- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2013. május 26.-i jegyzet:
Volt pár jobb napom, pörögtem, már szinte kimerültem tőle, de nem tudtam leállni. Megint úgy éreztem, hogy minden jó és bárkit, bármit le tudok győzni, aztán ez átcsapott minden átmenet nélkül letargiába. Megint jöttek a szuicid gondolatok, a kilátástalan jövőkép és egyebek. Tegnap robbantam. Éreztem, hogy feszülnek az idegeim, de tegnap egész nap idegesítettek a fölöttünk lakók, hogy nem lehet tőlük pihenni, mert ugrál a kölyök, veszekszik a család, egyebek. Aztán apu is beszólt - ilyenkor mindegy, hogy ki és mit szól be, lehet ártatlan dolog is - és itt robbant a bomba. Mint egy dühös bika... Annyira bepörögtem, hogy képes lettem volna leugrani a hatodikról. Állandóan változik a hangulatom, nem áll be egy állandó állapotba. Még a jobb órák/napok alatt is időnként érzek valamit, de olyankor inkább a 'pörgés' a jellemző, mert olyan erős, hogy elnyomja a negatív gondolatokat/ hangulatot. Hajlamos vagyok átlépni a realitás határait - amit akkor nem veszek ...
fel
le
Fura módon engem sokan, nagyon keméyn erős és makacs, határozottt stabil emebrnek tartanak. Valahol az is vagyok, de mégis érzékeny attól, hogy nem sértődöm meg rögtön, vagy nem török ki zokogásban attól még vannak érzéseim, érzelmeim, de nem rakom ki a kirakatba, mert mikor nyitottabban mutattam sokan kinevettek, és inkább megtanultam belül uralni a dolgokat, s majd akkor elengedni a könyneket amikor egyedül vagyok, és kitörhet a lelki vulkán, a láva bőven kifolyhat, s ha eléri a tengert megszilárdul és keméyn köpenyt ad!
Elhalt a gyerekkori családom szinte minden idősebb tagja, csak lassan már mi gyerekek maradtunk. Ezt a folyamatot a vírus csak fokozta, vagy felgyorsította. Rosszhír, temetés, sirás, összetörik a lelkem, Gyorsan kell találni valami olyan dolgot ami pozitív és ragsztóként összerakhatom a lelkem belső egyensúlyát! Gyermekem a családjával hazalátogatott, de csak a fővárosig jöttek, így utazás és jön a gyógyír az unokám ölelő apró kis kacsója, ami szinte mindent azonnal ...
fel
le
Mostanra tele vagyok ki nem mondott gondolatokkal, mentő ötletekkel, a lehetőségek tárháza itt van előttem, de az utóbbi időben nem éltem vele, pedig bőven lett volna mondanivalóm a történések tükrében. Sorrendben, kiemelve egy-egy fontosabbat, de, most ha kissé csapongani fogok, az csak azért lehetséges, mert nem kronológiai sorrendben szoktak történni az említésre méltó és méltatlan események, katasztrófák, tragédiák, hanem össze-vissza.
Az egyikből még kis se mászol, ott van a következő, ami nem csak feldolgozásra vár, de megoldásra. Nos, ilyenkor jövök rá, ha körülnézek, hi be kevesen vannak, vagytok?! Hová tűntek az emberek, hogy legalább megosszam velük a jót, a rosszat, ami, ahogy öröm tud lenni, néha bizony igen nyomasztó is. Had könnyítsek a lelkemen?!
Ebben a kesze-kuszaságban kell nekem egy olyan ösvényt vágni, ami kivezet, de legalábbis segít visszatalálni régi önmagamhoz. Persze tudom – az idő múlásával – ez minden tekintetben képtelenség, de megközelíthetem, ha meg ...
fel
le
Ma szinte tavasz volt itt. Csodálatos napsütés, béke, nyugalom, távol a nekem már kicsit sok választási herce-hurcától. Összeszedtem az utosó rózsáimat, még bimbós is volt közöttük, aztán kivittem a temetőbe a húgomhoz. Csak ő van itt a közelemben, de ilyenkor gondolatban szétszórom valamennyi eltávozott szerettem között. Talán érzik, ki tudja.
Aztán még kicsit matattam e szép időben a kertben, a napsütésben, szinte erőt sugároztak a fények és úgy érzem, a makacs influenza után végre kezdek a régi lenni...
KELLEMES DÉLUTÁNT!
A csend virága
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
.
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel ...
fel
le
Tegnap elkezdtem letakarítani a mélymulcsból a termést. Maradék zöld paprikák, paradicsomok, dísztökök, hokkaido, sütőtök, és elszórtam egy kevés jancsihagymát csak úgy a felszínre.
Idei tapasztalat: futó tököt a szélére se ültessek, mert inváziós fajként fog viselkedni!
A kihúzott, kicsit fagy érte paprikaszárakat természetesen helyben elterítettem egyből, hogy komposztálódjon, ahogyan a tök szárakat is. Még azt a kevés gyomot ki kihúzom, és jöhet az őszi dughagyma a gyönyörű barna, komposzt talajba.
Idén a fiatal paprikákat szőlővesszőkkel karóztam tavasszal, amiből 4 darab, átlagosan 30cm-es gyökerű szőlődugványok lettek. Ezeket is elültettem a kert szélére, jövőre lugas lesz.
Ui.: ma még jövök új fotókkal.
fel
le
Kedvesem,
amikor elköszöntem,
önfeledt dolgaikba
merültek éppen
a halkszavú fák,
fecsegő forrásvizek,
a veszendő nyájakon
tűnődő rétek, és fent
a sziklabérc zord
tekintete, hófoltot
dajkálgató dombhajlat
álmán őrködött.
Búcsúzóul, ints nekik..
Mielőtt elmégy, nézd át,
mi maradt.. Vedd karodra
azt a kiskosár tavaszt,
amivel te toppantál
még be huncut komolyan,
és naponta kék
kendőbe függönyözted
a fekete űrt.
Más értékem nem akad.
A kertünkkel ne gondolj,
legyen örökké, ami
szemünkben maradt..
Vigyázón égi táját,
néha ránéz majd a Nap,
cseréli mindig
a virágokat, könnyű
felejtéstakaróval
betakargatja
még egyszer, jó melegen
az elmúltakat.
Beszélgetni, fogsz velem?
- tudod, jól van, ha én csak
hallgatok. Olykor,
gyöngéden megsimogat
egy révedő gondolat,
amíg mögötted a csönd
vidéke, besorolva
a hegyhátak alkonyi
körmenetébe, lassan
elmarad.
Az út ha egyszer még arra vinne,
a hegyek mögött rejtőző völgybe,
vagy sokára, hallanál ...
fel
le
folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé, a (2) résszel, mert hiszen ez az egész kálvária augusztus hóra tevődik.
...
Nem egy szokványos kimenetel volt az augusztusban. Velem volt a szomszéd fiatalasszony, akinek, ha kicsivel is, de hozzájárultam a napi kiadásaihoz, ahhoz viszont tenni kell és valljuk be, már nekem is elkél a segítség néha-néha.
Szóval megálltunk a bejáratnál, ami nyitott kapukat dönget, az megy be hozzám a kertbe, aki akar, de földbe gyökerezett a lábam. Valami nagyon-nagyon sötét volt, csak néztem, hogy "eltűnt a házikó?"... Akkor szembesültem vele, hogy igen nagy vihar lehetett "szörnyű szelek szárnyán" érkezhetett és nem kímélte a nemrég még hatalmas lombbal fölé hajolt vastag diófa ágakat úgy szakította le, mint gyenge hajtásokat.
Először, hogy jobban szemügyre vettem még fel sem tűnt, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam elsőre. Hoppá! Hol van a vezeték, követtem volna egészen az oszlopig, ...
fel
le