer még arra vinne,
a hegyek mögött rejtőző völgybe,
vagy sokára, hallanál ...
fel
le
folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé, a (2) résszel, mert hiszen ez az egész kálvária augusztus hóra tevődik.
...
Nem egy szokványos kimenetel volt az augusztusban. Velem volt a szomszéd fiatalasszony, akinek, ha kicsivel is, de hozzájárultam a napi kiadásaihoz, ahhoz viszont tenni kell és valljuk be, már nekem is elkél a segítség néha-néha.
Szóval megálltunk a bejáratnál, ami nyitott kapukat dönget, az megy be hozzám a kertbe, aki akar, de földbe gyökerezett a lábam. Valami nagyon-nagyon sötét volt, csak néztem, hogy "eltűnt a házikó?"... Akkor szembesültem vele, hogy igen nagy vihar lehetett "szörnyű szelek szárnyán" érkezhetett és nem kímélte a nemrég még hatalmas lombbal fölé hajolt vastag diófa ágakat úgy szakította le, mint gyenge hajtásokat.
Először, hogy jobban szemügyre vettem még fel sem tűnt, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam elsőre. Hoppá! Hol van a vezeték, követtem volna egészen az oszlopig, ...
fel
le
Folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé lépegetve, ha már egyszer így kezdtem el, ilyen szerencsétlenül, ezzel a 3. résszel.
...
A Biokomos főnivel való beszélgetés kissé akadozott, mert az istennek sem értette meg, hogy ahol az én kis kertem van, az nem egy családiházas övezet, ahol a házakon fel van tüntetve az utca és házszám, mint ő erre sűrűn hivatkozott.
Azt is kijelentette, miután többszöri próbálkozás után sem talált oda a dzsipieszével, csepp eszével, nem hajlandó oda mégegyszer kimenni, féltve az autóját, ami mint később kiderült nem is az övé, hanem a munkaeszköze.
Nofene, itt a lehetőség, ajánlkoztam, hogy miért nem választja az egyszerűbbet, majd én kinavigálom, csak vegyen fel a sarkon... De nehézkes volt ahhoz képest, hogy nem is öreg. Mert azért mégis csak sor került a találkozásra, de úgy látszik hiába volt a személyem varázsa, ő egyre csak a dzsipieszével, csepp eszével volt elfoglalva... Aztán milyen érdekes ...
fel
le
Ó, de szeretném, ha tudnád,
a szeretet az nem más, mint
egy bódító, meleg érzet,
melynek hője-ha akarod-
tested belső falán megtapad
és felmelegíti dermedt kezedet,
amint a tuskóba vájod fejszédet...
.
Vajon érezted-e valaha,
hogy szíved belső falát
egy mély érzés kaparja?
Nem ordít, nem kiabál, csak vár,
s ha szerencséd van, rád talál...
Gondolj csak bele, anya és gyermek ölelése,
vagy egy állat hűséges, védő szeme.
.
A szeretetnek millió változata van,
jelentése mindennek és mindenkinek más,
de két ismérve közös-azonos vonás-
a melegség és ragaszkodás...
/BI/
Kép:Net
fel
le
Folytatom...
Éppen az idő, amiből kevés van és a türelmem is fogytán, mert ez a kálvária csak nem akart elmúlni, ezért még a szokásomon is változtatnom kellett, hogy nem a reggeli órákban, hanem délután mentem ki a kertbe, hogy végre valahára személyesen tudjak találkozni a szomszéd emberrel, aki majdcsak tud adni valamiféle eszközt, amivel felmászhatok a tetőre, hogy végre lesöpörhessem, na nem a "padlást", hanem a fűrészport a tetőről.
Baromira nehéz volt a létra oda és visszacipelni, de jó kis eszköz. Ez volt a legkevesebb, hogy elérjem a célom. Fent a tetőn csodálatos táj tárult a szemem elé, elnézegettem egy ideig, aztán had szóljon sepertem, miközben már a következő lépésen gondolkodtam. Hogyan tovább? Ezt még most meg tudom csinálni, de ez megismétlődhet, hiszen a fák az évek során felnőttek az égig, pont a vezeték vonalában. Nincs mese, ekkorra ugyanis már eldöntöttem, többet nem lesz áramom. Vissza a múltba, amikor még nem voltam kitéve ilyen kálváriának, ...
fel
le