- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2017. február 21.-i jegyzet:
Megjött ma a laboreredményem. Nem jó a vérképem, a crp 90, a süllyedés 103 és egyebeket is mondtak, hogy nem jó. Vérre várok, ugyanis megint a pincében van a hemoglobinom, 88. A doki csodálkozott, hogy magamnál vagyok, vagy hogy egyáltalán élek. Kérdezte, hogy lábon jöttem? Mondom kerekesszékben, de bejöttem már lábon 72-es hemoglobinnal, meg felbuszoztam 90-es vérnyomással Pestre és csak akkor tudtam meg, mikor a Dokim mérte, mert nem voltam rosszul, szóval ez nem az első ilyen eset, megszokott, hogy így kiürül a készletem és nem szoktam elájulni (bár, környékez). Mondta, hogy izzadhat az őrangyalom mostanra. :-D A vasam is kevés, arra megint vasinfúziót (Ferrlecit) fognak adni. Szedtem vasat régebben tablettában, de nem hatott. Éreztem már egy ideje, hogy kb. annyi erőm van, hogy egy óvodás is leverne. Állítólag minél többször kap valaki vért, annál kevésbé termeli a szervezete és mivel minden adag más embertől van, nagyobb az esélye, hogy rosszul ...
fel
le
Van köztük legalábbis, amit a hátam közepére sem kívánok, de jó, hogy elmúltak azok az idők! Csakhogy túl sok helyet foglalt el és jól elraktároztam, hogy most megint átéljem és emlékezzek.
Mindig akad egy-két újdonsült, most éli át, azt amit én már rég és felteszi a kérdéseket, amire mindig meg van az azonnali válaszom. Hiszen emlékszem, mintha ma lett volna...
Búcsúztattuk a ó évet, de előtte a titkárnőt, aki elhagyta a tett színhelyét jobb élet reményében távozott és ott maradtam magnak. Persze, a szorgalmat meg kell becsülni, mindenre kapható gondolták, de melléfogtak a nagyok... Rövidre fogom, a többit képzeld hozzá. Buli van ezerrel és én a szorgoska, kiszolgálom, amennyire a képességeimből futja. Egy dologra nem vagyok hajlandó, és az még magamnak is meglepetés volt. A pezsgőbontás is az én reszortom volt. Lehetett, de én is megléptem. Nem tudták, vagy odáig a cseppnyi agyukig nem ért fel az, hogy még életemben nem bontottam pezsgőt?... Nem estem kétségbe, csak hívtam a ...
fel
le
2017. február 20.-i jegyzet:
a kórházban, megkezdtem ma az infúziós kúrát. A doki félrevezetett, de magát is. Azt mondta, hogy hétfőn, 21.-én kell bejönni. A Tesóm szólt tegnap, hogy 21.-e kedd. Mivel én nem a napot, hanem a dátumot figyeltem, azt hittem, hogy még van egy napom otthon. Tegnap éjjel, mikor beszélgettünk és mondta, akkor kaptam észbe, hogy akkor reggel kelnem kell és össze sincs szedve a kórházi cuccom. Éjjel 2-kor pakolhattam, 3 körül tudtam elaludni és 6-kor már keltem. Nem vagyok kipihent. :-D Bekábít a koktél és még mindig kótyagos vagyok, pedig már lecsöpögött. Azt hittem otthon, hogy elmarad a kezelés, mert 18.-ra virradóan legyengültem. Hőemelkedés + ízületi gyulladás, meg egyebek vannak. Nem tudtam, hogy ez az influenza számlájára írható, vagy a SLE utánozza az influenzát, úgyhogy azt hittem csúszik a kezelés, ha influenza, de nem az, mert időközben feltűnt, hogy nem kifejezett influenzás tünetek ezek, csak a szokásos ahhoz hasonlóak. 3 hónapig nyugton volt a ...
fel
le
2017. február 15.-i jegyzetem:
a kontrollon.
Éreztem ugyan romlást, de azt hittem nem vészes. A doki és a műszeres vizsgálatok eredményei viszont nyakonöntöttek hidegvízzel. Az érszűkület 4 stádiumából a 3.-nál tartok. Ez nem csak a végtagjaimat - főleg a lábaimat - veszélyezteti, hanem az életemet is, mert az agyamban és a szívemben is gebasz van, így ezeknél is bekövetkezhet a vérkeringés továbbromlása, teljes leállása (pár mini stroke-on túl vagyok, de azok csak átmeneti érszűkületek és alig okoztak kárt, teljes elzáródás még nem történt, szívroham sem) és akkor nagy baj lesz. Sokat zsibbad az egész lábam és olyankor nem tudok állni-járni (lábizmom is alig van már, mivel az is alig kap vért és sorvad), de főleg az ujjaim, meg a lábfejem élnek külön életet. Valamelyik nap, mikor vettem le a zoknit, láttam hogy a varrás belevágott a lábamba, de én meg sem éreztem.
Mennem kell megint egy kör infúzióra, novemberben volt az utolsó.
21.-én fekszem be, 5 napra.
Ajánlottak nekem egy ...
fel
le
2017. február 11.-i jegyzet:
a tegnapi napunk, utazás szempontjából. :-D Este már nem volt energiám lejegyezni részletesen, de most megteszem, mert vicces, hogy mennyit bénáztunk. Voltunk fent Pesten. A kerekesszékem december óta van meg és most lett használva először. -.- Oké, a rendkívül hideg idő sem engedett ki a házból sokáig, de volt jobb idő is, csak apám volt lusta, hogy levigyen a faluba. Szokatlan volt, hogy nem a lábamon megyek, de nem izgat. A bámuló tekintetek sem leptek meg, egyrészt számítottam rá, másrészt mindig is megbámultak, holott akkor még nem voltam kerekesszékben. Gőzöm sincs mi olyan érdekes rajtam. Úgy tettem, mint akinek fel sem tűnik, hogy lesik. A közlekedés néhol egyenesen gáz, ha székben teszi az ember. Mindjárt az utcánkban elkezdődött a tortúra. :-D Nagyon szar itt az út. Azt sem tudom a hepe, vagy a hupa a több, igaz ősszel felszórták murvával, de már a kocsik, traktorok ledöngölték, a gödrök tehát megint ott vannak, szlalomozott velem az apám, de ...
fel
le
2017. február 8.-i jegyzet:
Tegnap tetőzött a napok óta tartó rosszullét. Nem gondoltam, hogy szíveredetű, mert nem ott jelentkezett először. Azt hittem a vércukrom a baj, ezért ettem, de ezúttal nem lett jobb. Nem volt teljesen olyan a rosszullét, de hasonlítottak a tünetek, meg kb. félórával azelőtt ettem, szóval nem állt össze a kép. Utána kezdett a szegycsontom nagyon szorítani és mintha tele lett volna levegővel a mellkasom. Köhögtetett a nyomás és a vállam majd' leszakadt. Itt jöttem rá, hogy az angina látogatott meg ismét. A szívritmus ugyan jó volt most, de majd' beszakadt a mellkasom. Végül a gyógyszer segített. Remélem ma jól leszek továbbra is, mert holnap megyünk Pestre az orvoshoz, meg a Gabihoz is bemegyünk.
Ilyet az ember nem oszt meg, de az őrület szélén állok tőle. Faterom felveszi a szennyest! Nem először. Szóltam megint, hogy undorító, meg büdös (ő maga is az, mert nem fürdik) és lecseszett, hogy arra, hogy összeretkelje magát a kertben, nem fog tiszta ruhát ...
fel
le
2017. február 2.-i jegyzet:
Azt hittem, hogy ez csak közhely, nagy szavak és kizárt dolog, hogy segít, ha nagy a baj, pedig valóban azt teszi.
31.-én volt 7 éve, hogy megtörtént a baleset.
2009 Szilvesztere nagyon király volt! Nálunk buliztunk, jól éreztük magunkat, egyrészt mert együtt tölthettük, másrészt jó volt a hangulat. Nálunk volt a Gergő, a Gabi, meg a lökött Zsolti. Baromkodtunk egy csomót. Felelsz, vagy mersz?-t játszottunk, zenét hallgattunk, dumáltunk, röhögtünk, meg a fene tudja miket csináltunk, de a légkörre emlékszem és nagyon jó volt. Telezabáltuk és ittuk magunkat. A Zsolti hazament valamikor éjjel, aztán hajnalra kezdtünk mindannyian fáradni, szóval a Gergő, meg a Gabi a húgom szobájában feküdt le (ő a barátnőjénél bulizott), mi pedig az enyémben. Azt az éjjelt nem felejtem el, több okból sem. 2010. január 31.-e viszont az életem egyik legszarabb napja volt. Máig nem tudom szavakba önteni, ami akkor lejátszódott bennem. Valami kiszakadt és ott az űr, csak már ...
fel
le
2017. január 20.-i jegyzet:
Már megint baromságot álmodtam. :-D
Álltam az udvaron és felnéztem az égre. Jobbról jött egy repülő elég alacsonyan, a sziluettje alapján egy 747-es volt. Mikor fölém ért, akkor hallottam meg, hogy furcsa hangja van, nagyon sivítottak a hajtóművei. Meg is jegyeztem félhangosan, hogy valami gáz van azzal a géppel. Amint ez végigfutott az agyamon, a gép már nem fölöttem volt és megláttam, hogy az egyik hajtómű (a 747-nek 4 db van) letörik. Nem hittem a szememnek. A lábam a földbe gyökerezett, mikor zuhant lefelé a hajtómű és a sokk miatt csak a nyakamat húztam be, meg a fejemet védtem (az ösztön az ösztön :-D). Mikor tőlem kb. 2 méterre földet ért, visszapattant kb. 3 méter magasra és mikor újra jött le, fejbevágott. :-D Nem lett bajom, amin csodálkoztam. Berohantam a házba, elmondtam az apámnak az egészet és kirohant ő is. A repülő elszállt, annak a sorsa nem derült ki. Apám simán felkapta (az amúgy többszáz kilós) hajtóművet, ami szikrázott is és hozta ...
fel
le
Kos (márc.21.-ápr.19.)
Talán most nem minden úgy alakul, ahogyan te szeretnéd, de ne add fel, a végeredmény jobb lehet, mint gondolnád.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Olykor talán kevesebb felelősséget szeretnél vállalni, de most nem a láblógatás ideje jön. Szedd ráncba az erőforrásaidat, jól jöhet!
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
Úgy érezheted, az egész világ terhét köteles vagy te hordozni, s még csak nem is értékeli senki. Dobd el a mártír szerepet!
Rák (júni.22.-júl.22.)
Végérvényesen lemondhatsz valakiről, de sose bánd, mert talán már betöltötte azt a szerepet az életedben, amire rendeltetett.
Oroszlán (júl.23.-aug.22.)
A feltételezéseid bizonyosságot nyerhetnek, de ha elégedett vagy a kisebbik rosszal, akkor csak élvezd ki, amit kapsz.
Szűz (aug.23.-szept.22.)
Vicces és elképesztő esetek eshetnek meg veled a héten. A humor és az erő sose hagyjon el, és ne lepődj meg egyáltalán semmin.
Mérleg (szept. 23.-okt.22.)
Karriered felfelé ívelhet, de mégis ...
fel
le
2017. január 18.-i jegyzet:
Kanadába a nyáron. Év végére lett áttéve, mert a pénz is úgy jön össze (az Éva fizeti a repjegyeket, de mi nyilván bele akarunk tenni, meg költőpénz is kell majd), meg mivel apám húzta az időt és csak most lett tápszerem, nem erősödöm fel nyárig annyira, hogy 11 órát repülhessek.
Apámnak mákja volt ma. Ugye itt vagyunk kint, nincs sok szomszéd, este már vaksötét van mindenhol (csak a kapunknál van reflektor), vannak tolvajok is, nem árt vigyázni és apám az előbbiek miatt vett pár hónapja olyan elemlámpát, amiben sokkoló van. Nem öli meg a delikvenst, de megrázó élményben lehet része, ha idemerészkedik. Apám magánál hordja a lámpát. Ma kiment, hogy hozzon fát a rekeszben és ahogy felemelte, megnyomta vele a zsebében lévő elemlámpán a sokkoló gombját. Szerencséjére úgy volt fordulva a cucc, hogy nem rázta meg.
Agyamra megy az igénytelenségével. Tegnap leordított, mert mertem szólni, hogy megint nagyon büdös a lába és mossa már meg. A szobám sem 'véd', ...
fel
le
Talán néhányan tudjátok, hogy nemrég új városba költöztem.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyből kerestem egy új munkát, hogy továbbra is tudjam finanszírozni a lakhatásomat és a tanulmányaimat - hát, a jó hír, hogy egy héten belül elhelyezkedtem a gasztronómiában, felszolgálóként, ahogyan ez eddig is volt.
Nade nem akármilyen hely ez! Kissé lepukkant, ízléstelenül berendezett hely, a lila és a bézs minden árnyalatával tarkítva. Megvan a maga bája, a vendégeknek pedig egyenként a maga baja.
Ma történt, hogy Pepínó, egy nyolcvanéves törzsvendég, a szokott módon becsoszogott az ajtón, és ragyogó műfogsorát kivillantva egy hangos "jó reggelt, Kisasszony!"-nyal köszöntött - délután kettőkor.
Azonnal készítettem a nyolcad vörösbort, amit mindig iszik, egy kis pohár csapvízzel együtt, amit sajnos mindig beleönt a borába - de ugye, nem vagyunk egyformák, és az igazi móka csak ezután következett.
Sejtelmesen magához szólított, majd elővett egy fej retket a ...
fel
le