- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2017. március 3.-i jegyzet:
Tegnap megkaptam a vért, mivel végre láz/hőemelkedésmentes vagyok, de főleg azért, mert sikerült szerdán közeli kapcsolatba kerülnöm a padlóval az értékeim miatt. Csak a wc-re akartam elmenni, de útközben lekapcsolták a villanyt. :-D Most ájultam el először, pedig már jóideje szar értékeim voltak. Tegnap belémcsepegtettek 3 zacskó vért. 2 órát feküdtem még utána, azt is ellenőrizgetés mellett és majd még kell egy vérképet csináltatni később is. Már nézték, de azt mondták, hogy később is megmutatkozhat, ha baj van. Emiatt kell figyelni a vizeletet is - a trafó utánit egyből leadtam, ahogy kell, de még figyelni kell -, meg ha valami szokatlan, azonnal szólni. Eddig minden oké és sokkal jobban vagyok. Már eleve sokat javultam, de ez a vér nagyon kellett, a fő gond ekörül volt. Ha minden oké lesz továbbra is, akkor a hétvégén mehetek haza.
fel
le
2017. február 28.-i jegyzet:
Ma járt le az antibiotikumkúra. Az étvágyam megint szinte nulla, pedig már elkezdett javulni. Eszegetek azért, a tápszert is iszom. A hányinger nem akar tágítani, de legalább enyhébb. Még maradt egy infúzióm, de így már lényegesen könnyebb mocorogni. Tegnap csak hőemelkedésem volt és estére nem is jött vissza, láz pedig vasárnap óta nincs. Ma nem volt hőemelkedésem sem. Jó volna, ha ígymaradna, mert már kellene a vér. Az értágítás használt már, jobb a keringés a lábaimban. Túl jó is, néha majd' felgyulladnak, egész nap fel-le huzigálom a zoknit, mert hol kell, hol pedig túl melegnek érzem. Ma nem kellett felvennem (az idült zokniundoritiszemnek ez kedvezett), ami nálam, akinek még nyáron is időnként hordani kell, jó jel. A kezem is csak néha hűl ki és jegesre csak akkor, ha hidegvízzel mosom meg, vagy kesztyű nélkül fogok meg valami hideget. Most jöhet a tartós láztalanság, aztán a térdemről is lemehet a maradék víz. ;-) Ma csak az ágyban fetrengtem, ...
fel
le
2017. február 27.-i jegyzet:
Jobb a vérképem, ami a vasat, meg a gyulladási faktort illeti, csak vért még mindig nem kaphattam, szóval az erre vonatkozó többi értékem és a közérzetem nem jó. A crp most csak 63 lett, szóval a gyulladás enyhült. A süllyedés még mindig magasabb, de azt mondták, hogy az lassan esik vissza. A hányingerem is kitart - bár már enyhült - arra még kapok gyógyszert. Már csak két infúzióval vagyok szimbiózisban, valamint a futóművek is működőképesek - a térdem még kicsit vizes, meg a két bal lábam közül a hivatalos balon az a nagy ízület, amiből a nagylábujj kiindul, az még nem díjazza a terhelést, de nem vészes - úgyhogy kimerészkedtem ma a folyosóra, mozogni egy kicsit. Az infúziós állvány kerekei ugyan nem nagyon akartak együttműködni, de megoldottam, viszont nem volt jó ötlet a járkálás, ájulás kerülgetett, szóval visszajöttem az ágyba és amíg nem adnak vért, maradok a hátsófelemen. Amint jobban vagyok egy kicsit, már pörgök, de vagy az állít meg, hogy ...
fel
le
2017. február 24.-i jegyzetem:
csak nem vagyok jól mostanság és leginkább pihenek, vagy alszom, bár utóbbi nem nagyon sikerül, csak próbálkozom. Éreztem már vagy 1,5-2 hete, hogy valami nem oké, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ma már nem kaptam vasat (fokozta a fos közérzetet), meg végeztek az értágítóval is. Az antibiotikumot még kapom, csak attól szaladgáltam a retyóra, de azt mondták, hogy nem lehet abbahagyni. A helyzet nem akart javulni, úgyhogy kaptam olyan gyógyszert, ami fogja a dolgokat, csak időközben befigyelt a róka elleni cucc is, ami szintén fog. Akkor mondták, hogy "ja, a hányáscsillapítónak van egy olyan mellékhatása, hogy székrekedést okoz és erre rásegített az Imodium is, amit az antibiotikum miatt kaptam és akkor azt nem is kellett volna mégsem." Fasza. :-D A közérzetem hol gáz, hol viselhető. Ma nagyon gáz és tegnap este is nagyon rosszul voltam. Próbáltam elaludni, de a rossz közérzet, meg a köhögés sem hagyta jóideig. Csoda, hogy a szobatársam még nem ...
fel
le
2017. február 21.-i jegyzet:
Megjött ma a laboreredményem. Nem jó a vérképem, a crp 90, a süllyedés 103 és egyebeket is mondtak, hogy nem jó. Vérre várok, ugyanis megint a pincében van a hemoglobinom, 88. A doki csodálkozott, hogy magamnál vagyok, vagy hogy egyáltalán élek. Kérdezte, hogy lábon jöttem? Mondom kerekesszékben, de bejöttem már lábon 72-es hemoglobinnal, meg felbuszoztam 90-es vérnyomással Pestre és csak akkor tudtam meg, mikor a Dokim mérte, mert nem voltam rosszul, szóval ez nem az első ilyen eset, megszokott, hogy így kiürül a készletem és nem szoktam elájulni (bár, környékez). Mondta, hogy izzadhat az őrangyalom mostanra. :-D A vasam is kevés, arra megint vasinfúziót (Ferrlecit) fognak adni. Szedtem vasat régebben tablettában, de nem hatott. Éreztem már egy ideje, hogy kb. annyi erőm van, hogy egy óvodás is leverne. Állítólag minél többször kap valaki vért, annál kevésbé termeli a szervezete és mivel minden adag más embertől van, nagyobb az esélye, hogy rosszul ...
fel
le
Van köztük legalábbis, amit a hátam közepére sem kívánok, de jó, hogy elmúltak azok az idők! Csakhogy túl sok helyet foglalt el és jól elraktároztam, hogy most megint átéljem és emlékezzek.
Mindig akad egy-két újdonsült, most éli át, azt amit én már rég és felteszi a kérdéseket, amire mindig meg van az azonnali válaszom. Hiszen emlékszem, mintha ma lett volna...
Búcsúztattuk a ó évet, de előtte a titkárnőt, aki elhagyta a tett színhelyét jobb élet reményében távozott és ott maradtam magnak. Persze, a szorgalmat meg kell becsülni, mindenre kapható gondolták, de melléfogtak a nagyok... Rövidre fogom, a többit képzeld hozzá. Buli van ezerrel és én a szorgoska, kiszolgálom, amennyire a képességeimből futja. Egy dologra nem vagyok hajlandó, és az még magamnak is meglepetés volt. A pezsgőbontás is az én reszortom volt. Lehetett, de én is megléptem. Nem tudták, vagy odáig a cseppnyi agyukig nem ért fel az, hogy még életemben nem bontottam pezsgőt?... Nem estem kétségbe, csak hívtam a ...
fel
le
2017. február 20.-i jegyzet:
a kórházban, megkezdtem ma az infúziós kúrát. A doki félrevezetett, de magát is. Azt mondta, hogy hétfőn, 21.-én kell bejönni. A Tesóm szólt tegnap, hogy 21.-e kedd. Mivel én nem a napot, hanem a dátumot figyeltem, azt hittem, hogy még van egy napom otthon. Tegnap éjjel, mikor beszélgettünk és mondta, akkor kaptam észbe, hogy akkor reggel kelnem kell és össze sincs szedve a kórházi cuccom. Éjjel 2-kor pakolhattam, 3 körül tudtam elaludni és 6-kor már keltem. Nem vagyok kipihent. :-D Bekábít a koktél és még mindig kótyagos vagyok, pedig már lecsöpögött. Azt hittem otthon, hogy elmarad a kezelés, mert 18.-ra virradóan legyengültem. Hőemelkedés + ízületi gyulladás, meg egyebek vannak. Nem tudtam, hogy ez az influenza számlájára írható, vagy a SLE utánozza az influenzát, úgyhogy azt hittem csúszik a kezelés, ha influenza, de nem az, mert időközben feltűnt, hogy nem kifejezett influenzás tünetek ezek, csak a szokásos ahhoz hasonlóak. 3 hónapig nyugton volt a ...
fel
le
2017. február 15.-i jegyzetem:
a kontrollon.
Éreztem ugyan romlást, de azt hittem nem vészes. A doki és a műszeres vizsgálatok eredményei viszont nyakonöntöttek hidegvízzel. Az érszűkület 4 stádiumából a 3.-nál tartok. Ez nem csak a végtagjaimat - főleg a lábaimat - veszélyezteti, hanem az életemet is, mert az agyamban és a szívemben is gebasz van, így ezeknél is bekövetkezhet a vérkeringés továbbromlása, teljes leállása (pár mini stroke-on túl vagyok, de azok csak átmeneti érszűkületek és alig okoztak kárt, teljes elzáródás még nem történt, szívroham sem) és akkor nagy baj lesz. Sokat zsibbad az egész lábam és olyankor nem tudok állni-járni (lábizmom is alig van már, mivel az is alig kap vért és sorvad), de főleg az ujjaim, meg a lábfejem élnek külön életet. Valamelyik nap, mikor vettem le a zoknit, láttam hogy a varrás belevágott a lábamba, de én meg sem éreztem.
Mennem kell megint egy kör infúzióra, novemberben volt az utolsó.
21.-én fekszem be, 5 napra.
Ajánlottak nekem egy ...
fel
le
2017. február 11.-i jegyzet:
a tegnapi napunk, utazás szempontjából. :-D Este már nem volt energiám lejegyezni részletesen, de most megteszem, mert vicces, hogy mennyit bénáztunk. Voltunk fent Pesten. A kerekesszékem december óta van meg és most lett használva először. -.- Oké, a rendkívül hideg idő sem engedett ki a házból sokáig, de volt jobb idő is, csak apám volt lusta, hogy levigyen a faluba. Szokatlan volt, hogy nem a lábamon megyek, de nem izgat. A bámuló tekintetek sem leptek meg, egyrészt számítottam rá, másrészt mindig is megbámultak, holott akkor még nem voltam kerekesszékben. Gőzöm sincs mi olyan érdekes rajtam. Úgy tettem, mint akinek fel sem tűnik, hogy lesik. A közlekedés néhol egyenesen gáz, ha székben teszi az ember. Mindjárt az utcánkban elkezdődött a tortúra. :-D Nagyon szar itt az út. Azt sem tudom a hepe, vagy a hupa a több, igaz ősszel felszórták murvával, de már a kocsik, traktorok ledöngölték, a gödrök tehát megint ott vannak, szlalomozott velem az apám, de ...
fel
le
2017. február 8.-i jegyzet:
Tegnap tetőzött a napok óta tartó rosszullét. Nem gondoltam, hogy szíveredetű, mert nem ott jelentkezett először. Azt hittem a vércukrom a baj, ezért ettem, de ezúttal nem lett jobb. Nem volt teljesen olyan a rosszullét, de hasonlítottak a tünetek, meg kb. félórával azelőtt ettem, szóval nem állt össze a kép. Utána kezdett a szegycsontom nagyon szorítani és mintha tele lett volna levegővel a mellkasom. Köhögtetett a nyomás és a vállam majd' leszakadt. Itt jöttem rá, hogy az angina látogatott meg ismét. A szívritmus ugyan jó volt most, de majd' beszakadt a mellkasom. Végül a gyógyszer segített. Remélem ma jól leszek továbbra is, mert holnap megyünk Pestre az orvoshoz, meg a Gabihoz is bemegyünk.
Ilyet az ember nem oszt meg, de az őrület szélén állok tőle. Faterom felveszi a szennyest! Nem először. Szóltam megint, hogy undorító, meg büdös (ő maga is az, mert nem fürdik) és lecseszett, hogy arra, hogy összeretkelje magát a kertben, nem fog tiszta ruhát ...
fel
le
2017. február 2.-i jegyzet:
Azt hittem, hogy ez csak közhely, nagy szavak és kizárt dolog, hogy segít, ha nagy a baj, pedig valóban azt teszi.
31.-én volt 7 éve, hogy megtörtént a baleset.
2009 Szilvesztere nagyon király volt! Nálunk buliztunk, jól éreztük magunkat, egyrészt mert együtt tölthettük, másrészt jó volt a hangulat. Nálunk volt a Gergő, a Gabi, meg a lökött Zsolti. Baromkodtunk egy csomót. Felelsz, vagy mersz?-t játszottunk, zenét hallgattunk, dumáltunk, röhögtünk, meg a fene tudja miket csináltunk, de a légkörre emlékszem és nagyon jó volt. Telezabáltuk és ittuk magunkat. A Zsolti hazament valamikor éjjel, aztán hajnalra kezdtünk mindannyian fáradni, szóval a Gergő, meg a Gabi a húgom szobájában feküdt le (ő a barátnőjénél bulizott), mi pedig az enyémben. Azt az éjjelt nem felejtem el, több okból sem. 2010. január 31.-e viszont az életem egyik legszarabb napja volt. Máig nem tudom szavakba önteni, ami akkor lejátszódott bennem. Valami kiszakadt és ott az űr, csak már ...
fel
le