- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2022. április 11.-i jegyzet:
tart az ostrom, de történt már egy kis javulás. Ugyan ismét volt a napokban két olyan erős rosszullét, amikor azt hittem vissza fogok kerülni a kórházba, de emellett vannak már olyan órák is, amikor viselhető a közérzetem. Ma először tudtam ülni kb. negyed órát, meg könnyebb volt a macskákat is ellátni, mert volt annyi erőm, hogy bírjam azt a kb. negyed órát, amíg az almokat kitakarítom + kiosztom a kaját. Tegnap koraeste jöttek rohamok is, ébredés után is jött még, szóval azt hittem megint nem fognak abbamaradni, de a következő ébredés után nem jött több. Csak vége lesz már ennek az időszaknak, gondolom lassan megnyugszik a légkör és ritkulnak a frontok. Valamitől fájnak az izmaim és az ízületeim azóta, amióta elkezdődött ez a dögrovás. Már nem alszom olyan sokat, csak rosszullétekkor alszom el. Ébredés után általában jobban vagyok valameddig, de az már nekem elég, mert fel tudom szívni magam a következőre, van ideje a szervezetemnek kifújni magát. ...
fel
le
2022. április 6.-i jegyzet:
hogy írni tudjak, úgyhogy lejegyzem a történéseket, hogy ne belülről feszítsenek.
Kemény napjaim vannak fizikailag is és mentálisan is, bár utóbbiba nem engedem magam belemerülni. Nem kaphat teret sem a bizonytalanság, sem a rémület, sem bizonyos gondolatok, mert ezekkel gyakorlatilag elismerném, hogy átengedem magam annak, ami ellen küzdök, márpedig nem gyengülhetek meg semmilyen téren, mert akkor vége(m). Tegnap keményen elkapott a halálfélelem, persze nem a semmiből (meg nem is magam miatt), hanem egy egésznapos, pokoli rosszullét alatt. Máskor is éreztem már halálfélelmet, de nem ennyire intenzíven. Nem tudom mi a frász történt velem, hogyan süllyedtem idáig? A fizikai részbe nem sok a beleszólásom, maximum nagyon akarhatok és kérhetem Isten segítségét, amiket meg is teszek és az imám meghallgatásra talált tegnap is, dicsőség érte az Úrnak! Ma is kértem. Más is imádkozik értem és biztos vagyok benne, hogy az is meghallgatásra talál! Itt ez az erős ...
fel
le
2022. március 29.-i jegyzet:
Most pont nem, mert még nem dőlt el, hogy a szemem ugrik-e ki, az orrom robban-e le, vagy az agyam (helye) robban-e ki hamarabb a fejemből a nyomástól, gondolom a melegfront buzerál, délután óta boldogít a masszív fejfájás, bár még nem érte el a 10-es szintet. Ezt leszámítva jobb napjaim vannak, mégha délutánra, vagy estére mindig rosszullét is talál meg, de néhány napja tart a jobb közérzet és a jobb erőnlét, roham sem jött 2-3 napja. Eddig nemcsak délután voltam rosszul, hanem egész nap és erőm sem volt, most viszont egy pesti utat is bírnék (persze csak délutánig, amíg kitart a szuflám), csak most nincs lehetőségem interjúra menni.
Fater valamelyik nap már okoskodott és szabályosan lecseszett, hogy minek megyek a terápiára, minek foglalkozom a múlttal? Ha beszélgetne néha velem és ismerne, tudná, hogy nem tudatosan teszem, a tudatalattim dobálja vissza a feldolgozatlan dolgokat. Erre az volt a reakciója, hogy engem hibáztatott, amiért mertek rám ...
fel
le
„Álmot hozó cinkosa az éjszakának,”
tó hullámzása a szerelem szavának.
Fent a csillagok fénye oly sziporkázó,
s a levelek libegése vitorlázó.
Öreg tölgy alatt megbúvó fehér kis pad,
s a zsenge fűből áradó virágillat.
Sok szép emléket őriz e fenséges táj,
lelki békére lelhet, aki erre jár.
Románcok kedvelt, s titkos találka helye,
itt egy bimbódzó kapcsolat lehet rejtve.
Amint éj leplét a pirkadat vezeti,
„kopogtat a Hold, apró lépteit szedi.”
2022.03.10.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Festmény Abdai Róza Holdfény
30 x 40 cm, olaj, vászon, ecset.
Idézet: Mohácsi Detti
fel
le
2022. március 18.-i jegyzet:
nagyon nem akarja, hogy terápiára menjek. Januárban mehettem volna ún. első interjúra, de már nem rémlik miért kellett lemondanom. Múlthónapban is mehettem volna, de indulás előtti este vitt el a mentő a szűnni nem akaró rohamok miatt. (Jellemző a jó időzítés. :-D) Pár nappal később újra jelentkeztem és ma kerestek, hogy csütörtökön kéne mennem, de megint le kellett mondanom, mert szinte csak fekve bírok létezni, legalábbis rövid időt tudok ágyon kívül tölteni, viszont ~ 5 órát kéne utazni. Oké, a távolsági buszon el tudnék feküdni a leghátsó üléssoron (de értelemszerűen azt is csak akkor, ha nem ülnek ott, amit senki nem garantál), viszont a zötyögést, fékezést-gyorsítást, kanyarokat nem bírom, amikor ilyen fos a keringésem, mert mindig ájulás kerülget tőlük, meg rosszul vagyok, így ilyen időszakokban sosem utazom sehová. Az interjú után állítólag beletelik pár hétbe, mire be lehet feküdni, így van arra esély, hogy addigra jobb állapotban lennék (mert ...
fel
le
2022. március 17.-i jegyzetem:
Múltkor megvolt a kontroll szívultrahang, ami szerint stagnál a szívem teljesítménye. Ezt két irányból lehet nézni, én onnan nézem, hogy nem romlott tovább, sőt, állítólag egy kicsit javulhat a kezelés hatására és ezzel elfogytak a jó hírek. Nem hétfőre, hanem mára szólt az időpontom szakorvosi vizsgálatra, mákom van, hogy vasárnap este megnéztem a papírt. A vérnyomásom most alacsony volt, a pulzus szokás szerint magas. Az EKG megint rossz lett, de ez nem meglepő. Elkapott egy nyugalmi helyzeti 140-es tempót, aztán felállított a doki és pillanatok alatt felszaladt 175-ig, viszont a pitvarfibrilláció megint nem mutatta meg magát. Majdnem elájultam, úgyhogy visszafektetett a doki és felemelte a lábaimat. Ezúttal több tájékoztatást kaptam. Elmondta, hogy ICD pacemaker beültetésre lesz szükség (ami ugye nem új hír, csak megerősítette), mert több olyan rizikófaktor is fennáll, amik miatt megmakkanhatok. Egyrészt fokozatosan merül ki a szívem, másrészt ...
fel
le
A hosszú és bolondos ősz lassan véget ér a kertekben. A rendkívül aszályos nyár utáni esős szeptember kinyílásra késztette a kora tavasszal virágzó, rózsaszínben pompázó kikeleti bangitát és a szerényebb téli jázmin is kibontotta sárga virágait, akik meglepve üdvözlik a leköszönő tárnicsloncot.
Ezúttal nem fagytak el a temetőben a krizantémok, dacolva a barátságtalan köddel büszkén pompáztak a sírokon. Még a paprikák is peckesen tűrték a szitáló esőt a zöldségágyásokban, csak az érzékenyebb paradicsomok adták meg magukat a nyirkosabb éjszakáknak. Azért még elültettem tegnap pár cserepest a földbe, és egy hete már a megkésett tulipánok is föld alá kerültek. Rózsaszínben fognak pompázni a hortenzia, a rózsák és a pünkösdirózsa közt. Látom őket, pedig még sehol sincsenek.
Fafűrészelés közben a fekete macska mellénk hoz egy pórul járt cinkét, és nem érti, miért nem kap dicséretet a jó fogásra, de azért nem sértődik meg annyira, hogy ne falná be. Közben az ökörszemre gondolok, amit a ...
fel
le
2022. március 5.-i jegyzet:
Előrebocsátom, hogy
- nem értek a politikához, ezért lehet, hogy rosszul látok/gondolok dolgokat
- nem akarok vitát generálni sem, nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye
- nem általánosítok sehol, ezért akinek valami nem inge, ne vegye magára.
Ezek tudatában olvassa a soraimat, aki erre jár!
Elkeserítőek, dühítőek és aggasztóak a körülöttünk zajló események.
Putyin atommal fenyeget, ami önmagában is riasztó, főleg ha hozzávesszük, hogy tegnapelőtt felszállt a "Végítélet" nevű repülőgép, ami állítólag ellenáll egy nukleáris háború hatásainak és légi parancsnoki központként szolgál, ha beüt a krach. Vajon miért töltött tegnapelőtt 4,5 órát a levegőben, "gyakorlaton"? (Költői kérdés volt.) Persze "valószínűleg csak fenyegetés", "figyelemelterelés", ami lehet igaz is, de azt kell alapul venni, hogy tényleg be akarja váltani a fenyegetését a csóka. Ha mégis blöff, még mindig jobban járunk és Isten adja, hogy ...
fel
le
2022. március 2.-i jegyzet:
Ebéd után lefeküdtem aludni és arra keltem, hogy furcsán nyávog, erőtlenül. Az alomtálcában feküdt mozdulatlanul és panaszkodott. Odapattantam, de nem reagált rám, csak agonizált. Kivettem, akkor nyávogott párat hangosan, panaszosan, utána már csak nyekergett és látszott, hogy haláltusát vív, mert a nyálkahártyái már fehéredtek, hűlt a teste, a légzése is akadozott, amik láttán apám is azt mondta, hogy valószínűleg perceken belül halott lesz. Ettől függetlenül esélyt akartam neki adni, de arra sem volt idő, hogy az orvoshoz elinduljon vele apám, bár elnézve szerencsétlent lehet, hogy a doki sem tudott volna segíteni. Nem tudni mi történt, még 2 éves sem volt! Mielőtt lefeküdtem még nem volt baja, vagy legalábbis nem látszott. Idegrendszeri károsodás jeleit mutatta (a pupillái tágak voltak, az izmai merevek, megbénultak a hátsó lábai, hányt, zavart volt) és gyorsan meghalt. Míg apám öltözött, hogy viszi a dokihoz, lefektettem az ágyra - nem akartam ...
fel
le